A magyar labdarúgó-bajnokságot 1933-ban az Újpest nyerte meg egy ponttal a Hungária előtt, a Ferencváros – a legkevesebb gólt kapva – két ponttal az újpestiek mögött zárt.
A következő idénynek a kék-fehérek és a zöld-fehérek is úgy vágtak neki, hogy megszerzik az aranyérmet. Mándi Gyula, a Hungária kiválósága magabiztosan jelentette ki, hogy bajnokok lesznek – főleg azok után, hogy az 1933-as Magyar Kupa-győztes Ferencvárosból Turay József átköltözött a Hungária körútra. Az együttes Németországban túrázott, a Magdeburg 6:2-es legyőzését követően a sajtó áradozott: „A Hungária csapata minden tekintetben igazolta azt, amit az ember róla tartott. Olyan futballegyüttest láttunk végre benne, amely a futball minden kívánalmának teljesen meg tudott felelni. Az nem jelent semmit, hogy a Hungária most éppen nem bajnok.”
Néhány nappal a bajnoki rajt előtt már Franciaországban az FC Lyont darálta le (9:1) a csapat, Senkey Imre edző kiemelte a briliánsan futballozó középfedezet, Kalmár Jenő játékát. Az Újpest a Kispesttel játszott edzőmérkőzést, s 4:2-re győzött. A harmadik nagy, a Ferencváros Romániában mérkőzött, többek között 3:1-re kikapott Nagyváradon a Crisanától, ahogyan a Nemzeti Sport írta: „A lustán mozgó zöld-fehérek ellen Barátky csapata simán nyert”.Aztán a Temesvári Kinizsi 8:1-es legyőzése után már ezt kérdezték: „Hogy kaphattak ki a Crisanától?”
Mindeközben a Nemzeti Sport közölt egy olvasói levelet, amelyből idézünk: „Kilenc mérkőzéssel (öt román, három német, egy csehszlovák) a lábában kezdi majd el a Fradi az őszi idényt. (…) Azt mondják: pénz kell a játékosfizetésre. Rendben van. Rendezzenek itthon meccset.”S hogy mire célozhatott a levélíró? Nos, dr. Sárosi György édesapja utalt arra, hogy a Fradiban vannak olyanok, akiknek illetménye több mint fiáé, Gyurkáé. Erre cáfolattal reagált a klub: „Nem felel meg a valóságnak, hogy a Ferencvárosnál jelenleg olyan játékosok is állnak szerződésben, akik közül bármelyiknek is szerződés szerinti jövedelme nagyobb volna a mi Sárosi Gyurkánk jövedelménél. Az FTC igazgatósága egyébként fenntartja magának a jogot, hogy a csapat visszaérkezése után – ha arra még szükség volna – a sportközvéleményt a valósághoz híven még részletesebben tájékoztassa ebben az ügyben.”
Noha a 12 csapatos profi bajnokság rajtját augusztus 26-ra, szombatra hirdették meg a Nemzeti–Kispest mérkőzéssel, a Nemzeti Sport címlapján még arról tudósított, hogy a Fradi 4:0-s és 5:1-es vezetés után csupán 5:4-re múlta felül a bukaresti Juventust. Az őszi nyitány napján a Hungária 3:1-es vereséget szenvedett Barcelonában a katalán válogatottól, a Fradi Bukarestben 2:1-re a Ripensiától meglehetősen durva összecsapáson. S noha az MLSZ megtiltotta, hogy augusztus 27. és szeptember 8. között a magyar együttesek túrameccseken vegyenek részt, a Szeged FC megszegte a tiltást: a Montreuil-t 4:1-re, a Valenciennes-t 7:1-re mosta le Franciaországban. A fentiek után nem meglepetés, hogy az augusztus végén az eredetileg kiírt hatból négy találkozót rendeztek meg.
Az 1933-ban bajnoki 10. Nemzeti SC a Millenárison fogadta a Kispestet (7.), a pályaválasztó kapuját Csikós Gyula védte, aki később a Nemzetiből a Phöbusba igazolt, ott lett válogatott, majd 1940-ben a Ferencvároshoz került. A Kispest éppen Csikós öngóljával szerzett vezetést – Szabó II Géza lövése kipattant róla, utánakapott, de a saját kapujába sodorta –, a Nemzeti szintén kapushibából egyenlített, Odry Ferenc ívelését a kispesti Sarkadi Lajos benézte, majd Szalay István lesgóljával a félidőre megfordult az állás (2:1). Két potya, pedig... „Szép meccsnek indult. Remek akciók kergették egymást, az ember elfelejtette, hogy az idény első meccsét látja. Különösen a Nemzeti játszott valóban jó, stílusos futballt.”Abban megegyeztek a vélemények, hogy a Nemzeti lesgólja sokat rontott a nívón. S ha már les: Szabó II Géza fejeséből egyenlített a Kispest (2:2), ezt követően Tunyoghy Gyula lesről indult, középre adott, Odry belőtte. Gombos játékvezető először megadta a gólt, majd a partjelző intésére visszavonta... A mérkőzés egyik legszebb jelenete a kispesti Nemes József bombagólja volt, de Vadas Miklós egyenlített (3:3). Pusztán érdekesség, de Szalaynak és Vadasnak az idényben ez volt az egyetlen gólja.
A miskolci Attila (9.) 4:1-re mosta le a másodosztályból feljutó Phöbust, fölényére jellemző: „A miskolciaknak hirtelen kellett kapust szerződtetniük, de akár kapus nélkül is játszhattak volna.” Megjegyzendő, Tóth László védett, ez volt az egyetlen alkalom, hogy beállhatott. Előzmény, hogy Alberti Gyula a Bocskaiba igazolt, a másik kapus, Szemző Gyula pedig nem fogadta el (átmenetileg) klubja feltételeit. Tóthnak abban szerencséje volt, hogy „egy labdát kapott”. Némiképpen ellentmondásos, hogy a Phöbusban játszott a mezőny legjobbja, Tőrös István.
Kaposváron a Somogy (11.) a Budai 11 együttesét (5.) fogadta (3:2), a pályaválasztónál Berecz István duplázott, a másik oldalon pedig Rökk Ede (akinek húga az operettprimadonna Rökk Marika volt). Bereczről ezt írta a Nemzeti Sport: „A csatársorban Berecz volt a legjobb a mezőnyben is és kapu előtt is.”A vendégek jobbszélsőjéről pedig: „A csatársorban egyedül Rökk játszott úgy, ahogy kell.”A legnagyobb izgalmat a hazaiak harmadik gólja jelentette, ugyanis Győrffy II Imre kezezésgyanúsan vitte el a labdát, beadását pedig Kocsis József értékesítette.
Az Újpest (1.) és Bocskai (6.) találkozóján simán nyert a bajnok (2:0). A Nemzeti Sport a Bocskaira utalva megjegyezte: „Győzelemhez nem szép játék kell, hanem gól”. Langfelder Ferenc, az Újpest igazgatója szerint: „Nehéz ellenfél volt, 2:0-ra győzni respektábilis eredmény. Ha Avar nem sérül meg, azért nagyobb is lehetett volna”. A debreceniek trénere Jánossy Béla reálisan értékelt: „Jobban is fog menni nekünk, mert most majd erősen dolgozunk. Eddig nem lehetett, mert a munkácsi gyomormérgezés nagyon levette a lábáról a csapatot. Főleg a csatársort.”
Az első fordulóról elhalasztott Ferencváros–Hungária derbit november 5-én játszották le, az 1933-ban bronz- és ezüstérmes párharcát követően nem maradt veretlen a mezőnyben, mert a Fradi 1:0-ra kikapott. Turay József először lépett kék-fehérben pályára volt klubja ellen: „Turay, az elpártolt Suttyó ballal olyat durrant, hogy csak úgy puffan Háda melle”. Titkos Pál hamar megszerezte az egyetlen gólt (0:1), az egész találkozót így jellemezte a Nemzeti Sport: „A Ferencvárosnak minden csapatrésze sántított, a Hungária réseit betömte a nagy akarat és a küzdeni tudás”. Azért rögzítsük: a hazaiak négyszer (!) találták el a kapufát. A legjobban a Kispest trénere, Gallovich Tibor fogalmazott: „Egyik csapat sem játszott futballt. Ha így játszanak, bármelyiket megverjük.”A későbbi szövetségi kapitány nagyot tévedett, rá egy hétre a Fradi 4:0-ra legyőzte a Kispestet, ráadásul idegenben...
A Szeged (8.) csak decemberben fogadta a III. Kerületet (4.), a meccs előtti napon a pályáról sikerült letakarítani a havat... A 3:1-es hazai siker a Szeged 5. helyét eredményezte az őszi záráskor, a találkozót így értékelte a tudósító: „Élvezetes mérkőzés volt, noha a talajt nem lehetett reálisnak nevezni.”
Miközben az listavezető Ferencváros az algériai Oránban 1:1-es döntetlent játszott a bécsi Admirával. Egy afrikai túrán…
1933–1934, Profi I. liga 1. forduló Nemzeti SC–Kispest FC 3:3 (2:1) Budapest, Millenáris, 1000 néző. Vezette: Gombos Gólszerző: Odry (38.), Szalay (36.), Vadas (82.), ill. Csikós (37. – öngól), Szabó II (61.), Nemes (76.) Attila FC–Phöbus FC 4:1 (2:0) Miskolc, 1500 néző. Vezette: Salgó Gólszerző: Bohus (2.), Simonyi (36.), Magyar (83.), Miskolci (84.), ill. Sólyom (86. – 11-esből) Somogy FC–Budai „11” 3:2 (2:0) Kaposvár, 1200 néző. Vezette: Gerő Gólszerző: Berecz (3., 29.), Kocsis (62.), ill. Rökk (65., 88.) Újpest FC–Bocskai FC 2:0 (1:0) Budapest, Megyeri út, 5000 néző. Vezette: Klein Á. Gólszerző: Avar (18.), Déri (81.) Ferencváros FC–Hungária FC 0:1 (0:1) Budapest, Üllői út, 15 ezer néző. Vezette: Gombos Gólszerző: Titkos (5.) Szeged FC–III. Kerület FC 3:1 (1:0) Szeged, 1000 néző. Vezette: Csárdás Gólszerző: Kis (7.), Bognár (70.), Szojka (85.), ill. Schwarz (89.) |