NB I: többet ér a győzelmi kockázatnál a biztos döntetlen?

 

Véget nem érő döntetlenek sorozatává vált a Kisvárda és a Kecskemét versenyfutása. Bajnoki rendszerekben előfordul az ilyesmi, ám a tabella második helyéért ritkán csap össze két olyan klub, amely az eddigi 21-21 mérkőzésén összesen 20 döntetlent számlál. A KTE ebből a szempontból az idei csúcstartó 12-vel, míg a Kisvárda negyedik a listán, nyolc iksszel. Az talán még kevésbé megszokott, hogy a harmadik helyen álló csapatnak negatív a gólkülönbsége, márpedig a Kisvárda a nyolcadik helyezett Pakshoz hasonlóan eggyel kevesebb gólt szerzett, mint kapott.

Az NB I 22. fordulójában járunk, és a listavezető Ferencvároson kívül (15 győzelem) egyetlen csapat sem érte még el a tíz sikert, s ez a csúfos statisztika még legalább egy fordulón át igaz lesz. A két üldöző elméletileg éppen a Kisvárda és a Kecskemét, ám ketten együtt tartanak 15 győzelemnél, és az utóbbi hetek eredményei azt sugallják, szombaton sem a győzelmek oszlopába kerül újabb strigula. Az őszi, fordulatos 3–3 óta mindkét csapat tíz bajnokin van túl, a Kisvárda háromszor, a Kecskemét kétszer győzött, a döntetlenek száma pedig öt, illetve hét. A 2023-as évre szűkítve még érdekesebb képet kapunk: egy-egy győzelem és négy-négy döntetlen. Meglehet, minél szorosabb egy bajnokság, annál izgalmasabb, ám sok mindent elárul a csapatok erejéről, hogy tizenkét fordulóval a vége előtt mindössze hét pont választja el a nyolcadik Paksot és a második KTE-t.

Az előjelek mindenesetre korántsem kedvezőek a Kisvárda szempontjából.

A csapat a múlt szombaton 2–2-es döntetlent játszott az Illovszky Rudolf Stadionban, az utolsó helyen álló Vasas mindössze harmadszor volt képes egynél több gólt szerezni a bajnoki idényben.

Támadásban a tizennégy próbálkozás, közte kilenc kaput eltaláló lövés még mentség lehet a kisvárdaiaknak, ám a szerdai Mol Magyar Kupa-mérkőzéssel kapcsolatban már semmibe sem kapaszkodhatnak. A másod­osztály középmezőnyéhez tartozó Budafoktól szintén két gólt kapott az együttes, ám dermesztő adat, hogy kilencven perc alatt mindössze négyszer próbálkoztak lövéssel a várdaiak, és nem tudtak gólt szerezni, miközben a klub az utóbbi években az NB I élmezőnyéhez tartozik. Ennek tükrében meglepő, hogy a kecskemétiek vezetőedzője, Szabó István csapata honlapjának mégis a hétközi kupabúcsú alapján értékelte meglehetősen pozitívan a szombati ellenfelet: „Volt alkalmam a kupameccsüket is megnézni Budafokon, s bár nem jutottak tovább, az látható, hogy teljes sorral milyen erőt képviselnek. Rendkívül kreatív csapat, jók az átmenetekben és a széleken is, elég csak Driton Camaj vagy Jaros­lav Navrátil nevét említeni. Amennyiben ezeket a játékhelyzeteket jól kontrolláljuk, pontot, pontokat szerezhetünk idegenben is, ebben nagyon bízom, hiszen a héten megfelelően tudtunk rájuk készülni.”

A nyilatkozatból nehéz mindent elsöprő győzni akarásra következtetni, bár a KTE küzdőszelleme így is tanítanivaló. Az utóbbi három fordulóban az Újpest ellen drámai körülmények között (2–2), a Ferencváros (1–1) és a Budapest Honvéd (2–2) ellen kevésbé heroikus küzdelemben, ám szintén hátrányból sikerült felállni, így érthető, hogy a csapat és a vezetőedző is elégedett az eredményekkel. Ironikus, hogy épp akkor kezdi elfelejteni a Kecskemét, hogyan kell győzni a bajnokságban, amikor Szabó István a kiesés elleni küzdelem helyett már rangadónak nevezi az élcsapatokkal játszott mérkőzéseket. Ami biztos, hogy a pontszámok alapján a Paks, a Mezőkövesd, a ZTE, a Puskás Akadémia és a DVSC is a dobogós helyekre pályázhat, így a Kisvárdának és a Kecskemétnek már szombaton győzelemre kell játszania, ha meg szeretné tartani előkelő pozícióját a tabellán.