NB I: a nehézségek ellenére is a mezőny első fele a Kisvárda célja

– A mostani az első szabad hétvége a felkészülés kezdete óta?
– Igen, ha jobban belegondolok, egy szabadnapunk sem volt mostanában, nemhogy kettő – felelte a Kisvárda Master Good csapatkapitánya, Lucas. – Csütörtökön érkeztünk haza az ausztriai edzőtáborból, pénteken már hazai környezetben edzettünk, és mert a feleségemnek a héten volt a születésnapja, este kettesben elmentünk vacsorázni. Utána kicsit belenéztünk a Campus fesztiválba, de nem maradtunk sokáig, hiszen otthon vártak a gyerekek. A szombat és a vasárnap a családé, örülök minden percnek, amikor velük lehetek.

– A pénteki nap különlegességét talán az is adja, hogy egy éve volt a Kisvárda első nemzetközi kupameccse...
– Ezt nem tudtam, de ha már említi, óriási élmény volt a kazah Kajrat Almati elleni Európa-konferencialiga-találkozó. Amikor nyolc és fél évvel ezelőtt Kisvárdára igazoltam, még az NB III-ban játszottunk, ám évről évre folyamatosan fejlődött a klub. Minden lépését láttam, nyugodtan mondhatom, fantasztikus utazásban volt részünk, az már csak ráadás volt, hogy azon a klubtörténeti meccsen Almatiban nyerni tudtunk egy nullára. Sajnálom, hogy idén hasonlóban nem lehet részünk.

– Harmincnégy esztendős labdarúgóként nyilván el tudja dönteni, mi lehet a hozadéka a tizenkét napos ausztriai edzőtábornak.
– Leginkább az, hogy bár viszonylag nagy volt a játékosmozgás a keretben, összeállt a csapat. Sok fiatal érkezett, ráadásul magyarok, aminek örülök. Brazíliában születtem, ám hosszú ideje itt élek, megvan a magyar állampolgárságom, és jó érzéssel tölt el, amikor azt látom, hogy a klub megadja a lehetőséget a hazai fiataloknak. Az edzőtáborban négy erős csapat ellen léptünk pályára, egyértelmű, hogy fejlődtünk.

– A szerb bajnokság ezüstérmesét, a Topolyát éppúgy 2–1-re győzték le, mint a ciprusi bajnokságban második, Gyurcsó Ádámot is a soraiban tudó AEK Larnacát. Játszottak a török sztárcsapattal, a Galatasarayjal, az izraeli Maccabi Petah Tikvának gólt is lőtt: melyik mérkőzés adta a legnagyobb élményt?
– A Galatának nagyon jó futballistái vannak, amit a mester, Milos Kruscsics kért tőlünk, próbáltuk megvalósítani, úgy érzem a kettő nullás vereség ellenére megálltuk a helyünket. A Topolya és a Larnaca ellen is jól játszottunk, megmutattuk, hogy helyes úton járunk, a Petah Tikva ellen már ott volt a fejekben, hogy hamarosan utazunk haza.

– Az előző idény keretéből rutinos labdarúgók távoztak, Révész Attila sportigazgató nem is olyan rég megjegyezte: a következő két év a túlélés jegyében telik, a bennmaradást kell kiharcolni, utána viszont az akadémiáról olyan tehetséges fiatalok kerülnek fel, akik sok örömöt szerezhetnek. Szóval ha egy év múlva ilyenkor a Kisvárdának élvonalbeli csapata van, az siker?
– Jó játékosok, jó emberek távoztak a klubtól, de a futball már csak ilyen. Az előző idényben volt egy nem is rövid időszak, amikor a csapatnak semmi sem jött össze, bebizonyosodott, hogy szükség van a vérfrissítésre. A keretünket rutinos, jó mentalitású labdarúgók és bizonyítani akaró fiatalok alkotják, már csak ezért is biztatónak látom a jövőnket. A bajnokságban a Ferencváros kivételével kis túlzással mindenki a bennmaradásért küzd, de pozitív beállítottságú emberként próbálom minden helyzetben a jót látni. Nehéz év következik, de megvan az a minőség bennünk, amely elegendő ahhoz, hogy a mezőny első felében végezzünk.

– Három idegenbeli mérkőzéssel indítják az idényt, ennél azért valamivel könnyebb kezdés is elképzelhető.
– Otthon rajtoltunk volna, ám a ZTE csütörtökön Eszéken játszik, és kérte a pályaválasztói jog felcserélését. Utazunk tehát Zalaegerszegre, aztán Kecskemétre, majd az MTK-hoz, valóban nem könnyű sorozat, fontos lenne jól kijönni belőle. Egyébként a klub első élvonalbeli évében hasonlóban volt részünk, a legutóbbi idényt pedig mi kezdtük három hazai bajnokival.

– Mit gondol, nagyobb szerepet kap majd a 2023–2024-es bajnoki évben, mint legutóbb, amikor tizennyolc bajnokin lépett pályára?
– Sokszor mondják, hogy mennyi mindent elértem Kisvárdán, mindig lesz helyem a klubnál, de nemigen hallom meg, mindig bizonyítani akarok. Milos Kruscsicsnál többet játszottam, mint előtte, érzem, számít rám, bízik bennem, nem lógok ki lefelé, pluszmunkát is végzek, az pedig természetes, hogy szeretnék sokat játszani. Amikor alapember voltam, akkor is hajtott a bizonyítási vágy, az vitt előre a karrieremben – megváltozni biztosan nem fogok.