DVSC: Blagojevicsnek nem szegi kedvét, hogy a bennmaradásért küzd

– Miért válnak meg egy olyan edzőtől, aki a második helyen áll csapatával a tabellán és az utolsó nyolc mérkőzésén veretlen?
– Ha jól sejtem, az Asztanáról kérdez, amelytől szeptember közepén távoztam – nyilatkozta a Nemzeti Sportnak Szrdjan Blagojevics, a DVSC múlt héten kinevezett 49 éves szerb vezetőedzője. – Meglepett a menesztés, mert csupán két pontra voltunk a listavezető Aktobétól, a kupában pedig elődöntősként minden esélyünk megvolt a végső sikerre. A kazah politikában történt változások az ország futballéletére is hatással voltak, az Asztana vezérkarába új emberek kerültek, akik azután, hogy a sportigazgatótól és a szakmai igazgatótól megváltak, az edzői poszton is cseréltek.

– Váratlanul érte a DVSC megkeresése?
– Minden nagyon gyorsan történt, néhány nappal a kenyértörés után kaptam telefonhívást Debrecenből, majd a tárgyalásokat követően Kazahsztánból Magyarországra repültem. Mielőtt elköteleztem magam, hosszasan beszélgettem Nebojsa Jandriccsal, az Újpest és a Honvéd korábbi másodedzőjével, ő is bátorított, hogy vállaljam el a munkát. Több barátom is van, aki a magyar futballban dolgozott, említhetem Nebojsa ­Vignjevicset vagy Predrag Rogant, továbbá sok futballistát ismerek, aki az NB I-ben játszik. Kizárólag pozitív visszajelzéseket kaptam tőlük, úgyhogy elfogadtam a debreceni ajánlatot.

– A klub vezérkara hat forduló elteltével edzőt váltott, alighanem sokat várnak öntől.
– A Debrecen nagy reményekkel vágott neki a bajnokságnak, de a gyenge rajt alapján valami félrecsúszhatott, úgyhogy az lehet a cél ebben az évadban, hogy kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtva stabilizáljuk a helyünket az élvonalban. Az idény végéig érvényes a megállapodásom, bízom benne, sikerrel járunk.

– Nem szegi kedvét, hogy az Asztanával trófeákért küzdött, most pedig a bennmaradásért harcolhat?
– Dehogy! Dolgoztam korábban olyan klubnál, amelynél hasonló célkitűzésnek kellett megfelelni, mint a DVSC-nél, van tehát tapasztalatom, miként kell elkerülni a kiesést, stabilizálni a csapat játékát. Bizonyos szempontból nem számít, mik a célok, hiszen minden esetben keményen kell dolgozni, máskülönben a teljesítmény nem felelhet meg az elvárásnak.

– Milyenek az első debreceni benyomásai?
– Kiválóak! Elégedett vagyok az edzőpályáink minőségével és a játékosok munkamoráljával, a város is tetszik. Élvezem az eddig itt töltött a napokat, amelyek szinte kizárólag munkával teltek. Tizenegy napja neveztek ki vezetőedzőnek, próbáltam minél jobban megismerni a játékosokat, arcot társítani a nevekhez... Aggódni azonban nem kell, már mindenkit megismertem, képbe kerültem, kitől mire számíthatok, a válogatottaktól visszatérőkkel is együtt dolgozhattam egy-két napot.

– Mire összpontosítottak a bajnoki szünetben?
– Elsősorban arra, hogy átkattanjon a játékosok fejében, hogy az utasításokat követve eredményesek lehetünk. Az edzések előtt sokat beszélgetünk, milyen elképzelések szerint szeretnénk játszani, hogyan nézzünk ki a pályán, s ehhez milyen változtatások szükségesek.

– Milyen játékstílus kialakításra törekszik?
– Nem hiszek a játékrendszerekben, a felállások nekem pusztán egymás mellé tett számok. Szerintem fontosabb, hogy elsajátítsunk különböző játékmodelleket és alapelveket, amelyek révén sikeresek lehetünk. Szeretnénk, hogy a teljesítményünk láttán azt mondják, a csapat előrelépett, szervezettebbé vált.

– Miben kell fejlődnie együttesének?
– Az edzésen mutatott hozzáállással elégedett vagyok, ám a csapatnak higgadtabban kell futballoznia, mint korábban. Nem eshetünk pánikba, a játékosoknak hinniük kell abban, hogy jó helyen van náluk a labda, ehhez önbizalomra van szükségük. Meg kell találnunk az egyensúlyt a játék minden tekintetében, de a taktikai utasítások az öltöző falai között maradnak.

– Szombaton a Honvéd ellen mutatkozik be a Loki kispadján. Izgatott?
– Várom már a mérkőzést. A győzelem a legfontosabb, mindent annak rendelünk alá. Kemény meccs vár ránk, az elemzések alapján jó ellenféllel találkozunk. A kispesti Nenad Lukics korábban a játékosom volt, ismerem őt, ahogyan Nikola Mitrovicsot és Lazar Csirkovicsot is. Akkor lennék a legboldogabb, ha úgy szereznénk három pontot, hogy a játékunkban visszaköszönnek a héten gyakorolt elemek, az ugyanis azt jelentené, jó irányba haladunk.