NB I: „Élmény volt a Lokiban védeni!” – Hrabina Alex

– A szerződésbontása napján ritkán szokott úgy nyilatkozni egy labdarúgó, hogy addigi pályafutása legszebb napja volt, amikor a klubhoz került…
– Nem véletlenül fogalmaztam így – mondta lapunknak Hrabina Alex, aki egy hónap híján négy éven keresztül volt a DVSC játékosa, ám pénteken szerződést bontott a klubbal. – Mindig is az volt a célom, hogy élvonalbeli csapathoz tartozzak, ezért óriási megtiszteltetést jelentett, amikor az NB III-as Cigándtól Debrecenbe kerültem. Az előző tíz esztendőnek a Loki volt a legsikeresebb magyar klubja, mindig is jó kapusai voltak – ki ne lett volna boldog az én helyzetemben?!

– A hivatalos megfogalmazás szerint december harmincadikán közös megegyezéssel távozott a DVSC-től. Tényleg egyetértésben váltak el?
– A helyzet az, hogy Megyeri Balázson és Gróf Dávidon kívül a román Raul Balbarau és a fiatal Erdélyi Benedek is a kerethez tartozik, vagyis velem együtt öt kapusra számíthatott a szakmai stáb. Egyfelől csökkenteni akarták a létszámot, másrészt noha kezdőkapusnak számítottam Szrdjan Blagojevics érkezése előtt, miután ő lett a vezetőedző, már nem kaptam lehetőséget. Többre vágytam, így adta magát, hogy lépjek.

– Majd' nyolc évvel ezelőtt, 2015. február huszonegyedikén a Nyíregyháza profijaként már pályára lépett az első osztályban, igaz, a Paks elleni egy egyes bajnokin nem a posztján, kapusként, hanem kényszerből mezőnyjátékosként kapott lehetőséget. Többször is beszéltünk már azóta, így tudom, nem azt a meccset tartja számon a bemutatkozásaként.
– Viccesen szoktam mondani, hogy kétszer is bemutatkoztam az NB I-ben, ugyanakkor valóban azóta tartom magam élvonalbeli kapusnak, amikor tavaly januárban a Kisvárda elleni gól nélküli találkozón pályára léphettem. Amikor Debrecenbe kerültem, Nagy Sándor és Tomás Kosicky személyében két rutinos, idősebb kapusa is volt a DVSC-nek, és az volt a terv, hogy mellettük felépítenek engem. Sajnos nem sokkal a szerződéskötés után a tartalékcsapat egyik meccsén ütköztem az ellenfél egyik támadójával, légmellet kaptam, és tulajdonképpen fél év elment a felépülésemre.

Miután rendbe jöttem, keményen edzettem, aminek meg is lett a jutalma, ugyanis fél évvel később hosszú távú szerződést kötöttem a klubbal. Jól emlékszem a pillanatra, amikor a vezetőedzőnk, Joan Carrillo két nappal a Kisvárda elleni bajnoki előtt közölte, mivel Gróf Dávid covidos, Kosicky pedig kisebb sérüléssel bajlódik, én állok a kapuba. Egészséges drukk volt bennem, azért is, mert sokat kellett várnom a pillanatra, de tudtam, elvégeztem a munkát, ami ahhoz szükséges, hogy jó teljesítményt nyújtsak. Azzal is tisztában voltam, meg kell ragadnom a lehetőséget, és bár a Debrecenben hazai pályán mindig elvárt győzelem elmaradt, boldog voltam, hiszen nem kaptam gólt, és jól ment a védés.

– Gondolom, a szerződésbontás ellenére nem lesz ellenszurkoló…
– Viccel?! Örülök, hogy a DVSC-hez tartozhattam, hogy NB I-es kapus lettem. Amikor a nyáron Megyeri Balázst átigazolta a klub, tudtam, van három olyan kapus, akit bármikor be lehet tenni. Szerettem Joao Janeiróval dolgozni, és amikor távozott, az ideiglenesen kinevezett Dombi Tibor elmondta, nem kérdés, hogy nála a csapatban maradok. Aztán amikor Szrdjan Blagojevics kezébe került az irányítás, a válogatott miatti szünetben megbetegedtem, utána pedig már nem védtem. Ha a naptári évet nézem, tavaly tizenkét bajnoki jutott, s úgy érzem, nem okoztam csalódást. Bárhová is kerülök, szurkolok a csapatnak.

– Lehet tudni arról valamit, hol folytatja a pályafutását?
– Büszke vagyok rá, hogy a Lokiban védhettem, és bár meglehet, a helyemben mások nem lettek volna ennyire türelmesek, és már előbb váltanak, én úgy fogom fel, hogy a kemény munka kifizetődött. Nem tagadom, kicsit megkönnyeztem, amikor délelőtt még a srácokkal készültem, délután viszont már nem öltöztem át, hanem elköszöntem tőlük és a stábtól is az öltözőben. Élmény volt olyan játékosokkal egy csapatban futballozni, mint Varga József vagy Dzsudzsák Balázs. Ahogy már említettem, állandó játéklehetőségre vágyom, reményeim szerint rövid időn belül kiderül, hol folytatom.