Kecskemét: Belényesi Csaba erősebb lett a pofonoktól

Amikor februárban klubot váltott, az volt Belényesi Csaba álma, hogy a nyártól az NB I-ben futballozzon. Az álomból valóság lett, igaz, egészen más forgatókönyv valósult meg, mint amelyiknek az átigazolás pillanatában realitása volt.

A Kecskeméti TE 28 esztendős labdarúgója tavaly nyáron Dorogról érkezett Kecskemétre, és azonnal alapembere lett a második vonalba feljutó csapatnak. A téli szünetet követően még pályára lépett az első két tavaszi fordulóban, és bár jól érezte magát, nem tudott nemet mondani az éllovas DVTK-nak, amely kivásárolta szerződéséből.

„Jól sikerült az őszi szezonunk, stabilan játszottam, de februárban megsérült a DVTK belső védője, Hegedűs János, és az egyébként is védőt kereső klub megkereste a menedzseremet – ment vissza az időben Belényesi Csaba. –Még megnéztek a Honvéd elleni Magyar Kupa-meccsen, amelyen gólt szereztem, majd kivásároltak a szerződésemből. Nagyon sokat gondolkodtam, mielőtt döntöttem, hiszen nagyszerű közösség tagja lehettem Kecskeméten, arról nem is beszélve, szakmailag ugyancsak jó helyen voltam. De szerettem volna huszonnyolc évesen az élvonalban játszani, Diósgyőrben pedig minden adva volt hozzá. A tavasz sajnos nem úgy sikerült, ahogyan reméltem, betegség és sérülés miatt egyaránt ki kellett hagynom bajnokikat, ugyanakkor az is igaz, beilleszkedni sem sikerült úgy, ahogyan elterveztem. A Diósgyőr, ugye, nem jutott fel, amikor pedig a nyáron a KTE hívott, nem volt kérdés, miként döntök. A télen is azért váltottam, hogy az NB I-ben játszhassak, csalogató volt az élvonal, ráadásul abba a közegbe térhettem vissza, amelyben nagyon jól éreztem magam. De sokat jelentett Szabó István vezetőedző személye is, akinek óriási szerepe van abban, hogy az első osztályban játszhatok!”

Belényesi Csaba pályafutása szülőfalujában, a magyar-román határnál található Álmosdon indult, majd a Loki Focisuliba igazolt, ahonnan a Puskás Akadémiához került. Hat évet töltött el a felcsúti klub utánpótlásában, és bár a felnőttfutballba az NB III-as Gyula labdarúgójaként kóstolt bele, azt mondja, Putnokon (ahol a teljes idényt végig játszotta) vált felnőtté. 2020. június 17-én a DVSC színeiben egy percet játszott a Mol Fehérvár (0–1) elleni bajnokin, a mostani idényben viszont már hét bajnokit is végigjátszott, egyik pillére a KTE védelmének. És hogy mit remél a vasárnapi, Ferencváros elleni rangadótól, valamint az idény hátralévő részétől?

„Jól hangzik, hogy rangadót játszunk. Ahogyan eddig, ezután is igyekszünk száz százalékot kiadni magunkból      – folytatta a kecskeméti védő.      – Óriási különbség van a két klub között, az viszont biztos, hogy a szívünket-lelkünket kitesszük a pályára. A bajnoki rajt előtt sokan kiesőnek mondtak minket, ami egyre inkább motivált minket, csapatként álltunk minden feladathoz. Meg akarjuk mutatni, nem véletlenül játszunk az első osztályban, a klub tudatosan építkezik, megpróbálunk mindent kipréselni magunkból, hogy legalább két vetélytársat megelőzzünk. Hogy miért csak huszonnyolc esztendősen lettem NB I-es labdarúgó? Mindennek oka van, nem nézek hátra, hálás vagyok, amiért Kecskeméten folyamatosan az élvonalban játszhatok. Egyáltalán nem csalódás, hogy csak mostanra jutottam el idáig, görbe volt az utam, de a kisebb-nagyobb pofonok csak erősebbé tettek. Büszke vagyok rá, hogy amikor nem jól alakult a sorsom, kitartottam, és most arról beszélhetünk, hogy a hétvégén telt ház előtt futballozunk a Fradi ellen.”