Újabb nyolcgólos Paks-meccs; megvan az FTC első NB I-es amerikai játékosa

A FORDULÓ MÉRKŐZÉSE – ZTE–PAKS

A Zalaegerszeg és a Paks 4–4-es döntetlent hozó csatája sokáig emlékezetes marad, a nyolcgólos találkozón minden volt, ami egy élvezetes futballmeccshez kell: utolsó percben született gól, szép cselek, helyzetek, váratlan hibák, no meg persze vitatható játékvezetői ítéletek is. Nyolc gólnál több ebben az idényben még egyetlen meccsen sem született, viszont nyolc már igen, és akkor is a Paks találkozóján: a tolnaiak novemberben 6–2-re verték meg a Puskás Akadémiát. Ráadásul Bognár György csapatának volt egy 4–3-as meccse is, igaz, akkor vereséget szenvedett Mezőkövesden.

A találkozó elején Szépe János góljával az egerszegiek szereztek vezetést, ám Bognár István megpattanó szabadrúgásával, valamint Hahn János góljával a tolnaiak még a szünet előtt fordítottak.

„Az első húsz percben jobban futballozott az ellenfél, aztán az egyenlítő gólnak köszönhetően átbillentünk a holtponton, utána inkább a mi akaratunk érvényesült – mondta lapunknak a találkozó másnapján Szabó János, a paksiak védője. – A szünetben arról beszéltünk, nagyon fontos lenne, hogy még egy gólt szerezzünk, mert kétgólos vezetés esetén alighanem eldőlne a meccs. Ehhez képest szinte még el sem kezdődött a második félidő, máris egyenlített a ZTE... Bár utána kihagytunk egy tizenegyest, Bognár István szabadrúgásgóljával ismét mi kerültünk előnybe, de megint nem örülhettünk sokáig. Három három után bíztam benne, hogy mi szerezzük meg a győztes gólt, de miután ismét hátrányba kerültünk, már azért küzdöttünk, hogy legalább a döntetlent kicsikarjuk valahogy. Hogy hibáztam-e a negyedik hazai gólnál? Nyilvánvalóan igen, különben Könyves Norbert nem kerülhetett volna gólhelyzetbe. Remek átadást kapott, de talán gyorsabban kellett volna fordulnom, és akkor megakadályozhattam volna, hogy ziccerben lépjen ki. Miután betolta elém a labdát, már nem akartam bántani, nem lett volna értelme kockáztatni a piros lapot. Szerencsére az egyik pontot így is megmentettük. Szurkolóként biztosan izgalmas meccs volt, de védőként nehéz megélni, hogy négy gólt kap a csapatom.”

A meccs egyik leginkább vitatott jelenete a harmadik paksi gólhoz kapcsolódik: Bognár István mesterien tekerte el a labdát a sorfal felett, a vetődő Demjén Patrik hatalmas bravúrral beleért a labdába, amely a keresztlécről pattant vissza a mezőnybe – ám Németh Ádám alapvonali partjelző szerint a kapus a gólvonal mögött érte el a labdát.

„A lefújás utáni percekben nagyon mérges és ingerült voltam, mert érzésem szerint a labda nem haladt át a gólvonalon – mondta lapunknak a ZTE kapusa. – Pályafutásom egyik, ha nem a legnagyobb védését mutattam be a szabadrúgásnál, s úgy érzem, elvették tőlem. Erről viszont nem akarok többet mondani, már csak azért sem, mert nem a játékvezető ítéletei miatt veszítettünk pontokat, hanem mert a végén rutintalanok voltunk. Hazai pályán, a kilencvennegyedik percben nem szabad gólt kapni.”

A kapusnak a négy kapott gól mellett több bravúrja is volt, az első félidőben Szabó János fejesénél kellett mentenie, a fordulás után pedig Hahn János büntetőjét hárította.

„A tizenegyesnél azért nem volt nehéz feladatom, mert Könyves Norbertre hallgattam, ő súgta meg, hogy a bal sarok felé induljak – folytatta a 22 esztendős kapus. – A korábbi büntetőknél egyszer sem találtam el az irányt, úgyhogy Norbi megérzésére hagyatkoztam, szerencsére bejött. A nézőknek biztosan szórakoztató meccs volt, de kapusként nem jó megélni, hogy két meccsen hat gólt kaptunk. Azért is bosszantó, mert vasárnap sok helyzetet alakítottunk ki, megvolt a lehetőségünk, hogy lezárjuk a meccset, ehelyett ajándék gólokkal versenyben tartottuk a Paksot. A végén a rutin is hiányzott, belementünk az ívelgetős, brusztolós játékba, ahelyett, hogy a földön tartottuk volna a labdát.”

A ZTE az utolsó percekben engedte ki a kezéből a győzelmet, ám a paksiak sem lehettek maradéktalanul elégedettek.

„Amikor három kettőre vezettünk, talán húznunk kellett volna az időt, vagy tördelnünk a játékot, de mennyivel jobb csalni a futballt, mint megpróbálni újabb gólt szerezni és lezárni a meccset?! – vette vissza a szót a paksiak 31 esztendős védője. – Ha elmegyünk négy kettőre, alighanem végleg lezárjuk a meccset. Ehelyett mi kaptunk újabb gólt, ilyen a futball. Nincs sok idő töprengeni a történteken, mert szerdán már a Honvéd elleni bajnoki következik. Ott is szoros meccsre számítok, de ilyen sok gólt aligha láthatnak a drukkerek.”

BABJÁK Bence

A FORDULÓ STATISZTIKÁJA – FERENCVÁROS

A Ferencváros történetében, az az NB I-ben először lépett pályára Egyesült Államokban született játékos. A télen a norvég Moldétól szerződtetett, seattle-i születésű Henry Wingo múlt szerdán a Budafok ellen 3–0-ra megnyert meccsen tíz percre állt be, majd szombaton a Kisvárda ellen (1–1), ismét csereként, 27 perc jutott neki.

Az FTC-ben nem ő az első amerikai játékos. Carlos Diaz volt az első, aki szerződést kapott (a 2008–2009-es idényben), de ő a bajnokságban nem lépett pályára, háromszor szerepelt a Ligakupában, egyszer a Magyar Kupában, a Leányfalu SE elleni 9–0-s meccsen gólt is szerzett. Tavaly októberben Zyen Jones személyében egy U20-as amerikai válogatott játékost is igazolt a Ferencváros, de ő eddig a klub NB III-as csapatában szerepelt, öt bajnokion egy gólt lőtt. P. K.

A FORDULÓ LÖVÉSE – KULCSÁR KORNÉL

„Már kezembe vettem a mappámat, mert úgy voltam vele, ez a mérkőzés elúszott. Szerencsére vannak olyan játékosaink, mint Kulcsár Kornél, aki bizonyította, hogy csereként beállva is a csapat segítségére tud lenni.”

A Budafoki MTE vezetőedzője, Csizmadia Csaba fogalmazott így vasárnap este a DVTK elleni találkozót követően, miután csapata a 96. percben lőtt góllal 1–1-et játszott riválisa otthonában. Tény, az újonc a sírból mentette döntetlenre a bajnokit, rendkívül értékes pontot szerzett, és ebben elévülhetetlen érdemei vannak a szünetben csereként pályára lépő, 29 esztendős középpályásnak.

„Természetesen jó érzés, amikor az edző ilyen véleménnyel van a játékosról, ugyanakkor van ennek egy másik oldala is: ilyen nehéz helyzetben nekünk, rutinos labdarúgóknak magunkra kell vállalni a felelősséget. Így tettem Diósgyőrben én is, örülök, hogy tudtam segíteni... – mondta a hétfői edzés után Kulcsár Kornél. – Egyébként már az első játékrészben is úgy láttam, a DVTK nem tudott nyomás alá helyezni bennünket, a gólon kívül talán nem is lőttek a kapunkra. Miután beálltam, inkább a mi akaratunk érvényesült, volt egy nagy helyzetünk, és ha abból betalálunk, még a fordítás is sikerülhetett volna. Hogy mi járt a fejemben, amikor odaálltam a szabadrúgáshoz? Az első gondolatom az volt, beadom a labdát, ám mégis változtattam, mert úgy voltam vele, inkább én hibázzak. Fontos volt, hogy eltaláljam a kaput, vissza akartam rúgni a labdát a kapus helyére, mert számítottam arra, hogy belép a sorfal mögé. Amikor láttam, hogy a hálóban a labda, hihetetlenül örültem: a gól nagyon fontos volt a csapatnak és nekem is!”

Ha nincs a gól, a két csapat helyet cserélt volna a táblázaton, az újonc visszacsúszott volna az utolsó helyre, ráadásul a pontmentés fordulópont is lehet a BMTE életében. Szerdán az együttes a ZTE-t fogadja, amely ellen a bajnokság első körében idegenben is 3–1-re nyert (Kulcsár Kornél szerezte a második gólt), és minden adva van, hogy lezárja a már tizenegy bajnokit felölelő nyeretlenségi sorozatát.

„Az olyan pillanatokért éri meg futballozni, szenvedni az edzéseken, mint amit a diósgyőri gólom adott – folytatta Kulcsár Kornél. – Leírhatatlan, amit éreztem, biztos vagyok benne, ezzel nemcsak rólam, de a csapatról is nagy teher került le! Ez a döntetlen nagyon nagy fordulópontot jelenthet, bízom benne, hogy ha már egyszer legyőztük a Zalaegerszeget ebben az idényben, úgy szerdán legyőzzük másodszor is!” Z. A.

A FORDULÓ BRAVÚRJA – BUDAPEST HONVÉD

A 18. forduló legnagyobb meglepetését a bennmaradásért harcoló Honvéd szolgáltatatta azzal, hogy idegenben 2–1-re megverte a 2. helyen álló, hazai környezetben, bajnoki meccsen több mint egy éve veretlen Mol Fehérvárt (a fehérváriak a Honvéd előtt 2019. december 7-én kaptak ki pályaválasztóként, akkor a Pakstól 2–0-ra).

Először volt a kezdőcsapat tagja a téli szerzemény Bőle Lukács a Bp. Honvédban, a támadó hét hónap után játszhatott ismét az első perctől kezdve bajnoki meccset, legutóbb Márton Gábor csapatában, a ZTE-ben, ezúttal pedig már Márton csapata ellen...

„A hét közepén már úgy gyakoroltunk, hogy az első perctől a pályán leszek, így volt időm felkészülni a mérkőzésre – mondta lapunknak Bőle Lukács, a kispestiek 30 esztendős futballistája. – Nagyon örültem, hiszen ilyenre legutóbb hét hónapja volt példa, tavaly június végén, amikor még a Zalaegerszeg játékosaként szerepelhettem a kezdőben, épp a Vidi ellen... Az elmúlt fél évben nem játszottam, így én is kíváncsi voltam, fizikailag milyen állapotban fejezem be a mérkőzést. Nos, azt kell mondanom, jól éreztem magam a bőrömben, csak a nyolcvanhatodik percben jöttem le. Elismerem, olykor szusszannom kellett egy keveset, de ez teljesen normális ennyi kihagyás után, s ne feledjük, a Fehérvárral játszottunk, amely többet birtokolta a labdát. Sokat kellett besegítenem a védekezésbe, rengeteget kellett futnom, de a visszajelzések alapján megoldottam a feladatom. Nem merültem ki, még volt bennem dinamika a hajrában is, ez jó hír a jövőre nézve.”

Bőle Lukács alapvetően szélső, így egyelőre csak tanulja az új pozícióját.

„A pálya szélén érzem magam otthonosabban, de azzal sincs semmi baj, ha csatárként kell futballoznom. Szombaton is előfordult, hogy mire megfordultam, már két-három védő támadott meg, ilyen a pálya szélén ritkábban fordult elő. Élveztem a játékot, biztos vagyok benne, hogy az idő előrehaladtával, még több perccel a lábamban, egyre jobb formába lendülök. Lehet, nem csak csatárként, hiszen benne van a pakliban, hogy olykor más taktikával és felállással próbálkozunk, de ennyi kihagyás után nekem mindegy, hol, csak futballozhassak.”

A kiesés elől menekülő, győzelmével a tizenegyedik helyen álló Budafoktól négy pontra eltávolodó Honvéd szerdán újra pályára lép, a Paksi FC utazik a Hidegkuti-stadionba.

A HÉT JELENETE – LECSÚSZOTT GATYÁBAN IS CSELEZETT A FEHÉRVÁRI TÁMADÓ

„Természetesen láttam a paksiak ZTE elleni négy négyes meccsét, de mivel minden mérkőzés más, abból nem szabad feltétlenül kiindulunk. Veszélyes, erős csapat a Paks, de hogy még inkább elszakadjunk a veszélyzónától, három pontot kell szereznünk.”

Ami a sérülteket illeti, a szakmai stáb nem számíthat Banó-Szabó Bencére, Baráth Botondra, Eppel Mártonra és Mohamed Mezgranira sem. CS. A.