NB I: Hornyák Zsoltnak is köszönhetem, hogy még futballozom – Libor Kozák

– Nyolc évvel ezelőtt az Európa-liga gólkirálya lett a Lazio játékosaként, olyan világsztárokat megelőzve, mint Edinson Cavani vagy Óscar Cardozo. Az volt a legjobb idénye?
– Talán... – felelte lapunknak adott interjújában Libor Kozák, a Puskás Akadémia 32 esztendős, kilencszeres cseh válogatott csatára, aki korábban az Aston Villa játékosai is volt. – Nyolc gólt szereztem a sorozatban, az említett két támadó hetet. Remek csatáraink voltak, talán elég, ha csak Miroslav Klosét említem. Rengeteget tanultam tőle.

– Nyolc góljával első cseh játékosként El-gólkirály. Kapott érte pénzjutalmat?
– Egy méretes trófeát. Örök emlék marad, odahaza a szülői házban őrzi édesapám. Legalább olyan büszke rá, mint én.

– A cseh válogatottban is bemutatkozott, ráadásul első gólját éppen a Puskás Ferenc Stadionban szerezte. Emlékszik rá?
– A gólra igen, a mérkőzésre kevésbé. Egy egy lett, ugye? Később az olaszok elleni vb-selejtezőn is a kapuba találtam, ez a két gólom van a válogatottban.

– A cseh másod­osztályú Opavában kezdte karrierjét, tizenkilenc évesen azonban már a Lazio kötelékéhez tartozott. Nem volt túl nagy ugrás ez egy tinédzsernek?
– Másfél évet játszottam korábban a felnőttek között, amikor befutott a Lazio ajánlata. Egy ügynök látott az egyik utánpótlástornán, azonnal kiszúrt magának, a következő héten már beajánlott az olasz csapatnak. Mivel épp akkor fejeztem be az iskolát, a szüleimmel úgy döntöttünk, belevágok a kalandba. Édesanyám szerette volna, ha otthon maradok, ám édesapámmal tudtuk, ez egyszeri alkalom az életben.

– Egy cseh kisvárosból Rómába költözött. Nem ijedt meg a lehetőségtől?
– Az első néhány hónap nem volt könnyű. Kaotikusnak tűnt minden körülöttem, időnként még az utcára is alig mertem kimenni. Jobbról és balról is jöttek a motorosok, hirtelen azt se tudtam, merre induljak. Ráadásul a klubnál is azt mondták, az első keret tagja leszek, erre kiderült, eleinte a második csapattal tréningezem. Nehezen illeszkedtem be, jól emlékszem rá, öt hónap után elém állt az ügynököm, és azt mondta: Libor, ha ez így megy tovább, a klub elköszön tőled!

– Mi változott meg akkor?
– Hazautaztam karácsonyra, édesapámmal sokat beszélgettünk, majd januárban, amikor visszatértem Rómába, minden megváltozott. A huszonegy éven aluli játékosoknak volt egy nagy torna, amelyen a legjobbnak választottak, az év végén pedig már a felnőttek öltözőjében találtam magam. Néhány héttel később az Internazionale ellen be is mutatkoztam a Serie A-ban, majd a régi Juventus-stadionban pályára léphettem Pavel Nedved búcsúmérkőzésén. Álomszerű volt.

– Pavel Nedved mit jelentett önnek?
– Ő a valaha élt legjobb cseh játékos. Eleinte nem is akartam elhinni, hogy ott lehetek a pályán azon a találkozón, amelyen ő búcsút int a karrierjének. Nekünk, cseheknek ő a legnagyobb, de az olaszok is imádják a mai napig, csak úgy hívják, Grande Pavel.

– Az Aston Villánál nehezebb időszak következett. Miért?
– Sérülés miatt. Az angol klub sok pénzt fizetett értem, tapasztalattal a hátam mögött érkeztem meg Angliába, jól is ment a játék. Ezt a lépcsőfokot könnyebben vettem. Azonnal megkaptam a játéklehetőséget, a második mérkőzésemen a kapuba találtam, aztán eltört a lábam... Az egyik edzésen csúnyán rám csúszott a csapattársam, kórházba vittek. A következő három évem maga volt a pokol. A műtét után újabb sérülés sújtott. Sok időt töltöttem Olaszországban a rehabilitáció során, és talán kicsit menekültem is a gondok elől.

– Hét centiméter híján két méter magas. Mondhatjuk, hogy a fejjáték az erőssége?
– Fogalmazzunk úgy, jól használom ki a testi erőmet. Tizennégy éves koromig belső védő voltam, az Opava utánpótlásából kemény védőként emlékeznek rám. Csakhogy hirtelen nagyot nőttem, és az edzőnk előreküldött, hogy fejeljem a gólokat. Később tanulmányoztam a hozzám hasonló típusú csatárok játékát, a legnagyobb kedvencem Christian Vieri és Luca Toni volt. Tőlük lestem el, hogyan kell kihasználni a testi erőt. És az is fontos, a kapu előtt jókor kell jó helyen lenni.

– Hornyák Zsolt is ezt kéri öntől?
– Zsolttal remek a kapcsolatunk, két éve együtt dolgoztunk a Liberecnél. Akkoriban megfordult a fejemben, hogy abbahagyom a labdarúgást, elegem van az egészből, Hornyák Zsoltnak is köszönhetem, hogy még a futballpályán vagyok. Előtte az olasz másodosztályú Livornóban ismét megsérültem, elbizonytalanodtam. Zsolt bízott bennem, lehetőséget adott, hogy újra magamra találjak. Visszajött az önbizalmam, elkezdtem újra lőni a gólokat, ma pedig már itt vagyok a magyar élvonalban.

– A Puskás Akadémia az Újpest elleni győzelemmel kezdte az idényt, majd a Paks elleni egy hat következett.
– Nem hinném, hogy kétarcú a csapatunk. Az a mérkőzés rosszul sült el, de levontuk a tanulságokat. A hétvégén a Zalaegerszeggel játszunk, nem lehet más célunk, mint visszatalálni a helyes útra.

– Igaz, hogy a kutyája a nagy hobbija?
Brukszival imádjuk egymást, nincs olyan este, hogy ne mennénk el egy nagy sétára. Budapesten lakom, a budai oldalon csodaszép helyek vannak.