FTC: Cristian Ramíreznek nem hiányzik Oroszország – de a nyelvet beszéli, így szót ért Szevikjannal

– Edgar Szevikjan, a csapat új örmény szerzeménye úgy fogalmazott, ön segít neki a legtöbbet a beilleszkedésben. Ilyen jól kijönnek?
– A közös nyelv ilyenkor sokat jelent… – felelte lapunknak adott interjújában Cristian Ramírez, a Ferencváros ecuadori válogatott védője, aki ezekben a napokban a spanyolországi Benidormban edzőtáborozik a csapattal. – Ő Moszkvában született, én évekig játszottam Krasznodarban, mindketten beszélünk oroszul, én pedig egyébként is az a típus vagyok, ha új játékos érkezik az öltözőbe, szívesen segítek neki.

– Mire kell ilyenkor leginkább odafigyelni? Miben tud segítséget nyújtani?
– A csapat szokásaitól kezdve az adott ország hagyományain át egészen a legapróbb dolgokig. Az új játékosnak minden új. Meg kell szoknia a klubot, az öltözői hierarchiát, másik országban, másik városban kell élnie. Edgarral azonnal megtaláltuk a közös hangot, a Krasznodar játékosaként kétszer-háromszor futballoztam az ő csapata ellen, ha jól emlékszem, a bajnokságon kívül a kupában is találkoztunk. Ráadásul van közös ismerősünk is, szóval egyértelmű volt, amiben tudok, segítek neki. Amúgy nem kell félteni, Kenan Kodróval spanyolul társalog, és angolul is beszél, szóval nincs gondja a kommunikációval.

– Hat éven át élt a családjával Krasznodarban. Nem hiányzik Oroszország?
– Hogy őszinte legyek, nem… Jól éreztük magunkat, a klubban minden adva volt a jó munkához, de tudtuk, ha eljön az ideje, szeretnénk hazaköltözni Budapestre. Ez az otthonunk, itt érezzük jól magunkat. Akad néhány játékos a Krasznodarban, akivel a mai napig tartom a kapcsolatot, születésnapon felköszöntjük egymást, de az igazi orosz barátaimat nem a futball révén ismertem meg. Velük szinte napi kapcsolatban vagyok

Kora: 29 éves Nemzetisége: ecuadori Posztja: szélső védő Mezszáma: 99 NB I-es mérkőzései/gólok: 68/5 Korábbi klubjai: Independiente (ecuadori), Düsseldorf (német), Nürnberg (német), FK Krasznodar (orosz) Piaci értéke: 3.5 millió euró

A KISVÁRDÁRA MÉG NEM SZABAD ILYENKOR GONDOLNI

– Ezekben a napokban Spanyolországban edzőtáboroznak, a szállás, az időjárás, a pályák minősége tökéletes, a vasárnapi, Molde elleni mérkőzésük az ellenfél sok hiányzója miatt azonban elmaradt. Mekkora gondot jelent, ha nincs az adott napra edzőpartner?
– Az ideális az lett volna, ha éles körülmények között a Molde ellen kaphatta volna meg mindenki a meccsterhelést, de ilyesmi előfordul, önhibánkon kívül kerültünk ebbe a szituációba. Én ezt is pozitívan közelítettem meg, az egymás közötti játék legalább jól sikerült. Kifejezetten intenzív kétszer negyven percet játszottunk, na és nem mellékesen mi, fekete mezesek győztünk négy kettőre.
– Tizenegy nap múlva, február harmadikán máris itt az első tavaszi tétmérkőzés… Ilyenkor már elkezd pörögni az agya, egyre többet gondol a közelgő kihívásra, vagy éppen ellenkezőleg, vissza kell fognia magát?
– Sok időnk már nincs a készülésre, ám úgy vagyok vele, itt, az edzőtáborban még csak az edzésekre koncentrálok. Itt a munkán van a hangsúly. Mindennek meg van a maga ideje… Ha hazamegyünk, ráfordulunk a megszokott heti ritmusra, és az aktuális ellenfél is egyre többet kerül szóba. Addig azonban van még néhány napunk.
– A tabella utolsó helyén telelő Kisvárdához mennek. Előny vagy hátrány egy ilyen nehéz helyzetben lévő csapat otthonában kezdeni az évet?
– Teljesen mindegy, kivel kezdünk, a Ferencváros ellen mindenki extra motivációval lép pályára. Nem számít, hogy ki hányadik helyen áll a tabellán, a harmadik ugyanolyan veszélyes, mint az utolsó. A Kisvárda játszik odahaza, nyilvánvalóan mindent megtesz, hogy otthon tartsa a három pontot, de miénk a jobb csapat, amit bizonyítanunk is kell.

A GÖRÖG OLYMPIAKOSZHOZ ROSSZ EMLÉKEK FŰZIK

– Kifejezetten sűrű lesz a február, egymást követik a mérkőzések. Bajnoki meccsek, a Debrecen elleni Magyar Kupa-találkozó, hogy az Európa-konferencialiga rájátszásának Olympiakosz elleni oda-visszavágójáról ne is beszéljünk. Bírják majd a tempót?
– Éppen azért vagyunk most itt, Spanyolországban, hogy erőt gyűjtsünk. Kemény munkát végzünk, Dejan Sztankovics nem kímél bennünket, de ilyenkor így van jól. A tavaszi szezon elején fontos lesz a jó rajt, hogy elkapjuk a fonalat, hiszen onnantól – kis túlzással – egymást követik a meccsek. Minden mérkőzés nehéz lesz, a bajnokságban is kemény csapatok várnak ránk, de úgy érzem, jó úton járunk, és a mostani kemény edzéseknek meglesz az eredményük.

– Játszott már az Olympiakosz ellen?
– Az elmúlt években több görög együttes ellen is futballoztam. A Krasznodar játékosaként az Olympiakosszal is többször találkoztam, hirtelen a Bajnokok Ligája-selejtező ugrik be. Sajnos a két mérkőzés alapján ők jutottak tovább, így mi az Európa-liga csoportkörében kötöttünk ki a Getafe, a Basel és a Trabzon­spor társaságában. De ahogy néztem, az akkori keretből senki sem maradt, úgyhogy teljesen más csapat lesz az ellenfelünk.

– Mire számít a görögök ellen?
– Igen kemény két mérkőzésre. Nem bánom, hogy idegenben kezdjük a párharcot, biztos vagyok benne, az első és a második mérkőzés is kiélezett lesz. Elszántak vagyunk, szeretnénk bejutni a Konferencialiga legjobb tizenhat együttese közé.

ESTE JÖHET AZ OLVASÁS ÉS A CSALÁDI VIDEÓHÍVÁS

– Hogyan viseli az edzőtáborokat? Ha nincs éppen edzés vagy közös program, nehezen telnek a percek?
– Vagyok annyira rutinos, hogy tudjam, edzőtáborozás nélkül képtelenség sikert elérni. Ha a felkészüléskor nem adsz bele apait-anyait, ha nincsenek olyan időszakok, amikor a nap huszonnégy órájában csakis a labdarúgás létezik neked, a tétmérkőzéseken se várjuk el, hogy minden flottul működjön. Ezek a napok, hetek összekovácsolnak bennünket, hiszen mindenkinek egy célja van, hogy a Ferencváros sikeres legyen.

– Esténként mivel üti el az időt? Filmet néz, vagy könyvet olvas?
– Olvasni nagyon szeretek, több kötetet is hoztam magammal. Esténként videóhívás segítségével beszélek a családtagjaimmal, a gyerekeim mindig feltöltenek energiával.