Gyász: A legtöbb meccsén hibátlanul bíráskodott – Dárdai Pál Puhl Sándorról

„Egy tiszteletre méltó embert, egy komoly karaktert vesztettünk el Puhl Sándor távozásával. Az egyik legjobb játékvezető volt, büszke lehet rá Magyarország! A legtöbb meccsén hibátlanul bíráskodott, kellőképpen vagány volt ahhoz, hogy a legkeményebb játékosokkal is szót értsen. Volt bátorsága és tekintélye, ki is vívta a neki járó tiszteletet. Amit elért, arra születni kell! Őszinte részvétem a családjának!" – mondta el a Hertha BSC vezetőedzője, Dárdai Pál, aki játékosként nem egy alkalommal találkozott a pályán Puhl Sándorral.

„Nehéz szavakat találni, mert nem csak egy kollégát veszítettem, hanem egy barátot is a személyében. Emlékszem, amikor még a Puskás Akadémia szakmai igazgatója voltam, elhívtam Sanyit Felcsútra, hogy a Kollégiumi Esték keretében beszéljen a gyerekeknek, és csodálatos élmény volt látni, mennyire megfogta őket. Elmondta nekik, azzal, hogy labdarúgók akarnak lenni, milyen fontos és komoly hivatást választottak maguknak. Ő ebben élt, száz százalékban, a futball volt a lételeme. Csak a legnagyobb tisztelet hangján tudok róla bármit is mondani, a szakmáját a létező legmagasabb szinten űzte, véletlenül senkit nem választanak meg négyszer is a világ legjobb játékvezetőjének. Nagy formátumú ember volt sportvezetőként is, nehéz lesz őt pótolni” – nyilatkozta Gellei Imre, korábbi szövetségi kapitány.

Puhl Sándor 1984. szeptember 16-án, egy Vasas–Csepel (3–0) mérkőzésen mutatkozott be az NB I-ben. Első élvonalbeli sárga lapját Teodoru Vaszilisznek adta, aki így emlékszik vissza az esetre és a világhírű játékvezető pályafutására.

„Megdöbbentem, amikor a rádióban hallottam a hírt! Nagyon régóta ismertük egymást, hiszen Puhl Sándor egri, én diósgyőri vagyok, és már a serdülőben és az ifiben is több meccset vezetett nekem. Aztán amikor a Vasashoz kerültem, az első bajnokim a Csepel elleni volt, bizonyítani akartam, Puhl Sándor pedig akkor mutatkozott be az első osztályban. Soha nem felejtem el, volt egy szabálytalanságom, mire ő azt mondta: Teodor! Azonnal válaszoltam, hogy Teodoru, nem pedig Teodor, mire ő a zsebéhez nyúlt, és azt felelte: jól van Teodoru, akkor itt egy sárga! Már amikor gyerek meccseket vezetett, lehetett látni, sokra viheti, karakteres játékvezető lett belőle, aki mindig tudta, mit kell ítélni amikor »dörgött az ég«. Játékvezetőként végigkísérte a pályafutásomat, nagyon sajnálom, ami vele történt!”

Juhos Attilát, az 1997-es BL-döntő tartalék-játékvezetőjét is lesújtotta a halálhír.

„Döbbenet. Az ember keresi a szavakat, pedig ha személyesen ismerhette Sanyit, ezer sztorija lehet róla, vele. Mi jut eszembe? Már ő volt a legjobb, amikor az NB I-es keretbe kerültem, 1994 tavaszán Kazincbarcikán lengettem neki, onnan ő az Egyesült Államokba, a vb-re indult, én egy görög szigetre nyaralni, viccelődött, hogy cseréljünk. Aztán a pihenés alatt összebarátkoztam a hotel munkatársával, aki megtudta, hogy játékvezető vagyok, és a kedvence, az AEK meccsén is működtünk már, és ő mutatott egy görög újságot: ezt nézzem, hatalmas hír! De a görög betűket nem ismerem, mondtam, valami angol nyelvű lapot mutasson, míg valahogy elmagyarázta, hogy egy magyar játékvezetőre bízták a világbajnoki döntőt – nekem gratuláltak miatta. Máig bennem van, milyen büszke és izgatott voltam. Aztán bekerültem a csapatába, sok városba, rengeteg mérkőzésre utazhattam a tartalékjaként: a mérkőzés volt a lényeg, de oda és vissza legyen jó a társaság hangulata, az sem volt mellékes, és a sok nevetésről főleg ő gondoskodott. Napokig mesélhetném, mit tanultam tőle játékvezetőként, emberként, a müncheni BL-döntő is már huszonnégy éves emlék, ha Sanyira gondolok, a fiatalságom jön vissza. Nehéz szívvel búcsúzom tőle.”

Kassai Viktor, a 2011-es Bajnokok Ligája-döntő játékvezetője egykori példaképét gyászolja.

„Kétség sem fér hozzá, hogy Puhl Sándor a világ valaha volt legnagyobb játékvezetői közé tartozott, sikerei mindenki számára inspiráló erővel hatottak, amelyeket a következő generációk elé is példának állíthatunk. Játékvezetői pályafutásomat teljes mértékben végigkísérte: kezdetben példaképként tekintettem rá, majd rövid ideig kollégaként dolgozhattunk a magyar futballban, az elmúlt két évtizedben pedig a játékvezetői bizottság vezetője volt. Megdöbbentően váratlan elvesztése után nehéz elképzelni nélküle a magyar játékvezetést, amelynek több évtizeden át meghatározó személyisége volt.”

Király Gábor, 108-szoros válogatott kapus szerint Puhl Sándor pótolhatatlan űrt hagy maga után.

„Puhl Sándor elért eredményei önmagukért beszélnek: ha valakit bármiben a világ legjobbjának választanak, ráadásul négyszer egymás után, a világ legnépszerűbb játékában, akkor senki sem vitathatja, micsoda szaktekintély volt. Mivel én már fiatalon külföldre kerültem, a bajnokságban nekem talán nem is vezetett mérkőzést, de játszottam gálameccseken, amelyeken ő bíráskodott, és volt, hogy elhívtam díszvendégnek a szombathelyi Király-kupára, el is jött szívesen, a fiammal közös fotón is szerepel, ami örök emlék. Olyan ember volt, aki fantasztikus hangulatot tudott teremteni maga körül, könnyen megnevettette az embereket, mindig életvidám volt, viccelődött – de közben mindig megadta másoknak az őket megillető tiszteletet. Tartottam vele a kapcsolatot, sokszor beszéltünk a futballon kívüli dolgokról is. Abszolút pótolhatatlan űrt hagy maga mögött a magyar futballban mint sportvezető és mint színes személyiség is.”

Bozóky Imre, az MLSZ volt elnöke, Puhl Sándor korábbi állandó segítője arról beszélt, már most hiányzik számára volt kollégája, barátja.

„Tragédia, ami történt, nem könnyű erről beszélni. Néhány nappal a névnapja előtt beszéltem Sanyival utoljára, már most nagyon hiányzik. Jó ember, hihetetlenül jó játékvezető volt, nem kérdés, hogy a maga idejében a világ legjobbja, ugyanakkor Magyarországon nem kapta meg azt az elismerést, amit megérdemelt volna. Sajnos, ilyen világot élünk, egyszerűen nem tudunk bánni az értékeinkkel...."

Máté Pál, a Sport Tv főszerkesztője amondó, volt olyan időszaka a magyar labdarúgásnak, amikor egyedül Puhl Sándor tartotta életben annak jó hírét.

„Nehéz szavakba önteni, mit is jelentett nekem és a Sport Televíziónak Puhl Sándor. Alapító tagja volt a szakkommentátor-csapatunknak kétezerben, játékvezetőként a búcsúmeccsét mi közvetítettük, majd rögtön átült hozzánk a stúdióba. Az összes sikerét fiatal sportújságíróként éltem meg, majd ebben a huszonegy évben túlzás nélkül több ezer meccsen ültünk együtt a stúdióban. Világsztárt látni testközelből mindig lebilincselő élmény, és a kétezres évek elején volt olyan periódusa a patinás magyar futballnak, amikor ő volt a labdarúgásunk egyetlen világsztárja, ő tartotta életben a magyar futball jó hírét. Ha itt volt, tele volt élettel a stúdió, szinte csak az ő hangját lehetett hallani, mindenkit vidámabbá tett, és olyan volt, mint a pályán: megfellebbezhetetlen tekintély, aki sajátos nézőpontjával, de rendkívüli éleslátással mindig a dolgok közepébe látott.”

Puhl Sándortól Orbán Viktor kormányfő is elbúcsúzott.