FTC: Szó sem lehet arról, hogy a tengerparton feküdjek egész nap – Dvali

– Már otthon, Grúziában?
– Igen, vasárnap érkeztem meg – felelte lapunknak Lasa Dvali, a Ferencváros grúz válogatott védője. – Az egész idényben távol voltam, egyszer sem tudtam hazajönni, és bár a családtagok tavasszal többször is meglátogattak, hiányzott az otthonom. Itt születtem Tbilisziben, itt nőttem fel, minden ide köt. Nagyon jó idehaza lenni. Találkozni a barátokkal, sétálni egyet a városban, elmenni a kedvenc helyeimre.

– Nem is utazik nyaralni sehova?
– Néhány nap múlva elutazom Dubaiba a párommal, de sokáig nem maradunk, május huszonkettedikén már a grúz válogatott edzőtáborában van jelenésem. Négy-öt napot lazítok, nem csinálok semmit, ám utána elkezdem a mozgást, elmegyek futni, erősítek. Szó sem lehet arról, hogy a tengerparton feküdjek egész nap. Persze ez nekem nem gond, sohasem tudtam sokáig egy helyben ülni, magamtól is elkezdeném a mozgást. A grúz válogatotthoz megfelelő erőállapotban kell érkeznem.

– Főleg, hogy a románok és a hollandok ellen játszanak…
– Na, igen, egyik meccs sem lesz sétagalopp. Mindkét felkészülési találkozó keménynek ígérkezik, ellenfeleink a nyári Európa-bajnokságra készülnek. Nekünk is kis híján összejött a bravúr, a jelenkori játékosgenerációnk nagyon tehetséges, tele vagyunk jó futballistákkal. Igaz, ez korábban is jellemző volt a válogatottra, ám most igazi csapatot alkotunk, a pályán és azon kívül is számíthatunk egymásra. Biztos vagyok abban, hogy a közeljövőben nagyszerű eredményeket érünk el.

– Milyen érzés, hogy Magyarországra érkezése óta minden évben bajnoki címet nyert?
– Nem rossz!

– Van kedvence a három közül?
– A mostaninak legalább annyira örültem, mint az elsőnek. Mindegyikért meg kellett küzdeni, egyik aranyérem sem hullott az ölünkbe. Egész idényben kemény mérkőzéseket játszottunk, az ellenfeleink kettőzött erővel futballoztak ellenünk, noha nagy pontelőnnyel nyertünk idén is, egyáltalán nem volt könnyű eljutni a bajnoki címig. Nekem legalább ilyen fontos, hogy az idén végre elkerültek a sérülések. Az elmúlt bajnokságban alaposan megszenvedtem, meggyűlt a bajom a sérülésekkel, ezt az idényt viszont mindössze egy-két rövidebb kihagyással lehoztam.

– Mégsem játszott minden mérkőzésen, mert a szakmai stáb olykor alaposan megkeverte a kártyákat. Hogyan élte ezt meg?
– Jelentős klubnál ez teljesen normális. Minden poszton van két-három vetélytárs, senki sem mehet biztosra, meg kell harcolnunk a helyünkért. Másfelől Szerhij Rebrov is próbált úgy sakkozni a játékosokkal, nehogy bárki is túlságosan leterhelt legyen, hiszen annak sérülés a vége. Miután alig voltak hiányzóink, látszik, milyen jól végezte a szakmai stáb is a dolgát.

–Az utolsó három fordulóban három belső védős rendszerrel próbálkoztak. Hogy tetszett
ez a felállás?
– Nekem kifejezetten bejött. Az, hogy három középső védő kap helyet a csapatban, nem azt jelenti, hogy védekezésre rendezkedik be az együttes, sőt… Ebben a szisztémában is lehet kifejezetten támadó szellemű futballt nyújtani, hiszen a szélsőhátvédeknek kötelességük segíteni a támadásokat. Igazi nagy csapatok is alkalmazzák ezt a rendszert, legutóbb a Real Madrid is így futballozott. A fehérváriak és a Honvéd ellen mi is megmutattuk, hogy ebben a rendszerben is veszélyesek vagyunk. Biztos vagyok benne, hogy hasznunkra válik a három belső védős szisztéma, ha úgy alakul, a jövőben bátran nyúlhatunk ehhez is.

– Az aranyérmeket hol tárolja?
– Hazautaztak velem, mindegyik itt van Grúziában. Az egyik szobám idehaza leginkább kis múzeumra hasonlít, az érmek mellett számtalan fénykép, emlék díszíti a falakat. Szerencsére immár a Bajnokok Ligájából is vannak ereklyéim.