Az Emírségekben is magasabb az U21-es játékpercek aránya, mint az NB I-ben

Az, hogy a következő idénytől a Magyar Labdarúgó-szövetség az NB I-ben újra visszavezeti a fiatalok szerepeltetését célzó anyagi ösztönzőrendszert, pró és kontra újranyitotta az úgynevezett fiatalszabályhoz kapcsolódó vitákat. Az ellenzők közül a leghangosabb Révész Attila, a Kisvárda sportigazgatója volt, aki vesződésről, idegösszeomlásról, meg elkerülhetetlen teljesítmény-visszaesésről és minőségvesztésről beszélt a visszatérő szabály és a fiatalok szerepeltetése kapcsán.

Az ösztönzőrendszer ellenzői úgy vélik, az akadémiákról nem kerül ki annyi 19 és 21 év közötti fiatal, akikkel rögtön meg lehetne felelni a szövetségi ajánlásoknak úgy, hogy az ne járjon a kluboknak a szövetségtől járó pénzek csökkenésével. Eközben azt láthatjuk, hogy az NB II tele van korábban külföldön is játszó utánpótlás-válogatottakkal, akik csak elvétve vagy egyáltalán nem kapták meg a bizonyítási lehetőséget az élvonalban. Ebben a helyzetben következtek aztán március végén az utánpótlás-válogatott Eb-selejtezők, melyeken azt tapasztalhattuk, az U19-es és az U21-es korosztályban is, hogy az ellenfelek játékosai nagyobb, felnőttek között szerzett tapasztalattal rendelkeznek. Az U19-esek szövetségi edzője, Tímár Krisztián ezzel is magyarázta a törökök elleni, 1–0-s vezetésről az utolsó tíz percben 2–1-re elveszített mérkőzést, mondván, hogy játékosaink elfáradtak a hajrára, ezért többet hibáztak, mert nincsenek hozzászokva az olyan szintű terheléshez, amit a meccs megkövetelt.

A fentiek kapcsán pró és kontra lehet napestig vitatkozni az ok-okozati összefüggéseken, azt azonban a CIES napokban közzétett, a világ 60 bajnokságát (első és másodosztályú ligákat) vizsgáló felmérése is bizonyítja, hogy az U21-es játékpercekben a magyar labdarúgás nem tartozik a világ élvonalába. A 21 év alatti fiatalok 2021 január 1. és 2022. március 22. közötti időszakban játszott perceit összegző kimutatás szerint az NB I világviszonylatban csak a 28. helyen áll a 20 éves és annál fiatalabb korosztályra jutó játékpercek százalékos megoszlásában, 7.5 százalékkal, míg a listán szereplő 30 európai ország összevetésében a 15.

Európábana vizsgálatban szereplő szomszédos országok közül az osztrák (13.3 százalék, európai 2.), a szerb (12%, 3.), a horvát (11%, 6.) és az ukrán (8.8%, 12.) élvonalban is nagyobb százalékban játszanak U21-es játékosok, mint a magyar első osztályban. De említhetjük a fentebb szóba kerülő U-válogatott Eb-selejtezőkön az U19-es csapatunkkal ikszelő Izrael (10.2%, 8.) és az U21-ben a mieink ellen a 95. percben egyenlítő Lengyelország élvonalbeli bajnokságát is (9.5%, 10.). Világviszonylatban a venezuelai Primera División vezet (18.8%), 2. a dán Superliga, 3. az osztrák Bundesliga, 4. a szerb Szuper Liga, 5. a svájci Super League, 6. a norvég Eliteserien, továbbá az európai ligák közül a horvát 1. HNL (11%) és a holland Eredivisie (10.9%) került még be a globális top tízbe. A teljes listát végignézve ami meglepetés lehet, hogy több dél-amerikai és közép-amerikai ország, illetve Ausztrália (11.1%) mellett még az Arab Emírségek első osztályú bajnoksága, a 17. helyen álló Arabian Gulf League (9.3) – más néven UAE Pro League – is megelőzi az NB I-et az U21-es játékpercek arányát illetően.

A CIES kimutatása a vizsgált bajnokságokban szereplő játékosok átlagéletkorát is rögzíti az elmúlt egy év alapján. A horvát 1. HNL-ben a legalacsonyabb az átlagéletkor, 25.3 év, 2. a mexikói első osztály (25.4 év), 3. a dán Superliga (25.4 év). A magyar NB I világviszonylatban 31. (27.3 év), Európában a 24. A kimutatásban szereplő európai bajnokságok közül csak az olasz Serie A-ban (27.4 év), a spanyol La Ligában (27.9 év), a görög Szuper Ligában (28.3 év), a ciprusi 1. Divisionban (28.4 év) és a török Süper Ligben (28.6) nagyobb az átlagéletkor. Tehát a kelet-közép-európai térségben nálunk a legmagasabb.

Idén már több cikkünkben foglalkoztunk azzal a tendenciával, hogy miközben a labdarúgó NB I becsült piaci értéke, elsősorban a Ferencváros nemzetközi eredményeinek és az egyre nagyobb számban Magyarországra szerződő külföldi, válogatott labdarúgóknak köszönhetően évről évre emelkedik, a magyar játékosok iránti kereslet azonban nem nő a nemzetközi piacon. Nem véletlen, hogy az elmúlt öt évben nem tudunk olyan hazai futballistát mondani, aki az NB I-ből elszerződve rögtön topligás csapatban szerepelhetett volna. Ha megnézzük a fenti kutatás számait, akkor az választ adhat arra, miért tudnak sokkal több labdarúgót értékesíteni a nyugati piacokon az osztrák, a szerb vagy éppen a horvát klubok. Azért, mert sokkal több fiatal, 21 év alatti játékos játszik náluk az élvonalban, így a megfigyelők is jobban szemel tartják ezeket a bajnokságokat. Másrészről olyan fiatalokat lehet találni ezekben a ligákban, akikkel a nemzetközi porondon is helytállnak az osztrák, szerb és horvát élklubok, s ez növeli a játékosok piaci értékét. Így kapcsolódik ezekben a bajnokságokban – és itt említhetjük többek között a kutatásban kiemelt dán, norvég és svájci élvonalat is – a futball üzleti és szakmai (beleértve ebbe az utánpótlás-nevelést is) része.