Labdarúgás: botlatókövet kapott az embermentő Tóth-Potya István

A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (Mazsike), a Ferencvárosi Torna Club, a zuglói önkormányzat közös rendezvényén Kirschner Péter, a Mazsike elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy Gunter Demnig kölni művész a kilencvenes években találta ki és alkotta meg az úgynevezett botlatóköveket, emléket állítva a holokauszt névtelenül elhunyt és ismeretlen helyen nyugvó, többségében zsidó áldozatának. A kis betonkockákra rögzített réztáblákra az áldozatok nevét, születésük, valamint meggyilkolásuk helyszínét és időpontját vésik rá, és Magyarországon is már közel 500 ilyen botlatókövet raktak le.

Hozzátette: Tóth-Potya István botlatóköve abban különbözik a többitől, hogy egy olyan nagyszerű keresztény embernek állít emléket, akinek a lelkiismerete azt diktálta, hogy az üldözöttek mellé kell állnia, és ez fontosabb volt neki, mint hogy saját magát védje.

Horváth Csaba, a főváros XIV. kerületének polgármestere úgy fogalmazott, hogy a járdában elhelyezett kis fényes kő egy olyan sötét korszakra emlékeztet, amikor elszabadult az őrület. Emlékeztetett rá, hogy a vészkorszaknak voltak áldozatai és hősei, Tóth-Potya István, Zugló posztumusz díszpolgára pedig egy személyben volt hős és áldozat. Hős volt, mert egyrészt igazán fontosnak tartotta, hogy a vegytiszta gonoszságtól és a tomboló aljasságtól megmentse azokat, akiket lehetett, másfelől áldozat, mert őt magát a páratlan sportkarrierje, a sikeres edzői pályafutása és az sem mentette meg, hogy az első világháborúban frontszolgálatosként a hazájáért harcolt – mondta.

Horváth Csaba kijelentette, a zuglói Telepes utca 41.-ben egy olyan tehetséges és jó ember élt, aki üldözöttek tömegeit mentette meg a haláltól.

„De ezzel a botlatókővel emlékezni fogunk arra is, amit vele tettek, hogy másokkal ezt többé ne tehessék meg” – fogalmazott a polgármester arra utalva, hogy Tóth-Potyát a nyilasok 1944. december 5-én a házánál elfogták, átadták a német megszállóknak, s az SS tárgyalás és ítélet nélkül a következő év elején kivégezte.

Kubatov Gábor, az FTC elnöke azt mondta, a botlatókővel egy kiváló sportolónak, egy nagyszerű edzőnek, egy bajnoknak és egy kiváló embernek állítottak emléket. Kiemelte: Tóth-Potya azt tette, amit a sportban tanult: segítette a gyengéket, és az emberek csapatában szolgált az embertelenekkel szemben. Mindezt hamis papírokkal, védlevelekkel, élelmiszer- és pénzcsomagokkal, illetve menedék nyújtásával tette – tette hozzá.

Szabó Lajos, a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum igazgatója ismertette Tóth-Potya labdarúgói, majd edzői pályafutását. Felidézte többek között, hogy ő volt a tréner akkor is, amikor (1929) a Ferencváros csapata Dél-Amerikában legyőzte a kétszeres olimpiai bajnok, későbbi világbajnok Uruguay válogatottját.

(MTI)