DVTK: Sok a négy kapott gól – Szatmári Csaba
Négy pontot szerzett a Diósgyőri VTK az NB I-es idényben, a Puskás Akadémia elleni vereség (0–1) után nyert Mezőkövesden (4–2), majd legutóbb döntetlenre végzett a Paksi FC-vel (1–1).
Ez jó szereplésnek számít újoncként, vagy ennél több pontban bíztak Miskolcon?
„Leginkább a legutóbbi, Paks elleni meccs után volt bennem hiányérzet, mivel több nagy helyzetet elrontottunk, egyet sajnos én is – mondta lapunknak Szatmári Csaba, a DVTK 29 éves belső védője. – A hajrában emberelőnybe kerültünk Temesvári Attila kiállítása után, a hátralévő tíz percben nagyon beszorítottuk a Paksot, mégsem tudtunk gólt szerezni, csalódott is volt a társaság. Bár az első fordulóban kikaptunk a felcsútiaktól, a játékunk láttán a legtöbbeknek kedvező volt a benyomásuk: valóban jól futballoztunk, ám ez az eredményben nem mutatkozott meg. Mezőkövesden nyertünk, de csak az első félidőt lehet értékelni, utána leszakadt az ég, inkább vízilabdameccset játszottunk... Összességében nem rossz teljesítmény a négy pont, viszont nem lehetünk elégedettek, tovább kell fejlődnünk. A négy kapott gól pedig nagyon sok, ez kifejezetten dühít: mindig akadt egy-egy hiba, amit kihasznált a másik csapat. Ideje lenullázni ellenfeleinket. Az viszont kifejezetten pozitív fejlemény, hogy egyre inkább felvesszük az NB I ritmusát, igaz, már nincs akkora különbség a két osztály között, mint évekkel ezelőtt, hiszen az NB II-ben több olyan futballista szerepel, aki huzamosabb ideig játszott az élvonalban. Az NB II-ben leginkább a harc, a küzdés domborodott ki – főleg a jobb, erősebb csapatok ellen –, egy szinttel feljebb a legtöbb együttes futballozni akar, labdát birtokolni, minél több helyzetet kialakítani. A játék minősége is jobb, képzettebbek és gyorsabbak a labdarúgók, de úgy érzem, felvesszük a ritmust. Bár csapatnyi új futballista érkezett hozzánk, mindenki megérti, mit szeretne a másik, mire számíthat a társától egy-egy szituációban. Bárdos Bencével már az NB II-ben is egy párost alkottunk a védelem tengelyében, jól megértjük egymást.”
Ezt legközelebb pénteken bizonyíthatják, 20.15-től a ZTE FC ellen lépnek pályára idegenben – a két város között körülbelül 420 kilométer a távolság, így sok mindenre van idő a buszon...
„A zalaegerszegiek eddig három pontot szereztek, nyilván nyerni akarnak odahaza – szívesen támadnak le »magasan«, a kapunkhoz közel akarják majd megszerezni a labdát. Nehéz meccsre van kilátás, de hiszek benne, hogy idegenben is mi irányítunk, és elhozzuk a három pontot. Akadnak veszélyes támadói a Zetének, felkészülünk rájuk, de tudjuk, a meccsen teljesen más megoldást is választanak. Hogy mivel töltjük az időt a buszon? Én szeretek a családtagjaimmal beszélgetni, filmet nézek vagy a körülöttem ülőkkel dumálunk. A busz hátsó részén pedig természetesen megy a kártyázás... Mivel a tervek szerint a meccs után nem éjszakázunk ott, hanem utazunk vissza, körülbelül hajnal négyre érünk Miskolcra. Sohasem alszom sokáig, ilyenkor sem, már csak azért sem, mert a három és fél éves kisfiam és a másfél éves kislányom rendre »idejében« felkelt... A nagyobbikat viszem az oviba, s inkább délután pihenek még egy kicsit. Remélem, győztesen térünk haza Egerszegről, és akkor szép lesz a szombatom is.”
