Nem akármilyen sorozat végére tett pontot vasárnap a KTE: miután az idény első öt idegenbeli bajnokiját kivétel nélkül elvesztette (az MTK-tól 1–0-ra, a DVSC-től 2–0-ra, a Ferencvárostól 1–0-ra, Diósgyőrben 3–1-re, Újpesten 5–3-ra kapott ki), hatodik nekifutásra a Kisvárda Master Good vendégeként 2–1-re győzni tudott. Hosszú volt a böjt az előző idény ezüstérmesénél, pláne, ha még azt is hozzátesszük, hogy az előző bajnoki évben is pont nélkül maradt az utolsó két idegenbeli találkozóján (3–0-s vereség Újpesten, 1–0-s Kispesten), és egészen áprilisig, a Fehérvár elleni 2–1-es győzelemig kell visszamenni, hogy „pontos” meccset találjunk.
„Nagyon nagy szükségünk volt már erre a sikerre, több szempontból is: egyfelől mögöttünk lévő csapattal játszottunk, így jobban elléptünk tőle, másrészt volt mit javítani az idegenbeli mérlegünkön – mondta a kecskemétiek védője, Belényesi Csaba. – Zsinórban hétszer pont nélkül maradni nem néz ki jól, erre nem lehetünk büszkék, de hazai pályán sokkal jobban ment, valamennyire tudtunk kompenzálni. Egyébként az előző idényben egyáltalán nem volt rossz a vendégként mutatott teljesítményünk, jó lenne ismét hasonlót produkálni, persze úgy, hogy megtartjuk a jó hazai mérleget. A vasárnapi sorozatban a harmadik győzelmünk volt, ilyen szempontból nem jött jókor a válogatott mérkőzések miatti szünet. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, az idény elején három meghatározó játékosunk, Banó-Szabó Bence, Nagy Krisztián és Nikitscher Tamás is hosszú időre kidőlt, a szakmai stáb kevésbé tudott rotálni, vagyis ráfér a pihenés a kerettagokra.”
Belényesi Csaba a kecskeméti védelem vezére, aligha véletlen, hogy eddig egyetlen percet sem hiányzott az idényben. Nem tagadja, továbbra is üldözi az első élvonalbeli találatot, ugyanakkor sokat jelent neki, hogy Kisvárdán győztes gólpasszal tudta segíteni csapatát.
„Nem volt egyszerű, amikor egymás után jönnek a vereségek, függetleníteni kell magad attól, hogy negatív spirálban van a csapat, de az is ott van benned, hiába készülsz ugyanúgy, mint korábban, sőt, még keményebben, valamiért sorra jönnek a pofonok – folytatta a 29 éves labdarúgó. – Mutatja a csapat erejét, hogy kijöttünk a gödörből, de arra figyelnünk kell, hogy az utóbbi időben többször is rosszul kezdtük a mérkőzést, így azonnal borult a meccstervünk. Vágyom az első NB I-es gólra, kapom a zrikát a többiektől, de ha gólpasszal tudok segíteni, mint legutóbb Kisvárdán, az is jó érzés. Egyszer minden sorozat megszakad, biztosan betalálok majd én is, de nincs annál fontosabb, hogy a KTE jól szerepeljen!”