Óriási lépést tett a címvédés felé a Ferencváros

NB I
27. FORDULÓ
Ferencvárosi TC–Paksi FC 1–0 (Adama Traoré 89.)
Budapest, Groupama Aréna, 17 675 néző. V: Karakó

ONLINE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!

ÖSSZEFOGLALÓ

Emlékezetes marad a vasárnapi ütközet. Lesz miről beszélgetni, akadtak szép jelenetek, nagy helyzetek, Varga Barnabás ritkán látható módon két egymást követő labdaérintésből kétszer találta el a kapufát, majd a találkozó végén jött az igazi csattanó, Adama Traoré győztes gólja – és ott volt a szünet előtti tömegjelenet.

A feszültség akkor hágott a tetőfokára. Windecker József és Mohammed Abu Fani különszámát jókora csetepaté követte, Dejan Sztankovics, az FTC vezetőedzője a földön fekvő játékosa fölé állva zárta el a területet, a futballistákat pedig két csoportra lehetett osztani: akik legszívesebben leszedték volna a másik fejét, illetve akik nyugtatgatták őket…

Karakó Ferenc játékvezető négy sárga lappal zárta le a balhét, Dejan Sztankovics a fejét fogva indult el az ellenkező irányba, Bognár György pedig a helyére leülve mosolygott a történteken. Hogy a Paks trénere mennyire dörzsölt edző, jól mutatta, hogy a szünetben gyorsan lecserélte Kovács Krisztiánt, akit az említett tömegjelenet előtt – második sárga lappal – ki lehetett volna állítani.

Kár volt a dulakodásért, ugyanakkor pozitívum, hogy a mérkőzés jó iramú, magyar viszonylatban magas színvonalú volt. Némileg meglepően hatott, hogy Bognár György az első percektől letámadást kért együttesétől: amint a ferencvárosiak megpróbálták laposan, a földön járatva kihozni a labdát kapujuk előteréből, a vendégek rögtön feljebb tolták a védekezésüket, nem engedték a könnyed passzolgatást.

 A paksiak célja a jelekből ítélve egyértelműen az lehetett, hogy megakadályozzák a listavezető fölénybe kerülését. Ez eleinte többé-kevésbé sikerült, ám a félidő derekán már Szappanos Péter bravúrjaira is szükség volt a döntetlen megőrzéséhez. Előbb egy lövést, majd egy fejest védett parádés reflexszel, hogy aztán Kristoffer Zachariassen ziccerét fogja a kapujából kilépve. A válogatott kapus a februári térdszalagsérülését követően a Groupama Arénában tért vissza, rögtön néhány nagy védéssel kezdett. Az idő múlásával egyre inkább érvényesítette akaratát a Ferencváros. A szünetre már úgy vonulhattak a csapatok, hogy 78 százalékban a fővárosiak birtokolták a labdát, ötször találták el a kaput, míg a vendégek mindössze egyszer. A mezőnyben nem volt sok idő a labdát dédelgetni, a paksiak minden labdaátvételnél máris ott voltak a hazaiak előtt, ezeknél a szituációknál volt jól lemérhető, hogy a Fradi futballistái milyen jó barátságban vannak a labdával. Szűk, zsebkendőnyi területen kellett időnként a labdát átvenniük, az ellenfelet lerázni magukról, pedig ha úgy adódott, Könyves Norberték a kemény belépőktől sem riadtak vissza. És ahogyan arra számítani lehetett, a szünetben Bognár György gyorsan lecserélte Kovács Krisztiánt, mintegy megelőzve a bajt.

A forgatókönyv a fordulást követően sem változott, hacsak annyiban nem, hogy a Ferencváros még nagyobb mezőnyfölénybe került. A második félidőben szinte végig a paksiak térfelén zajlott a játék, a tolnaiak ekkor már egyértelműen ellentámadásokra rendezkedtek be, valamint arra, hogy hátul valahogyan megússzák kapott gól nélkül. A főszereplők közül jó ideig senki sem tudott reflektorfénybe kerülni, a legközelebb Varga Barnabás állt hozzá, míg a Paksnak ekkor már végképp jókora szerencsére volt szüksége a döntetlen tartásához. Akadt olyan akció, amikor a válogatott csatár a kapufára fejelt labdáját lábbal ismét a kapufára lőtte, nem mindennapi, amikor három másodperc alatt, két egymást követő labdaérintésből kétszer is a kapufát találja el egy játékos. Varga Barnabás nem akart belenyugodni, hogy egykori csapata megússza kapott gól nélkül, próbálkozott ollózó mozdulattal is, ám úgy tűnt ekkor, Szappanos Péter eszén ezen a napon nem lehet túljárni. Ha pedig nem a kapus védett, a hátvédek az utolsó pillanatban rendre odaértek, hol fejjel tisztáztak, hol bevetődve, hokisok módjára blokkolták a labdákat. Az igazi főszereplő azonban a csereként beálló – sérüléséből felépülve egyre több játékpercet kapó – Adama Traoré lett!

A Paks ugyanis végül nem úszta meg kapott gól nélkül. A vasárnapi találkozót két ferencvárosi cserejátékos döntötte el, Mohamed Ben Romdan beadta, Adama Traoré pedig a kapuba préselte a labdát. A több mint tizenhétezer szurkoló ekkor már teli torokból ordított, ünnepelt.

Volt is mit, a Ferencváros ezzel a győzelmével nyolc pontra növelte a második helyen álló paksiakkal szembeni előnyét, és ha szerdán besöpri a Diósgyőr ellen elmaradt meccsén az újabb három pontot, hat fordulóval a bajnokság vége előtt a 11 pontos előny behozhatatlannak tűnik.

Lassan kijelenthetjük: az idén is a Fradi lesz az aranyérmes, sorozatban immár hatodszor.