25 éve hunyt el a világbajnoki ezüstérmes Zsengellér Gyula

BALOGH ANDRÁSBALOGH ANDRÁS
Vágólapra másolva!
2024.03.29. 16:49
Bene Ferenc és Zsengellér Gyula a Megyeri úti stadionban (fotó: Puskás Intézet/Bene-hagyaték)
1999. március 29-én hunyt el a világbajnoki ezüstérmes Zsengellér Gyula.

 

A világklasszis támadó 1915. december 27-én Cegléden született. Zsengellér Gyula, becenevén „Ábel” első klubcsapata a Salgótarjáni BTC volt, innen került 1936-ban Újpestre, ahol 1947-ig futballozott. A 11 év alatt 9 magyar bajnoki érmet gyűjtött, ebből négyszer aranyérmes volt. Zsengellér ötször lett az NB I gólkirálya és kétszer volt a legeredményesebb játékos Európában (1939-ben 56 góllal, 1945-ben 36 góllal). 1939-ben Közép-európai Kupa-győzelmet ünnepelhetett az Újpesttel, a Ferencváros elleni döntő első meccsén duplázott a 4:1-es siker során (a visszavágó 2:2-es eredménnyel zárult). Zsengellér 1947-ben nemcsak Újpestet, hanem az országot is elhagyta, ő volt az utolsó, akinek a magyar szövetség engedélyezte, hogy külföldre szerződhessen. A támadó előbb az AS Roma játékosa lett, majd 1949-től 1950-ig a szintén olasz Anconitana labdarúgójaként rúgta a bőrt. 1951-től 1953-ig már játékos-edzőként szerepelt a kolumbiai Deportivo Samarios gárdájánál – áll a Puskás Intézet oldalán.

Zsengellér Gyula (a guggoló sorban balról az első) az Újpest kezdőcsapatában (Fotó: Zsengellér Zsolt)

Zsengellér 1936 decemberében mutatkozott be a magyar válogatottban. 1936 és 1947 között 39 mérkőzésen lépett pályára, ezeken 32 gólt szerzett. 1938-ban a Görögország elleni vb-selejtezőn a mieink 11:1-es győzelméből öt góllal vette ki a részét. Majd a franciaországi világbajnokságon a döntőt kivéve minden mérkőzésen betalált. A magyar válogatott ezüstérmes lett, Zsengellér pedig Sárosi Györggyel holtversenyben a második helyen végzett a góllövőlistán.

Az 1938-as világbajnoki ezüstérmes magyar válogatott tablója (fotó: Puskás Intézet)

Kolumbiai munkája után visszavonult. Edzőént dolgozott Cipruson, Görögországban és Olaszországban is. A legendás labdarúgó 83 évesen, 1999. március 29-én a ciprusi Nicosia városában hunyt el. Földi maradványait végakarata szerint 2013-ban Cegléden helyezték örök nyugalomra. A város sporttelepe az ő nevét viseli, valamint emléktermét is berendezték a város sportmúzeumában, ugyancsak 2013-ban Cegléd posztumusz díszpolgára lett. Fia, Zsengellér Zsolt sportújságíró, a Képes Sport korábbi munkatársa.

Carlos Bianchi, Hugo Sánchez, Puskás Ferenc, Zsengellér Gyula, Szusza Ferenc és Deák Ferenc az 1997. január 20-i müncheni IFFHS-gálán. Az eseményen a szervezet Zsengellért 2012-ben nyolcadik helyre sorolta minden idők legjobb góllövői közül, az élvonalbeli nemzeti bajnokságokban szerzett gólok számát figyelembe véve. (Fotó: Puskás Intézet/Puskás-hagyaték)
Született: 1915. december 27., Cegléd
Elhunyt: 1999. március 29., Nicosia (Ciprus)
Posztja: támadó
Válogatottság/gól: 39/32 (1936–1947)
Klubjai játékosként: Salgótarjáni BTC (1931–1936), Újpest FC/Újpesti TE (1936–1947), AS Roma (olasz, 1947–1949), Anconitana (olasz, 1949–1950), Deportivo Samarios (kolumbiai, 1951–1953, játékos-edző)
Kiemelkedő eredményei játékosként: világbajnoki ezüstérmes (Magyarország 1938), Balkán-kupa-győztes (1947), főiskolai világbajnok (1935), Közép-európai Kupa-győztes (1939), 4-szeres magyar bajnok (1938–1939, 1945 tavasz, 1945-1946, 1946-1947), 3-szoros magyar bajnoki ezüstérmes (1937–1938, 1940–1941, 1941–1942), 2-szeres magyar bajnoki bronzérmes (1936–1937, 1939–1940), 5-szörös magyar gólkirály (1937–1938: 31 találattal, 1938–1939: 56 találattal, 1942–1943: holtversenyben, 26 találattal, 1943–1944: 33 találattal, 1945 tavasz: 36 találattal)
Csapatai edzőként: AS Cosenza (olasz, 1950), Deportivo Samarios (kolumbiai, 1951–1953, játékos-edző), Pezoporikos Larnaca (ciprusi, 1953–1956), APOEL Nicosia (1956–1957), Néa Szalamína (ciprusi, 1957–1959), ciprusi szövetségi kapitány (1958–1959), AS Cosenza (olasz, 1959–1961), Salernitana (olasz, 1962), US Sarom Ravenna (olasz, 1962–1964), Apollon Kalamarias (görög, 1964–1965), APOEL Nicosia (ciprusi, 1965–1966), Pezoporikos Larnaca (ciprusi, 1966–1968), Anorthosis Famagusta (ciprusi, 1968–1969), Pezoporikos Larnaca (ciprusi, 1970–1971), AS Cosenza (olasz, 1971–1972, szaktanácsadó), Olympiakosz Volosz (görög, 1972–1974), APOEL Nicosia (ciprusi, 1974–1976), APOP Paphos (ciprusi, 1976–1979)
Sikerei edzőként: ciprusi bajnok (1953–1954), Ciprusi Kupa-győztes (1975–1976), ciprusi 2. osztály bajnoka (1976–1977)
ZSENGELLÉR GYULA „Ábel” – NÉVJEGY

 

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik