Honvéd: Sajnos nincs lehetőségünk igazolni… – Chris Docherty

– Nem fél a kieséstől?
– Nem! – vágta rá a Nemzeti Sportot a kispesti irodájában fogadó sportigazgató.

– Miért nem?
– Mert már másként nézünk ki, mint fél éve. Amikor tavaly nyáron megérkeztünk Kispestre, tudtuk, hogy a bajnokság első felében lesznek problémáink. Ennek több oka volt. Az egyik az, hogy jelentős változás volt a keretben, a másik az, hogy a felkészülés elején a játékosok többsége nem volt megfelelő fizikai állapotban, meglehetősen alacsony szintről kellett elkezdenünk a munkát. S ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a futballpiac nem a klubok kedve szerint működik. Nyáron sokan távoztak tőlünk, igyekeztük őket pótolni. A gond az, hogy az átigazolási időszak elején nem tudsz könnyen jó játékost igazolni, mert a minél jobb szerződés reményében a legtöbben kivárnak az utolsó pillanatig. Ez azzal jár, hogy ha végül meg is szerzed a kiszemeltjeidet, többségük akkor csatlakozik a csapatodhoz, amikor már megy a bajnokság. Arról nem szólva, hogy a felkészülést kihagyták, minek következtében gyenge a kondíciójuk, vagyis nem bevethetők azonnal, ráadásul nem ismerik a helyet, ahova kerültek, nem ismerik a társaikat, az edzőt, a taktikát…

– Ezek szerint törvényszerű volt a gyenge őszi szereplés?
– Elfogadtuk, hogy a nagy változások miatt meg kell küzdenünk bizonyos nehézségekkel. A tulajdonosi kör és a vezetőség úgy ítélte meg, hogy ezek a változások elengedhetetlenek azok után, amin a Honvéd az előző években keresztül ment. Kemény fába vágtuk a fejszénket, de hisszük, hogy megérte.

– Lát két olyan csapatot, amely a Kispest mögött végezhet az NB I-ben?
– Látok, igen, ám más klubokról nem szeretnék beszélni. Úgy vélem, van okunk reménykedni abban, hogy a tavaszi idényünk szebb lesz, mint az őszi volt. Egyebek mellett azért, mert a játékosok sokkal jobb állapotban vannak, megismerték egymást, tudják, mit vár el tőlük a szakmai stáb. Már nem tizenegy futballistát, hanem egy csapatot látok, a pályán és azon kívül egyaránt erősebbek lettünk mostanra! A Ferencváros kiemelkedik a magyar bajnokságból, de a többi csapat között szerintem nincs jelentős különbség, ha valaki kifog egy jó napot, bárkit legyőzhet. Tekintve, hogy kiegyenlített a mezőny, ahogy megnyerheted, úgy is el veszítheted a soron következő meccsedet, a pillanatnyi formának döntő jelentősége van. A Honvéd mindenesetre készen áll arra, hogy minden pontért megküzdjön!

– A korábban felsorolt okok ellenére nyilván csalódott az őszi teljesítmény miatt.
– Hogyne lennék az, amikor a tizenegyedik helyen állunk! Azt is hozzá kell tennem azonban, hogy hároméves tervet dolgoztunk ki, feltett szándékunk, hogy a klubot egyenesbe tegyük. Ami az ezt megelőző esztendőkben nem működött, azt nem lehet egyik napról, sőt még egyik hónapról a másikra sem megváltoztatni. A részletekben nem merülnék el, de az nem titok, hogy számos olyan változás történt házon belül, amit a kívülállók nem észlelhettek. A szurkolók vagy az újságírók csak azt látják, ami a hétvégi mérkőzéseken történik, ami a szürke hétköznapok során, azt nem. A szóban forgó változások természetesen azt a célt szolgálták, hogy a klub fejlődjön. Abban bízunk, hogy ennek meglesz az eredménye, ám mint oly sok mindenhez az életben, ehhez is idő kell.

– Akadt pozitívuma az ősznek?
– Akadt, persze. Jóllehet nem az első csapat eredményességéhez kapcsolódnak… Meggyőződésem, amit szép csendben tettünk, azzal már előreléptünk. Kiváltképp az egészségügyi részlegünk és a sporttudomány területén. Ahhoz nem érkeztünk időben, hogy az ötleteinket már a nyári felkészülés során megvalósítsuk, de a téli alapozás alatt már volt lehetőségünk arra, hogy amin lehet, azon javítsunk.

– Az őszi krónikához tartozik az októberi végi edzőcsere is: bár Thomas Courts irányítása alatt sem remekelt a csapat, két győztes meccs után kellett távoznia. Feltételezem, nehezen élte meg a váltást, hiszen honfitársa az ön hívására érkezett Kispestre.
– Való igaz, nem volt könnyű időszak. Tam egy kifejezetten nehéz periódusban lett a Honvéd vezetőedzője, az idő tájt nem sok mindenre lehetett azt mondani, hogy profin működik a klubnál. Egy nap talán mesélek erről is, most maradjunk annyiban, volt, ami megdöbbentett. Abban a helyzetben nem lehetett elvárni az edzőtől, hogy az előző idényben épphogy benn maradó csapatot a dobogóra repítse. Szimpatizálok Tammel, dolgoztunk korábban is együtt, tisztában vagyok azzal, mennyire sikeres volt előző állomáshelyén, a Dundee Unitednél, és nincs kétségem afelől sem, hogy szép jövő előtt áll. Azért jött ő is Kispestre, hogy segítsen, mindent beleadott, megvolt benne becsvágy, bízott abban, hogy a Honvédnál is eredményes lesz. A körülmények is akadályozták abban, hogy a célját elérje, de így is sokat tett a csapatért. Borzasztóan sajnáltam, hogy amit szeretett volna, nem tudta véghez vinni.

– Három hónap elteltével hogyan látja, jó döntés volt Dean Klafuric kinevezése?
– Dean nem az az edző, akinek a keze nyoma nyomban meglátszik a csapaton, ezért sem vártunk tőle azonnal jó eredményeket. Időre van szüksége ahhoz, hogy megtalálja az ideális csapatot, és kidolgozza azt a taktikát, amivel az a csapat sikeres lehet. Az őszi szezonban négy meccsen ült a kispadon, az elég volt neki, hogy begyűjtse a szükséges információkat, a felkészülés alatt pedig már volt módja arra, hogy az elképzeléseit megvalósítsa.

– Mit vár a tavaszi szezontól?
– Jobb és eredményesebb futballt! Egyrészt azért, mert mint említettem, a játékosok fél évvel ezelőtti és jelenlegi kondíciója között nagy a különbség. Másrészt azért, mert mostanra mindenki beilleszkedett, még az a labdarúgó is, aki korábban nemhogy nem járt Magyarországon, még a szülővárosát sem hagyta el. Harmadrészt azért, mert ma már mindenki érti és tudja, mi a dolga, mit kell tennie, ha nálunk van a labda, és mit, ha az ellenfélnél. Végül, de nem utolsósorban azért, mert a Honvéd immár egy szervezett és fegyelmezett csapat benyomását kelti – igaz, ennek a tétmérkőzéseken is be kell bizonyosodnia. Állítom, a minőség megvan a keretben, ha ez kijön a pályán, elérhetjük, amit szeretnénk.

– Új igazolások nélkül is?
– Nélkülük is, igen. Akik itt vannak, kellőképpen jók ahhoz, hogy kivívjuk a bennmaradást. Aki ősszel még nem bizonyult meghatározó embernek, tavasszal azzá válhat. Furán hangozhat, de úgy lettünk erősebbek, hogy nem szerződtettünk senkit. Mindehhez azt is hozzá kell tennem, hogy teljes mértékben elfogadom a klub helyzetét, abból a büdzséből dolgozom, ami rendelkezésemre áll. A szurkolóink elvárják, hogy igazoljunk, ezt megértem, de nekem olyan döntéseket kell hoznom, amelyekkel nem csupán a Honvéd jelenét, a jövőjét is védem.

– Tehát a télen nem szerződtet senkit a Kispest?
– Nem, erre sajnos nincs lehetőség az anyagi helyzetünk miatt. Ezt nem árt tisztázni, így legalább mindenki tudja, mi az igazság.

– A Fehérvár vitte volna Szappanos Pétert, de a hírek szerint Zsótér Donát, Tamás Krisztián és Nenad Lukics iránt is volt érdeklődés. Egy-két nappal az első tavaszi bajnoki előtt kijelenheti, hogy maradnak?
– Abban nem vagyok biztos, hogy minden hírnek volt valóságalapja… Egyetlen ajánlatot kaptunk, azt Szappanos Péterért, de visszautasítottuk, mert nem egyezett klubunk elképzeléseivel, és ezzel a történet le is zárult. Viszont ha már itt tartunk, szeretnék tisztázni valamit. Eljutottak hozzám olyan pletykák, miszerint Péter ki akarta kényszeríteni, hogy elengedjük. Nos, ez nem igaz. Ő a csapatkapitányunk, ízig-vérig profi, aki – amint a minap megerősítette nekem – jól érzi magát a Honvédban, teljes mértékben elkötelezett a klub iránt. Ami pedig Zsótért, Tamást és Lukicsot illeti, egyikükért sem érkezett ajánlat, így semmi nem utal a távozásukra. Donát sajnos súlyos sérülést szenvedett az utolsó edzőmeccsen, ezúton is gyors felépülést kívánok neki. Jó lenne mihamarabb a pályán látni, ám az egészsége mindennél fontosabb.

– Ha már úgy tartják, minden rosszban van valami jó: a saját nevelésű fiatalok még inkább előtérbe kerülhetnek?
– Már a mögöttünk hagyott fél évben is jóval nagyobb szerepet kaptak, mint az előző esztendőkben. Van egy csodálatos akadémiánk, ki kell használnunk az ebből adódó lehetőségeket. Ha a bajnokságban nem is állunk jól, egy táblázatot vezetünk az élvonalban: nálunk jutnak a legtöbb játékperchez a huszonegy éven aluli fiatalok. Úgy vélem, erre büszkék lehetünk. Nagy potenciál rejlik a Magyar Futball Akadémián nevelkedő srácokban, lépésről lépésre próbáljuk felépíteni, illetőleg beépíteni őket az első csapatba. Ha valaki tizenhét évesen megüti a mércét, miért ne mérethetne meg a felnőtt fociban?! A szamárlétrát végig lehet járni: a Honvéd-MFA II az NB III-ban szerepel, az NB II-be kölcsön tudunk adni játékosokat, aki pedig kiérdemli, hogy az NB I-ben kapjon lehetőséget, az első csapatunkban bizonyíthat. A lényeg az, hogy ki kell mozdítani a fiatalokat a komfortzónájukból, amikor azt látjuk rajtuk, hogy egy szinttel feljebb is megállnák a helyüket, már „nyomnunk” is kell őket. Örömteli, hogy az első keretnek több MFA-növendék is a tagja, más kérdés, hogy ez nem jelent automatikus helyet a kezdőcsapatban. Ismerem Dean Klafuric gondolkodásmódját, előszeretettel ad esélyt a tehetségeknek, de csak akkor, ha valóban méltók a bizalomra. Mindenesetre azok a fiatalok – például Kocsis Dominik, Szabó Alex és Bocskay Bertalan –, akik az őszi idényben végig az első csapattal készültek, már hat hónapos tapasztalattal rendelkeznek ezen a téren, amiből megint csak levonhatjuk azt a következtetést, hogy jobb játékosok, mint nyáron voltak.

– Novemberben még arról adott tájékoztatást a klub, hogy az utolsó őszi bajnoki után bezárja a Bozsik Arénát, sőt az energiaválság okozta helyzetben fontolóra kell venni, hogy tavasszal kinyitja-e? Jól tudom, hogy ez a kérdés eldőlt, a Honvéd marad Kispesten?
– A célunk mindig is az volt, hogy ne kelljen költöznünk, és igen, kijelenthető, hogy ez a vágyunk teljesül. Mégiscsak ez a mi otthonunk, itt szeretünk leginkább játszani, alig várjuk a jövő hétvégi, Kisvárda elleni mérkőzést.

– Amelyet egy korábbi MLSZ-büntetés miatt zárt kapuk mögött kell rendezni… Bár hallani, hogy – a Magyarország–Anglia Nemzetek Ligája-meccshez hasonlóan – a tizennégy éven aluli gyerekek helyet foglalhatnak a nézőtéren.
– Igen, dolgozunk azon, hogy a partnerklubjaink segítségével minél több gyerek a helyszínen szurkoljon a csapatnak, remélem, sokan lesznek a lelátón.

– A Kisvárda elleni találkozót megelőzi a vasárnapi, újpesti vendégjáték. A tizenegyedik helyezett látogat a tizedikhez – létfontosságú a győzelem?
– A győzelem mindig fontos, sorsdöntőnek mégsem nevezném a mérkőzést. Tizenhat éves korom óta élek a futballban, volt időm megtapasztalni, hogy gyorsan változhatnak a dolgok, aki az egyik nap még lent van, másnap már fent találhatja magát, és persze igaz ez fordítva is. Nem a derbin múlik a sorsunk, de mint utaltam rá, a siker lényeges lenne, már csak azért is, mert egyfelől lendületet adna a csapatnak, másfelől a ma már egyébként is jó öltözői hangulat még jobb lenne.

– Árulja el, boldog Kispesten, vagy már megbánta, hogy Magyarországra jött?
– Budapest gyönyörű, imádok itt élni, habár sokat nem láttam a városból, mert most csak az foglalkoztat, hogy a Honvéddal sikereket érjünk el. A klub múltjával mindenki tisztában van, megtiszteltetésnek tartom, hogy itt dolgozhatom. Elégedett viszont nem lehetek, mert nem úgy szerepelünk, ahogy illene. Van teendőnk bőven, de nem vagyok az a típus, aki könnyen feladja, továbbra is hiszek abban, hogy a terveinket megvalósítjuk. S ha így lesz, akkor elmondhatom majd magamról, hogy boldog vagyok Kispesten.