Gyász: elhunyt Ferencz Gyula, az SBTC egykori labdarúgója

M. P.M. P.
Vágólapra másolva!
2021.12.17. 17:00
null
Ferencz Gyula 84 évet élt
Nyolcvannégy esztendős korában, hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt Ferencz Gyula, a Salgótarjáni BTC korábbi labdarúgója – közölte lapunkkal a gyászoló család. Az egykori kiváló középső védő 1962-től 1970-ig szerepelt a bányászcsapatban, és két alkalommal a magyar B-válogatottban is helyet kapott. Visszavonulása után különböző vezető beosztásokban dolgozott, így klubelnöki tisztséget is betöltött az egyesületnél. 1996-tól 2009-ig a Nógrád Megyei Labdarúgó-szövetség elnöke volt, míg a Magyar Labdarúgó-szövetség elnökségében 1986–1989, majd 2000–2005 között tevékenykedett.

 

Klasszikus centerhalf volt. A posztján megkövetelt nyugalommal, körültekintéssel. Játékosként 1962-től 1970-ig 166 NB I-es mérkőzésen szolgálta a Salgótarjáni BTC-t, a klubot és a magyar futballt később is a rá jellemző alapossággal képviselte, az SBTC elnökeként éppen úgy, mint a Nógrád megyei szövetség élén vagy az MLSZ elnökségében. Kitüntetései között van a Magyar Sportért Érdemérem, a Magyar Labdarúgásért Arany Érdemérem, a FIFA elismerő oklevele és a Puskás Ferenc-emlékérem – megérdemelten. Huszonöt esztendősen, 1962 szeptemberében az MTK ellen mutatkozott be az NB I-ben, a Salgótarján 2:0-ra kikapott, „…a hátvédek lelkesen játszottak, Ferencz tűnt ki hármuk közül” – írta a Népsport. Ekkor már végzett erdőmérnök volt, jellemző, hogy azért nem igazolt át korábban Győrbe, mert be akarta fejezni a tanulmányait Sopronban. „A Gyula mindig tanul…” – mondogatták Salgótarjánban, hiszen mérnök-közgazdász diplomát is szerzett, s az elsők között volt, akit magával ragadott a számítógépek világa – a hetvenes évek elején.

S tőle is rengeteget tanulhattak a fiatalok. A pályán is, természetesen. Hogy mit tudott, tudhatott, arra példa, hogy 1961-ben az NB III-ból (!) lett B-válogatott, s a Jugoszlávia elleni győztes (5:1) meccsen Novák Dezső és Sóvári Kálmán között, Berendy Pál, Rákosi Gyula és Farkas János mögött volt középhátvéd.

Baráti tanácsra választotta Salgótarjánt, haláláig hű maradt a városhoz. Pedig visszavonulásakor (1970) azt tervezte, hogy hazatér Sopronba, pályamérnökként a GYSEV-nél dolgozik, de végül maradt, s egy esztendővel később már szakosztályvezetőként lehetett büszke arra, hogy az SBTC bronzérmes lett az NB I-ben.

Hogy hányszor emelték ki a játékát a tudósítók, szinte összeszámolhatatlan, ám jellemző, amit 1967 márciusában, a Csepel elleni győztes meccs (1:0) után rögzített a Népsport: „Közbelépései rendre sikerültek, fejjátékával uralta a mezőnyt.”

Így volt. Átvitt értelemben is.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik