William Gallas üzenete: több szenvedéllyel kell játszani!

Mit szól a magyar válogatott szeptemberi mérkőzéseihez? – a 83-szoros francia válogatott, a 2006-os világbajnokságon ezüstérmes csapat alapembere, William Gallas rendkívül szívélyesen, és rögvest focikérdéssel fogad, mondhatni, máris témánál vagyunk. A korábbi klasszis hátvéddel lapunk a nyári Európa-bajnokságon két exkluzív interjút is készített, majd a kontinenstorna után érkezett a hír, hogy a ZTE FC utánpótlásedzője lett, s így igazán ihletett aprója is lett az újabb beszélgetésnek...

– Az angolok elleni négy nullás, az albánok elleni egy nullás vereség mindenkinek fájt, az Andorra elleni kettő egyes győzelem némi szépségtapaszt jelentett, és, sajnos, a világbajnoki kijutás szempontjából jelenleg nincs kedvező helyzetben a válogatott – no, de ha már ezzel kezdte: ön mit gondol, maradt még esély?
– Láttam a szeptemberi meccseket. Anglia és Lengyelország mellett most Albánia is jobb helyzetben van a csoportban, ám a labdarúgás tele van meglepetéssel. Elsősorban arra gondolok, hogy az ellenfeleket meg kell lepni valamivel. Magyarország az Európa-bajnokságon például közel került a továbbjutáshoz a halálcsoportban, Németországban percekre volt ettől a bravúrtól. S hogy minek tulajdonítom a rossz szeptemberi eredményeket? Az ellenfelek már alaposan felkészültek Magyarországból, ellenben a csapat nem változtatott semmin – nem szerzett meglepetést az ellenfeleknek, azaz kiismerték az együttest. Az angolok négy nullára győztek Budapesten, és nyilván az Eb-ezüstérmes volt a mérkőzés esélyese, de hazai pályán, hatvanezer fantasztikus magyar szurkoló támogatását kihasználva valami váratlant kellett volna húzni, olyasmit, amire nincs felkészülve az ellenfél. Emellett bátrabban kellett volna futballozni, nem csupán a védekezésre fókuszálni, változtatni a szerkezeten és a felfogáson. A szakvezetőknek folyamatosan azon kell agyalniuk, hogyan tudják meglepni az ellenfelet. Ott van Thomas Tuchel vagy Josep Guardiola, ők használják is ezt a módszert, hiszen tudják, ha ők nem tudják meglepni az ellenfelet, nehéz helyzetbe sodródhatnak.

– Ha a futballistamúltját, az eredményeit nézzük, akkor okkal vetődhet fel a kérdés: miért éppen Magyarországot választotta?
– A teqball hozott az országba. Kétezertizenhétben jártam először Magyarországon mint az új sportág egyik nagykövete, másfél év múlva visszatértem, és azóta itt élek. Magyarországon éreztem meg azt, hogy itt az új lehetőség, a kihívás, az új környezet is inspirált, úgyhogy önöknél ragadtam.

– Július óta dolgozik a ZTE FC-nél, és őszintén szólva a magyar futballban nem mindennapi esemény, hogy egy világbajnoki ezüstérmes futballista Zalaegerszegen vállaljon munkát. Hogyan jött a lehetőség, más csapat is hívta, vagy csak a ZTE-től keresték?
– Több magyar klub is keresett, de a zalaegerszegi vezetőkkel már régóta tárgyaltunk, és végül a nyáron sikerült is megállapodnunk. Elmondtam, milyen terveim vannak a labdarúgásban, a vezetőknek tetszettek az ötleteim, így a klubhoz kerültem, és mondhatom, hogy nagyszerűen is érzem magam. Úgy érzem, hogy a ZTE olyan egyesület, amelyiknél megvalósíthatom az elképzeléseimet.

– Utánpótlásedzőként dolgozhat, és a magyar labdarúgásban a tehetséggondozástól mindig is sokat vártak: önnek mi a feladata?
– Tizenkét és tizenhét éves kor között kiválasztok néhány ígéretes védőt, és nekik mindenben segítek a fejlődésük érdekében. Heti rendszerességgel egyéni edzéseket tartok, és miután mindegyik fiatal játékos tud fejlődni, azért vagyok itt, hogy támogassam őket ebben.

– Budapesten él: milyen gyakran fordul meg Zalaegerszegen?
– A fővárosban élek, és hetente egyszer utazom Zalaegerszegre. És mielőtt kérdezné: igen, ennyi elég. A heti egy edzésünk ugyanis speciális, a lényeg, hogy a kiválasztott fiatalok minél jobban védekezzenek és játsszanak. Egy-egy ilyen tréningen csak a védekezésre koncentrálunk. Hét-nyolc fiatallal foglalkozom egyszerre, ez jó, mivel ilyen létszámnál minőségi munkát lehet végezni. Ha tehetem, kijárok a meccsekre - a felnőttekére is -, majd a videofelvételek megtekintése után állítom össze a következő heti edzéstervet. Elemzem a mérkőzést, illetve azt is, hogy milyen hibákat követtek el a futballisták, majd a következő héten próbáljuk kijavítani őket.

– Szóval, a felnőttjátékosokkal is foglalkozik?
– Nekik külön nem tartok edzést, de megosztom velük észrevételeimet. Rendszeresen konzultálok a szakmai stábbal és a csapat védőivel.

– Zalaegerszegen van olyan fiatal, akinek a játékára felkapta a fejét?
– Különböző korosztályú srácokkal dolgozom, bennük rejlik a lehetőség. Egyikük kimondottan tehetséges, a többiekben megvan a potenciál arra, hogy profi játékossá váljanak. Akikben meglátom a tehetséget, azokkal minőségi munkát kell végeznem a fejlődésük érdekében. Tudja, a magam példája is ezt a célt szolgálhatja, ugyanis fiatalként nem voltam kiemelkedően tehetséges, de keményen megdolgoztam azért, hogy sikeres legyek.

– Ön szerint utánpótláskorban mire kell hangsúlyt fektetni?
– A technikára és a taktikára. Megpróbálom elmagyarázni a fiataloknak, mitől lehetnek egyre jobb hátvédek. Többek között segítek a helyezkedésben, a hosszú indításokban és felhívom a figyelmet a rendszeres kommunikáció fontosságára. Manapság sokszor hallani: a védelem nyeri meg a meccseket. És igen, ez kihívás a hátvédeknek: ha nincs nálad a labda, akkor meg kell szerezni! Márpedig azt a labdát az ellenfél nem ajándékozza oda, ügyesnek kell lenni. És ha jól védekezik a csapat, ha az egyéni kvalitások találkoznak a csapatérdekkel, azaz megfelelő az összhang a mezőnyben, és az ellenfél csak hátrafelé tud passzolni – nos, ha ezt eléred, nyertél. Ezt meg kell értetni a fiatalokkal, ami időbe telik. Emellett természetesen dolgozunk a technika fejlesztésén is.

– A francia utánpótlás a világon az egyik legjobb, legerősebb: mit gondol, mi a különbség a két ország fiataljai között? Erőnléti, taktikai, esetleg technikai téren van lemaradásunk?
– Nem mondanám, hogy erőnlétileg és taktikailag óriási a különbség. Ami a mentális részét illeti: a világon minden fiatalnak úgy kell gondolkodnia, hogy ha sikeres labdarúgó akar lenni, akkor keményen kell dolgoznia. A futball szenvedély. Ha mégis mondanom kellene felfedezhető különbséget, akkor az a technika. Illetve, a francia fiatalok jobban megőrülnek a futballért, mint a magyarok. Szenvedélyesebben kellene a labdarúgáshoz állni. Amikor fiatal voltam, az edzések után is a futball volt a téma a barátaimmal. Otthon és az utcán a labda volt középpontban. Ezen felül szerintem a magyar fiataloknak több hittel kellene játszaniuk. Ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy a következő időszakban fejlődik a magyar utánpótlás.

– Miben változott a legtöbbet a labdarúgás az elmúlt években?
– Jóval gyorsabb lett a játék. Amikor pályafutásom elején jártam, nehéz volt bekerülni a felnőttcsapatba, manapság több fiatalnak megadatik a lehetőség. Az én időmben, hogy hátvédként a kezdőcsapatig juthassak, lépcsőfokról lépcsőfokra tapasztalatot kellett szereznem, mostanság tizennyolc-tizenkilenc éves labdarúgók már bekerülnek a kezdőbe. Persze, van, akinél már fiatalon kidomborodik a tehetség, s van akiben, csak a lehetőség. Nagy különbség. Játékoskoromban szinte minden nemzetnek volt egy-egy ifjú világklasszisa: Brazíliában Ronaldo, Portugáliában Luís Figo, Franciaországban Zinédine Zidane... Akkoriban körülbelül tíz játékosnak volt esélye megnyernie az Aranylabdát, az elmúlt években folyamatosan két játékos között dőlt el a legjobb labdarúgónak járó trófea sorsa. És manapság is talán egy-két futballistával nőtt az Aranylabda-esélyesek listája.

– Ha már a felgyorsult játékról, az ifjú labdarúgók lehetőségéről beszélt: Raphaël Varane fiatalon csatlakozott a Real Madridhoz, alapember lett, és négy BL-győzelem után ma már a Manchester United játékosa. Szép karrier, nem?
Valóban az, de azt is hozzáteszem, hogy ő óriási tehetség. Tizennyolc évesen érkezett a Real Madridhoz, egy év alatt beilleszkedett. Nagy karriert fut be, a világ egyik legjobb védője. Most kevesebb klasszis védő van, mint korábban. Nézzük csak Franciaországot: ott volt Marcel Desailly, Laurent Blanc és Lilian Thuram. Vagy az angoloknál John Terry, Sol Campbell és Tony Adams, valamint Olaszországban Paolo Maldini és Alessandro Nesta. Szóval, szükség van arra, hogy a fiatal játékosok minőségi utat járjanak be ahhoz, hogy meghatározó labdarúgókká válhassanak. Látja, most ezért dolgozom Zalaegerszegen, és hiszek abban, hogy minden tanács, mozdulat, helyezkedéssel kapcsolatos rafinéria segíthet abban, hogy a tehetséges és persze szorgalmas gyerekekből sikeres profi labdarúgó legyenek.