Paks: Szinte tökéletes őszöm volt – Ádám Martin

– Melyik a kedvenc száma?     
– Igazából nincs kedvenc számom. Annak idején a Vasasban nyolcasban játszottam, így ha feltétlenül mondanom kellene egyet, alighanem maradnék a nyolcasnál.

– Azt gondoltam, ilyen ősz után kapásból azt feleli, hogy újabban a tizenötöst favorizálja...     
– Sejtettem, hogy van csavar a kérdésben! Való igaz, ennek a bajnoki esztendőnek olyan elképzeléssel mentem neki, jó lenne tizenötször a hálóba találni, aztán úgy alakult, a tizenöt gól már az eddig lejátszott tizenhét bajnokin összejött. Nem tagadom, most már szeretném, ha a végén kettessel kezdődne az a szám, amely a gólokat jelzi a nevem mögött.

– Egészen különleges szezon volt, ugye?     
– Még sosem fordult elő velem, hogy egy bajnoki évadban ennyi gólt szereztem volna, az meg pláne nem, hogy fél idény alatt! Ilyen megközelítésből nem is lehet kérdés, valóban különleges fél év van mögöttem, ugyanakkor mindig éreztem, bennem van, hogy ennyiszer betalálok. Nyilván örülök a góljaimnak, azonban messze van még a bajnokság vége, a folytatásnak még véletlenül sem vághatok úgy neki, hogy már elértem, amire vágytam. A jó indulás megvolt, de dolgozni kell rajta, hogy a tavasz is jól alakuljon. Nemcsak nekem, hanem a csapatnak is.

– Ha valaki a bajnokság kezdete előtt azt mondja, úgy telik a karácsonya, hogy vezeti a góllövőlistát, ráadásul tizenöt találattal, akkor…?     
– Lehet, kicsit furcsán nézek rá. Ha valaki tizenhét forduló alatt tizenöt gólt szerez, egészen különleges tett, erre én sem számítottam. Úgy gondoltam, ha rendszeresen a pályán leszek, tíz-tizenkét gól összejöhet, vagyis ilyen megközelítésből túlteljesítettem az elvárásaimat. Természetesen jóval több lehetőség adódott előttem, mint amennyit gólra váltottam, de olyan futballista nincs, aki valamennyi helyzetét belövi vagy befejeli.

–   Az első négy fordulóban az előző bajnoki év gólkirálya, Hahn János is a Paksot erősítette – mi több, négyszer is a hálóba talált –, majd Szlovákiába, a DAC csapatához igazolt. Elárulja, mi jár ilyenkor a csapattárs, főleg egy támadó fejében?     
– Már a nyári felkészülés alatt úgy volt, hogy Hahn János minden bizonnyal külföldön folytatja a pályafutását, mert aki huszonkét gólt szerez, annak jó eséllyel lesznek lehetőségei kipróbálni magát külföldön. Az előkészületi meccseken ott voltam a kezdő tizenegyben, a klubnál számítottunk erre a lehetőségre, az pedig különösen jól esett, amikor a vezetőedzőnk, Bognár György egyszer azt mondta az öltözőben: van olyan játékos a keretünkben, aki tud annyi gólt szerezni, mint Hahn János. Rám gondolt.

– A bajnoki rajton a Mezőkövesd ellen három-kettőre elveszített találkozón ugyan nem volt eredményes, később azonban futószalagon jöttek a    gólok. T avaly ilyenkor, kicsivel túl a bajnokság felénél hat gól szerepelt a neve mellett – mi a különbség az akkori és a mostani Ádám Martin között?     
– Nagyon sok! Többek között az, hogy egy évvel öregebb lettem… Az előző bajnokságban nem én voltam az első számú center, többször is a kispadról álltam be, ami nem ugyanaz, mint amikor kezd az ember. A magunk mögött hagyott őszi szezonban valamennyi találkozón kezdtem, a csapat stílusából adódóan sokat lehettem ott az ellenfelek kapujánál, és aki ráérez a góllövésre, az eredményes is lesz.

– Kiegyensúlyozottan teljesített, az NB I csapatai közül kétszer a Mezőkövesd, két meccsből egyszer a Budapest Honvéd, valamint a címvédő, jelenleg is listavezető Ferencváros védelme zárt hibátlanul ön előtt.     
– Ezeken a meccseken is megvoltak a lehetőségeim, úgy emlékszem, Mezőkövesden például három is. Persze az sem mindegy, a kilencven perc alatt csak egyszer kerül helyzetbe az ember, és azt kell gólra váltani, vagy esetleg két-három ziccer is adódik előtte.

– A Paksnak az ősszel volt olyan sorozata, amely során kilenc mérkőzésből csak egyet tudott megnyerni. Miként élte meg, hogy amíg ebben az időszakban nyolc gólt is szerzett, jobbára elmaradtak a győzelmek?     
– Nem volt könnyű ezt feldolgozni. Sajnos olyan hibákat követtünk el, amelyek korábban nem jellemezték a futballunkat, megzavarodtunk, és ilyenkor bizony nem könnyű kijönni a gödörből. A téli felkészülés alatt többek között feladatunk lesz, hogy rendbe tegyük a védekezésünket, aminek az első jelei az MTK elleni találkozón már látszottak.

– Tavaly a fordulásnál huszonegy pontja volt a Paksnak, végül a negyedik helyet szerezte meg. Mit gondol, a mostani huszonegy pont milyen reményekkel kecsegtet?     
– Fontos lesz a jó rajt, nagyon sok múlhat azon, miként jövünk ki a ZTE elleni hazai összecsapásból. Nem kérdés, mínuszban vagyunk, öt-hat pont biztosan hiányzik – ha ennyivel többünk lenne, a harmadik-negyedik helyért harcolhatnánk. A középmezőnyben állva magunk mögé kell nézni, ez nem jó, ugyanakkor korábban már bizonyítottuk, képesek vagyunk hosszú veretlenségi sorozatot építeni, ami sok mindenre elég lehet.

– Amikor még a Vasas játékosa volt, kis híján pályafutása folytatása is veszélybe került, volt olyan orvos, aki azt tanácsolta, hagyja abba a futballt. Ezzel szemben most mindeni a fantasztikus idényéről beszél.     
– Akkoriban kisebb terhelésre is nehezen kaptam levegőt, fulladtam, különböző kivizsgálásokon estem át, és igen, volt orvos, aki azt mondta, fejezzem be a futballt. Hogy őszinte legyek, elengedtem a fülem mellett a tanácsát, sohasem gondoltam a befejezésre, aztán szerencsére rendeződött a helyzetem, és azóta is minden rendben van.

– Hahn János gólkirályi címe válogatottságot ért, önt mennyire foglalkoztatja a kapitányi meghívó?     
– Természetesen foglalkoztat. Amikor az ember belelendül a góllövésbe, értelemszerűen megfordul a fejében, mi lenne, ha válogatott meghívót kapna, és ha Marco Rossi szövetségi kapitány úgy látja, megérdemlem, nem fog görcsössé tenni a lehetőség. Egy biztos, a válogatott kerettagság nagy lépés lenne, annak fényében főleg, hogy milyen messziről indultam.

–   Az őszi tizenöt gólja közül melyik a kedvenc?     
– Amelyiket a Honvéd ellen hazai pályán szereztem a tizenhatoson kívülről, egészen szépre sikerült.

– A Nemzeti Sport osztályzatai alapján az ősszel nem volt jobb labdarúgó Ádám Martinnál a mezőnyjátékosok között. A góllövőlista vezetőjeként számított rá?     
– Meg sem fordult a fejemben, ez az elismerés is óriási megtiszteltetés! Nagyon boldog lennék, ha az idény végére se változna a helyzet, dolgozom rajta, hogy így maradjon.

– Van innen feljebb?     
– Nem tudom, meglátjuk. Egyénileg szinte tökéletes őszöm volt, felülmúlni esetleg azzal lehetne, ha a folytatásban is csaknem ennyi gólt szereznék, egyúttal jönnének a győzelmek is, és a harmadik-negyedik helyért lennénk versenyben.

– Csalódott lenne, ha nem tudná megszerezni a gólkirályi címet?     
– Nem gondolok erre, nagyon sok van még hátra a bajnokságból. Az ősszel nem hagytam ki egyetlen bajnokit sem, remélem, a folytatásban is elkerülnek a sérülések, és ha játszom, lesz esélyem a gólkirályi címre. Olyan ez, mint a bajnoki versengés: néhány gólos előny pillanatok alatt elolvadhat, ugyanakkor ha van két-három jó meccsed, elléphetsz az üldözők elől.