„A Doroggal ezerkilencszázhetvenhétben csont nélkül kiestünk az NB I-ből, de azért tíz gólt abban az idényben is szereztem, és volt néhány jól sikerült mérkőzésem. A bajnoki címért a Vasas és az Újpesti Dózsa volt versenyben, amikor két fordulóval a vége előtt a Dózsát fogadtuk Dorogon. Hátrányba kerültünk, de aztán kétszer is betaláltam Rothermel Ádámnak, és nagy meglepetést keltve legyőztük esélyesebb ellenfelünket. Olyan legendák játszottak az Újpestben, mint Fazekas László, Bene Ferenc vagy Zámbó Sándor; őket korábban csak a televízióban láttuk, már csak ezért is jelentett sokat az a siker, a Népsportban megjelent dicséret. Később aztán, már a Videoton játékosaként, számtalan emlékezetes találkozón léphettem pályára, különösen az UEFA-kupa-menetelésre, azon belül is a Partizan elleni mérkőzésre, az akkor szerzett négy gólomra gondolok vissza szívesen. De felejthetetlen emlék az is, amikor gólkirályként elutazhattam Párizsba az Adidas gálájára, amelyen olyan sztárok voltak körülöttem, mint Ian Rush, Preben Elkjaer Larsen, valamint a nem sokkal korábban Európa-bajnoki címet nyerő francia válogatott játékosai, Michel Platini, Alain Giresse, Jean Tigana vagy éppen Franz Beckenbauer.”
Talán sokan emlékeznek, amikor Szabó József a negyedik gólját lőtte 1984. november 28-án a Partizannak, a meccset a televízióban közvetítő Gulyás László így kiáltott fel: „Ott a negyedik, Szabó! Hát te szobrot kapsz Székesfehérvárott!”
Nos, a szobor ugyan nem készült el, de a legendás gólvágót azóta is nagy becsben tartják a városban és a klubnál is.
„Tárlatvezető vagyok a Vidi-múzeumban, sajnálatos módon örököltem meg Horváth Gábortól ezt a pozíciót: ha »Perás« – aki igazi lexikon volt – élne, alighanem még mindig utánpótlásedző lennék, ha a csípőm és a térdem engedné. És hogy miről olvasnék szívesen a Nemzeti Sportban? Minél több magyar futballsikerről, többek között arról, hogy a Mol Fehérvár újra eljutott valamelyik csoportkörig.”