Sorozatban tizenötödször verte meg a Fradi az Újpestet!

LABDARÚGÓ NB I
22. FORDULÓ
Újpest FC–Ferencvárosi TC 0–5 (Varga Barnabás 36., 45., Loncar 55., Pesics 76., 82.)
Újpest, Szusza Ferenc Stadion, 11 202 néző. Vezette: Berke

ONLINE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!

Futballvarázslat – akármi történhet a magyar futballban, ha az Újpest és a Ferencváros találkozik, a hangulat egészen különleges, semmihez sem fogható. Több mint egy órával a rangadó előtt már elfoglalták a ferencvárosiak a nekik kijelölt szektort, velük szemben zsúfolásig telt a hazai B-közép, miközben a VIP-szektorban hajdani futballisták ölelgették egymást, és latolgatták az esélyeket.

Aztán amikor nyilvánosságra hozták a két csapat összeállítását, volt némi értetlenkedés.

Mohammed Abu Fani, Mohamed Besic, Samy Mmaee, Cebrail Makreckis, Kenan Kodro – micsoda bombaerős ötöst alkotnak magyar szinten! És most mindannyian a kispadon kaptak helyet… Persze ez azt is jelentette, hogy Dejan Sztankovics, a Ferencváros vezetőedzője a Olympiakosz elleni csütörtöki Ekl-kiesést követően megkeverte a kártyákat (szaknyelven rotált), és a kezdő sípszó előtt az volt a téma, melyik az erősebb Fradi: az, amelyik a pályán van, vagy az, amelyik a kispadon?

Az Újpest összeállítása kevesebb meglepetést tartogatott, a középcsatár pozíciójában Peter Ambrose és Franklin Sasere „közül” George Ganeát választotta a mérkőzés napján 57. születésnapján felköszöntött Mészöly Géza, így a román futballista kapott lehetőséget.

Amint véget ért a bemelegítés, tényleg szinte teljesen megtelt a Szusza Ferenc Stadion, és talán egész Újpesten hallani lehetett, amikor a csapatok a pályára vonultak. Micsoda hangulat volt! Itt most valóban futballmérkőzésen érezhették magukat az emberek, nagyszerű atmoszférát teremtettek mindkét csapat szurkolói. Koreográfiák, zászlóerdő, és annyi füstbomba, görögtűz, hogy néhány percet csúszott a kezdés a tervezetthez képest – a füsttől nem lehetett látni a pályát. Ám amikor eloszlott a köd, kiderült, hogy az Újpest a megszokott hadrendben állt fel, míg a vendégeknél Henry Wingo lett a belső védő, és az idén kevesebb szerepet kapó Botka Endre meg a jobbhátvéd. Talán az összeszokottság hiánya okozta a következő ritkán látható zavart: egy hosszan előrevágott labdát Cristian Ramírez próbált visszabombázni a mezőnybe, de a mellé érkező csapattársát, a francia-szenegáli Ibrahim Cissét találta állon – a labda nem sokkal ment el a ferencvárosi kapu mellett (atyaég, milyen öngól lett volna!), s hosszas ápolás is következett. Az első tíz percben két szögletet végezhettek el az újpestiek, és csaknem veszélyt teremtettek. Előbb Heinz Mörschel, majd Jorgosz Andzulasz fejelhetett, és nem sok hiányzott a lila-fehérek vezető góljához. Lábbal először Branko Pauljevics próbálkozott, aki ezúttal az újpesti védelem bal oldalán kezdte a játékot, és befelé cselezve került lövőhelyzetbe, Dibusz Dénesnek kellett nagyot védenie, hogy megóvja kapuját a góltól. Aktívabban kezdett tehát az Újpest, a Ferencváros kereste önmagát a találkozó első szakaszában.

Varga Barnabás a 13. percben fejelhetett először, de a védőtől nem fért úgy a labdához, ahogy szeretett volna, így Banai Dávid védeni tudott. Kiegyenlítetté vált a játék, sokáig egyik kapu előtt sem rögzíthettünk helyzeteket, a pálya középső zónájában folyt a küzdelem. Fél óra elteltével világossá vált, hogy a vendégek a labdabirtoklásra épülő támadásvezetés helyett a hosszú indításokban bíznak, sokszor ötven-hatvan méteres labdákat küldtek előre a védővonalból, főleg Varga Barnabás felé, és amikor már azt gondoltuk, ez a felfogás ötlettelenséget sugall, némileg váratlanul gólt eredményezett. Természetesen ezúttal is a gólkirály csúsztatta tovább az előrevágott labdát, az újpesti védők nem tudtak menteni, a labda visszakerült a válogatott támadóhoz, aki remek csel után higgadtan a kapuba passzolt.

Azt talán a hazaiak is jól tudták, mennyivel erősebb, értékesebb a ferencvárosiak kerete, de nem a csapatjátékban tapasztalható különbségnek köszönhette a vezető gólt a zöld-fehér együttes, hanem leginkább Varga Barnabás zsenialitásának. A lelátón helyet foglaló Marco Rossi szövetségi kapitány is elégedetten nyugtázhatta, hogy a center megnyerte a fejpárbajt, remek cselt csinált, és okosan fejezte be az akciót. Három egymást követő nagyszerű villanás volt.

A gól érezhetően sokkolta az újpestieket, mert alighanem ők is úgy érezték, ezúttal kiegyenlített a küzdelem, egyenrangú ellenfelei a bajnoknak – egyetlen kihagyás elég volt, hogy hátrányba kerüljenek. Az Újpest nem tudta kihúzni a félidőig, hogy a szünetben rendezze a sorokat: természetesen megint a magyar mezőny legjobbja villant, ezúttal klasszis centerekhez méltóan robbant a kapu elé Katona Bálint beadása után, és mintaszerűen perdített a jobb alsó sarokba, Banai Dávidnak esélye sem volt a hárításra.

Sokszor leírtuk már, de ez ügyben nem árt ismételni, elképesztő, hogy ezt a futballistát huszonnyolc éves koráig ignorálta a magyar futball, és majdnem eltűnt a süllyesztőben.

Nem volt meglepő, hogy Mészöly Géza változtatott a szünetben, majd a második félidő első igazán szép momentuma a házigazdákhoz fűződött: Heinz Mörschel távolról célozta meg a ferencvárosi kaput, de Dibusz, hiába nem volt dolga szinte az egész mérkőzésen, éber és friss volt, remek vetődéssel menteni tudott. Próbálkozott a hazai együttes, de a vendégek előnye „megnyomta” a hangulatot. Előkerültek ismét a görögtüzek, zászlók lobogtak, de már a szív, a győzelembe vetett hit hiányzott a nézőtérről is, mintha a szurkolók is tudomásul vették volna, hogy ez a mérkőzés eldőlt.

S ami csütörtökön este az Olympiakosz ellen bántóan kevésnek tűnt, az az OTP Bank Ligában bőség és gazdagság. Csereként beszállt a játékba Abu Fani, Marquinhos, és ettől nem lett gyengébb a Fradi, sőt a változás gyorsan meg is hozta eredményét, a brazil támadó vezette rá a labdát az egyre jobban kinyíló, így fellazuló újpesti védelemre, mintaszerűen tálalt Stefan Loncar elé. Látványos, okos gól volt, és ezzel már 3–0-ra vezetett a vendégcsapat.

Húsz perccel a vége előtt elcsendesedett a stadion újpesti része, csak a vendégszektorból hallatszott hangos énekszó, a zöld-fehérek ünnepelték az újabb nagy különbségű győzelmet ősi riválisuk felett. Azt lehetett tudni, hogy a két csapat közül melyik az erősebb, a lila-fehérek egy ideig bíztak abban, hogy szervezett játékkal, akaratos futballal csökkenteni tudják a minőségi különbséget. Végül erre esélyük sem volt, mert az FTC érvényre juttatta a két fél közötti jelentős differenciát, amit az is jelzett, hogy a cserepadról beszálló Alekszandar Pesics duplájával kiütéses vendégsiker lett ebből a mérkőzésből is, és ahogy a zöld-fehérek támadói, úgy a szurkolói sem hagyták ki a ziccert. Gonosz, de szellemes volt, amikor a vendégek hívei a születésnapos Mészöly Gézát froclizták az ismert dal refrénjével: „Boldog születésnapot, kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod!”

Nos, ennél rosszabb napja aligha lehet, de nemcsak neki, hanem mindenkinek másnak is, aki a lila-fehérek feltétlen híve. 0–5

 ONLINE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!