Bognár Tamás: Bírni kell a nyomást és a stresszt

– Ahogyan az M4 Sport RangAdó-díjátadón, a Nemzeti Sportnál is ön lett az évad legjobb játékvezetője. Gyanítom, nem érte meglepetésként a lapunktól kapott elismerés.
– Szakmailag jó idényem volt, nem hibáztam nagyot, a sajtóvisszhangok, illetve a csapatok és a vezetőedzők sem foglalkoztak velem – mondta lapunknak a 45 éves Bognár Tamás, a FIFA-keret tagja. – Csendes, éppen ezért jó időszakot zártam.

– Tegyük fel, négy helyen is önt választják a legjobbnak, így – mint az megtörtént – az M4 Sport RangAdón, a Nemzeti Sportnál, a szurkolóknál és a játékosoknál is az élen végez. Melyiket tartja a legértékesebbnek?
– Az M4 Sport RangAdó-díj valójában a Magyar Labdarúgó-szövetség elismerése, így egyértelműen azt választanám, mert az szakmai díj. Mindemellett jó érzéssel tölt el, hogy a Nemzeti Sportnál is én lettem az első, míg a szurkolókat, csapatokat és a játékosokat nyilván befolyásolja, hogy számukra kedvező vagy kedvezőtlen döntést hozott-e a játékvezető. Akármennyire is megalapozott szakmailag egy-egy döntés, ha a csapat kárára van, nehezen fogadják el. A szurkolók a csapatoknak drukkolnak, minket, játékvezetőket általában nem kedvelnek. Ezt már megszoktuk és különösebben nem is foglalkozunk vele. Ha viszont a hétköznapi életben találkozunk és megszólítanak, jól elbeszélgetünk vagy meg tudunk vitatni egy-egy esetet. Természetesen tisztában vagyunk vele, a következő hétvégén ugyanúgy mi leszünk a legnagyobb hülyék. A labdarúgásban a játékvezetők megítélését a kapusokéhoz tudnám hasonlítani. Akkor esik a legtöbb szó róluk, ha hibáznak. Ott van Szappanos Péter esete. A Zalaegerszeg elleni hazai bajnokin kapott két nem túl jól kinéző gólt, a kupadöntőben fantasztikusan védett, most pedig az Európa-bajnokságra készül.

– Elégedett a teljesítményével, vagy van annyira maximalista, hogy talál kivetnivalót a munkájában?
– Ennyi tapasztalattal felvértezve, illetve mérkőzéssel a hátam mögött tudni kell kezelni a hibákat és a jó meccseket egyaránt. Az MLSZ-nél feladatunk, hogy elemezzük saját magunkat, amolyan önértékelést kell készítenünk minden mérkőzés után negyvennyolc órán belül. Minden fordulót követően Telkiben találkozunk, és Hanacsek Attila vezetésével elemezzük a szituációkat, megnézzük, mi az, ami jó, illetve rossz volt a hétvégén. A futballban nem minden fehér és fekete, van szürke zóna is, ami a legnehezebb. Igyekszünk minél egységesebbek lenni.

– Egyre több a vita a világ labdarúgásában a VAR-ral kapcsolatban, például a Premier League-ben a klubok június elején szavaznak, eltöröljék-e a következő idénytől. Hogyan látja a videóbíró helyzetét?
– A VAR szükséges a modern labdarúgásban. Nem múlhat egy-egy ­rossz játékvezetői döntésen a kiesés vagy a bajnoki cím. A videobíró nem orvosság minden hibára, de vannak játékhelyzetek, amikor segíthet. A gépek mögött is emberek ülnek, ők is hibázhatnak, sohasem lesz hibátlan a rendszer, de keményen dolgozunk, hogy folyamatosan csökkenjen a hibák száma.

– Az idényben jól megszokott módon más országokban is vezetett fontos meccseket, például a május eleji Rijeka–Dinamo Zagreb horvát bajnoki gyakorlatilag az aranyéremről döntött.
– Elismerés az MLSZ-nek, a játékvezetői bizottságnak és nekem is, hogy arra a meccsre engem kértek fel. Az a csata arról döntött, melyik csapatnak lesz a legtöbb esélye a hajrára a bajnoki címre, az aktuális első játszott a másodikkal. Kiváló hangulatú és színvonalas összecsapás volt, úgy érzem, nem okoztunk csalódást. Nem tőlünk volt hangos a másnapi horvát sportsajtó…

– A feltörekvő szaúdi bajnokságban négy meccset vezetett, ön fújta Neymar bemutatkozó mérkőzését, továbbá dirigált Cristiano Ronaldónak is. Milyenek a tapasztalatai?
– Hatalmas pénzt fektettek a futballba, technikailag és marketing szempontjából szinte mindent átvettek Európából, mindent a lehető legmagasabb színvonalon akarnak csinálni. Rengeteg kamerával közvetítik a meccseket, a legmodernebb VAR-rendszert alkalmazzák, használják a félautomata lesrendszert és a gólvonal-technológiát – mindent, amit az európai Bajnokok Ligájában. Ami a futballt illeti, ott is vannak kisebb és nagyobb klubok, mindenki tudja, a nagyobbakban világsztárok játszanak, akik kimagaslanak. Éppen ezért emelkedett a bajnokság színvonala, de a tavasz végén, nyár elején az időjárás miatt kemény ott sportolni. Harminchét-negyven Celsius-fok körüli a levegő hőmérséklete, a páratartalom kilencvenszázalékos, nem egyszerű az emberi szervezetnek ilyen körülmények között a maximumot nyújtani.

– Feltűnő a kimagasló erőnléti állapota: hogyan készül a mindennapokban?
– A mai futballban a játékvezetőknek erőnlétileg és mentálisan egyaránt a csúcson kell lenniük. Ha a test elfárad, a döntések is rosszabbak lesznek, szóval, megfelelően fel kell készülnünk. Az országos keretben szereplő játékvezetők fizikai felkészülését két kiváló szakember, Horváth Dávid és Kovács Martin segíti. Ők heti rendszerességgel az óránk adatai alapján értékelik az edzéseinket, a mérkőzéseken nyújtott teljesítményünket, illetve idényenként négyszer erőnléti tesztet is kell teljesítenünk. A profi játékvezetőktől elvárás, hogy a mérkőzés mellett heti öt-hat edzésük legyen. Megfelelő mennyiséget kell futnunk, emellett erősítenünk is szükséges. Én évek óta Horváth Erik személyi edzővel készülök, aki kőkemény edzéseket tart. Kellenek is a szakemberek, hiszen egyedül nehéz ezt csinálni, a fejlődéshez szükség van az iránymutatásra. Bírni kell a nyomást és a stresszt a mérkőzéseken. Minden körülmények között higgadtnak kell maradni – ehhez pedig jó formában kell lenni.

– Ahogyan a játékosok, a játékvezetők is megérdemlik a hosszú idény után a pihenőt. Ön hogyan kapcsolódik ki?
– Az idény végeztével rövid pihenőt tartok, majd az alapozás előtt amolyan előfelkészülést végzek, az esetleges hiányosságok kijavítására helyezem a hangsúlyt, mindezt az edzőim iránymutatásai alapján. Majd júniusban kezdődik az Európa-bajnokság, amit nyilván szakmai szemmel követek, és persze szurkolok a magyar válogatott sikeréért. A következő évadra a felkészülést általában öt héttel az első bajnoki forduló előtt kezdem, majd a bajnokság előtt jön az edzőtábor. Természetesen amennyi időt csak tudok, igyekszem a családommal tölteni, a nagyobbik lányom élvonalbeli női bajnokikat vezet, míg a kisebbik kosárlabdázik, éppen klubváltás előtt áll, Tapolcáról a Soproni Darazsakhoz igazol, ezért csak június huszonkilencedike után tudunk menni nyaralni, ahol a napi program része lesz az edzés is. Fontos a pihenés, de a legfontosabb, hogy a gyerekek elérjék céljaikat, az idősebb FIFA-játékvezető akar lenni, a kisebbik pedig válogatott kosaras. Mindkettőben megvan a tehetség és az elszántság egyaránt, de hosszú út áll még előttük, sok munka vár rájuk − szeretnék jó példát mutatni nekik.