Egyre inkább érlelődik benne a gondolat, hogy ennyi volt, itt a vége a futballpályafutásának – pedig Berla Attila, a Bp. Honvéd korábbi kapusa még csak 23 éves…
Ilyenkor a futballista még bőven karrierje elején jár, azon tanakodik, hogyan lehetne feljebb és feljebb jutni. A fiatal játékos bal lábfejében nagy fájdalmat érez, de hogy mi ennek az oka, nem tudni, így elkeseredettsége érthető.
„A napokban is próbáltam védeni, de abba kellett hagynom a játékot, annyira fájt a lábam” – mondta lapunknak Berla Attila, aki legutóbbi (utolsó?) bajnokiját tavaly május 15-én játszotta, a Honvéd II –Paksi FC II (2–0) NB III-as meccsen lépett pályára. Szerződése tavaly nyáron lejárt Kispesten, azóta szabadon szerződtethető. – A történethez tartozik, hogy két éve két csont is eltört a lábfejemben, s valószínűleg nem forrt össze megfelelően, innen ered a probléma. Azért mondom, hogy valószínűleg, mert eddig mindenhol azt mondták, a vizsgálatok eredményei nem mutattak ki elváltozást, vagyis nem látják, mi a gond, miért fáj a lábam – pedig már hét doktornál is jártam… Az utolsó reménysugár, hogy a nyolcadik orvosnak elküldtem minden eddigi eredményemet, azt mondta, megpróbál meggyógyítani. Ha nem jár sikerrel, akkor be kell látnom, itt a vége a karrieremnek. Ugyanis az elmúlt két évben rengeteget szenvedtem, sokszor erős fájdalommal játszottam, s ha a labda érzékeny helyen találta el a bal lábam, akkor nem hogy edzeni, még járni is csak mankóval tudtam hetekig… Mindezt lelkileg rettentően nehezen dolgoztam fel, főleg azért, mert ez nem harminc felett, hanem ilyen fiatalon történik velem. Ráadásul olyan srác vagyok, aki őrlődik, nem mondja el mindenkinek a búját-baját, magamban próbálom feldolgozni a velem történteket, »elbújtam« a világ elől. A futballra tettem fel az életem, nyilván nem úgy terveztem, hogy huszonhárom évesen szögre kell akasztanom a stoplisomat, de reálisan látom a helyzetem, erre van most a nagyobb esély. Próbálok majd csak a szépre emlékezni: húszévesen bemutatkozhattam az NB I-ben, két bajnoki jutott nekem, játszhattam a Magyar Kupában és az Európa-ligában is, az Universitatea Craiova elleni idegenbeli mérkőzésen álltam be csereként, sajnos a hosszabbítás után tizenegyesekkel alulmaradtunk. Ha ezekre a mérkőzésekre gondolok, olykor úgy érzem, mintha mindez nem is velem történt volna, mintha valami videojáték részese lettem volna. Nagyon sokat adott a labdarúgás, a Honvédhoz kétezertíz óta tartoztam, rengeteget fejlődtem és tanultam ez idő alatt emberileg és szakmailag egyaránt.”
Berla Attila már tudatosan építi a labdarúgás utáni karrierjét, segít a család mezőgazdasági vállalkozásában, mellette pedig újságírónak tanul.
„A Pest megyei Kókán lakik a család, állatokat, kecskéket, birkákat, nyulakat tartunk, tenyésztjük és értékesítjük is őket, ott segítek, ahol tudok. Jelenleg televíziós műsorszerkesztőnek tanulok, a kétéves képzésből az első fél évet sikeresen elvégeztem. Élvezem, szeretem, érdekel a sportkommentátorkodás, a kamera előtt otthonosan érzem magam. Mindenképp szeretnék a sport közelében maradni, ha már a pályán szinte biztosan nem szerepelhetek többé profi szinten…”