NB I: Ha az utcáról összeszedünk 15 embert...– Zekic kiakadt

DVTK–MOL FEHÉRVÁR 0–4

Zoran ZEKIC, a Diósgyőr vezetőedzője

– Csúnya véget ért egy szörnyű idény...
– Bár voltak helyzeteink, de nem lehet teljesítménynek nevezni azt, amit ezen a mérkőzésen mutattunk. Nem működtünk csapatként, elnézést kell kérnem mindenkitől. Ha az utcán összeszedünk tizenöt embert, talán azok is szervezettebben, egységesebben futballoztak volna...

– Ha már az utcán említi: jelentős tömeg verődött össze a stadionon kívül, érezte a jelenlétüket?
– Nagyon hosszú ideje vártuk már, hogy a nézőink visszatérhessenek a lelátóra, de végül ez csak most valósult meg. Teljességgel értem a boldogtalanságukat, mi is szomorúak vagyunk. Sajnos a kiesést követően több játékoson is érezni lehetett, hogy fejben nincs már itt, talán több tiszteletet kellett volna tanúsítani a klub és a társak iránt, tulajdonképpen teljesen ellentétes arcát mutatta a csapat, mint amire kértem.

– Szomorú nap ez minden miskolcinak, de van-e bármi, amire jó szívvel emlékezik majd vissza?
– Különleges, furcsa időszak volt, hiszen a vírushelyzet miatt az edzőpálya és az otthonom között mozogtam csak, szinte semmit sem láttam a városból. Ha a tavaszi tabellát nézzük, az ötödik helyen végeztünk, de ez senkit sem vigasztal, olyan ütemben kellett volna pontokat szerezni mint a Ferencvárosnak.

SZABICS Imre, a Fehérvár vezetőedzője

– Elégedett?
– Elvégeztük a házi feladatot, a három pontért jöttünk, sikerült megnyernünk a mérkőzést. Sajnos hiába bíztunk a Puskás Akadémia botlásában, a második helyet már nem tudtuk elérni, de tudunk örülni a bronzéremnek is.

– Ezt komolyan mondja?
– Természetesen. Április első napján álltunk munkába, azóta hét meccsen tizenhat pontot szereztünk, még a harmadik hely is bizonytalannak tűnt, de rengeteg hasznos tapasztalatot szereztünk, látjuk, miben kell fejlődjünk, előrelépnünk ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a Ferencvároshoz.

– Mennyire volt nehéz felkészülni erre a mérkőzésre?
– Nem volt egyszerű, hiszen gyorsan fel kellett dolgozni az elveszített kupadöntőt. Szépen szerettünk volna búcsúzni, az volt a célunk, hogy mindenki jó érzéssel mehessen el a nyári szabadságra, és a játékosok motiváltan, elszántan álltak ehhez a mérkőzéshez, és megérdemelten szerezték meg a győzelmet.

SOMOGYI ZSOLT

KISVÁRDA–PAKS 5–1

SUPKA Attila, a Kisvárda Master Good vezetőedzője

– Miért éppen most jött össze minden?
– Talán azért, mert az utolsó mérkőzésre is úgy tekintettünk, mint nagyon fontos bajnokira. Vártuk már, hogy szurkolók előtt játszhassunk, szerettünk volna velük ünnepelni. Egész évben jól teljesített a csapat, végig biztos távolságban voltunk a kieső helyektől, a kisebb hullámvölgyekből is hamar kijöttünk.

– Ezúttal elmaradt a meccset követő értekezlet a pálya közepén, helyette feldobálták a játékosai. Milyen a kisvárdai magaslati levegő?
– Ez is annak szólt, hogy nagyon jó volt a kapcsolatom a játékosokkal, jó munkát végeztünk. Ahogy a példa mutatja, eredményes is, hiszen negyvenhat pontot szerezve az ötödik helyen végeztünk, ami mind-mind pozitívum, ráadásul történelmet is írtunk ezekkel a mutatókkal.

– Van-e esetleg hiányérzete, és mit hozhat a jövő?
– A hiányérzet az, hogy nem sikerült bejutnunk a Magyar Kupa döntőjébe, azt nagyon szerettük volna. A gólszerzéssel sokszor hadilábon álltunk, de így sem voltunk kieső helyen egyetlen percig sem. A jövőmről egyelőre nem beszéltünk Révész Attila sportigazgatóval.

  BOGNÁR György , a Paksi FC vezetőedzője

– Azért nem minden rossz, ha a vége rossz, ugye?
– A teljes idény alapján csak dicsérni tudom a játékosokat. Ez a mérkőzés sajnos edzőmeccsé silányult, ami inkább a hazaiak érdeme volt, mert nagyon motiváltan játszottak, mi kevésbé. A Kisvárda presztízs­kérdést csinált a győzelemből, mi pedig több olyan játékosnak adtunk lehetőséget, aki eddig kevesebbet játszott, de megérdemelte, hogy pályára lépjen. A vereség is hozzátartozik a futballhoz.

– Milyen érzésekkel vette át a hónap edzőjének járó díjat a meccs után?
– Nem tudtam, hogy ez a formája a díjátadásnak, meglepődtem, de köszönöm szépen. Elsősorban a csapatnak persze, mert az utóbbi időszakban elért győzelmeket a játékosok szállították, én csak kísérő voltam.

– Bosszantja, hogy a negyedik hely nem jár nemzetközi szerepléssel?
– Ezzel úgy vagyok, hogy magunknak kellett volna kiharcolnunk, nem pedig az Újpestre vagy a Fehérvárra várni. Ha kicsit vissza kell lépnünk, akkor sincs semmi baj, mindig lehet keresni kihívást. Pakson jó az összhang a vezetőség és köztem, valamint a játékosok és köztem. A magyar futballban nagyon jó helyen vagyunk, minden megvan a nyugodt munkához, remélem, így lesz ez a jövőben is.

BODNÁR TIBOR