Példa legalább van – Thury Gábor jegyzete

A Ferencváros úgy állt fel a Puskás Akadémia elleni hazai NB I-es labdarúgó-mérkőzésre, hogy a Leverkusenben a nyolc közé jutásért 2–0-ra elvesztett Európa-liga-találkozón kezdők közül a Groupama Arénában öten kaptak lehetőséget az első perctől (Dibusz Dénes, Mats Knoester, Botka Endre, Vécsei Bálint, Adama Traoré). Tény, a zöld-fehérek a felcsútiaktól elszenvedett 2–1-es vereségtől függetlenül még mindig utcahosszal vezetnek a honi mezőnyben, ám mintha porszem került volna a gépezetbe. Idén a Vasas és a Kisvárda elleni 0–0, illetve a Kecskemét, továbbá a Mezőkövesd elleni 1–1 – a vasárnapi 2–1-es vereségről nem is beszélve – azt mutatja, nem meggyőző a bajnokcsapat játéka. Finoman fogalmazva sem az. Mindamellett a sportszerűség azt diktálja, hajtsunk fejet a győztesek előtt: a dobogóért harcban álló vendégek kitűnően kihasználták a lehetőséget, hogy a nem éppen friss hazaiaknak nem létfontosságú a győzelem.

Az első vendéggól után a biztató „Hajrá, Fradi!” hangzott fel, a másodikat követően a „Mindent bele!” rigmus. Úgy tűnik, a szurkolók komolyabban vették a bajnokit, mint a játékosok, bár korántsem szeretném kritizálni a futballisták hozzáállását. Nem egy zöld-fehér labdarúgó jegyezte meg a kinti vereséget követően: jön a felcsútiak elleni találkozó, az El-visszavágóig pedig – ahogyan fogalmaztak – rendet kell tenni a fejekben, és a várhatóan csaknem telt házas Puskás Arénában a drukkerek jelentik – ismét őket citálom – a tizenkettedik embert.

Nekem elég lenne tizenegy fradista is – a pályán.

Érdemes elgondolkodni: ha a hazai élvonalban nincs egy csapat győzelmi kényszerben, hogyan várhatjuk el, hogy a jóval nagyobb iramot diktáló Bundesliga-együttes ellen megtalálja a letámadásos játék ellenszerét? Rutinosnak mondott futballisták kapkodtak úgy – mint az NB I-es meccseken az ellenük játszók többsége. Hogy a kinti vereség nem lett nagyobb különbségű, az nemcsak annak tudható be, hogy a Fradi némiképpen rendezte a sorait, a Leverkusen is visszavett a tempóból.

Az El-visszavágó esélyeit a bajnoki vereség tükrében (és anélkül) taglalhatnánk napestig, csütörtökig mindenképpen. Helyette egy régebbi párharcot idéznék fel: 1972 márciusában az FTC az UEFA-kupa negyeddöntőjében a Népstadionban 2–1-re kikapott a jugoszláv Zseljeznicsartól. A visszavágó előtti bajnokin Komlón is vereséget szenvedett 1–0-ra, aztán Szarajevóban nyert 2–1-re, és tizenegyesekkel bejutott a négy közé.

Példa legalább van…

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!