Emlékezés: 30 éve hunyt el Zsiborás Gábor

Kegyetlen az élet – pontosabban a halál. Zsiborás Gábor 1993. szeptember 7-én hunyt el, napra pontosan tíz évvel azt követően, hogy a Népstadionban ferencvárosiként ő védte a válogatott kapuját az NSZK ellen 1–1-re végződő mérkőzésen. Később az MTK-ból újra bekerült a keretbe, együttesünk az 1993. szeptember 8-i, oroszok elleni Üllői úti vb-selejtezőjére készült, és az egyik edzés után Zsiborás összeesett, agyérgörcs következtében kómába került. Már nem nyerte vissza az eszméletét, néhány nap múlva, egy nappal a meccs előtt elhunyt. Tragikusan fiatalon, mindössze 35 évesen ment el: félárván maradtak az éppen elsős ikrek, Gergő, Balázs és Zsófi.

A Fradiban a Népstadionban mutatkozott be a Bp. Honvéd ellen az 1977–1978-as idényben, a zöld-fehérek 2–1-re nyertek, az ellenfél gólja úgy született, hogy a labda a kapufáról „Zsibire” pattant, majd onnan csorgott a hálóba... A négyszeres válogatott kapus a Ferencvárossal bajnok (1981) és Magyar Népköztársasági Kupa-győztes (1978) lett, 1977 és 1989 között védett az Üllői úton. Hajdú Józseffel kellett megküzdenie a mezért, amikor az övé lett, megsérült, visszatérésekor Kakas László személyében kapott vetélytársat. Mégis, 1983 és 1988 között stabil kezdő volt, ám ismét egy sérülés, ismét egy vetélytárs, Józsa Miklós következett. Zsiborás nem is tudta visszaszerezni a helyét, s amikor az MTK megkereste, nevelőegyesülete nem gördített akadályt az átigazolás elé, 1993-ig a Hungária körúton védett. S hogy milyen az élet? Elsőre rögtön a Fradi volt az ellenfél az Üllői úton... A zöld-fehérek 4–0-ra nyertek, de a kapus 7-es osztályzatot kapott. S még valamit: változatlan szeretetet egykori klubja szurkolóitól. A város felőli tribünön az ellenfél kapusait a publikum rendre gúnyolódva fogadta – Zsiborás Gábor vastapsot kapott.

Életének egyik legnagyobb sikerét is kék-fehérben aratta: az MTK az 1989–1990-es idény 23. fordulójában Kispesten verte meg 2–1-re a Bp. Honvédot. „Zsiborás fantasztikus” – írta a sportlap. Bravúrt bravúrra halmozott, 10-es osztályzatot érdemelt ki. Sallai Sándor sportszerűen nyilatkozta: „Gratulálok Zsiborásnak.” Az érintett így reagált: „A nap is a szemembe sütött, ez sokszor zavart, a védőtársak sokat segítettek, hogy győztesen hagyhassuk el a pályát.” A másnapi nagyinterjúban kiemelte: „Sok nagy csatában vettem már részt, és ez olyan, mint a matematika. A nagy számok törvénye alapján egyszer igen nagyot lehet produkálni.”

Bár többször lehetett volna...