A FourFourTwo magazin sorozatában hónapról hónapra leporol egyet a magyar futball számos abszurd „ügyirata” közül. Veszprémi Linda ezúttal felidézi Kocsis Lajos gyulai bukását, az eset elrettentésül szolgálhat minden fiatal tehetségnek.
Lukács evangéliuma óta vonzódunk a tékozló fiú-történetekhez, de a magyar futballnak túl sok tékozló fiú jutott. Hányan, de hányan cserélték el a mesés karriert és a világhírnevet alkoholra, rossz nőkre, haverokra – vagy leginkább mindre együtt. Amikor 1983-ban a totóbotrány ítélethirdetésekor Kocsis Lajost is bűnösnek találták, mindenki számára egyértelművé vált: számára már nincs több atya, aki visszafogadja kebelére, és hízott borjút vág le hazatérése örömére.Lukács evangéliuma óta vonzódunk a tékozló fiú-történetekhez, de a magyar futballnak túl sok tékozló fiú jutott. Hányan, de hányan cserélték el a mesés karriert és a világhírnevet alkoholra, rossz nőkre, haverokra – vagy leginkább mindre együtt. Amikor 1983-ban a totóbotrány ítélethirdetésekor Kocsis Lajost is bűnösnek találták, mindenki számára egyértelművé vált: számára már nincs több atya, aki visszafogadja kebelére, és hízott borjút vág le hazatérése örömére.
Sokan állítják határozott magabiztossággal: nem Orth vagy Schlosser, nem is Puskás és a többi Aranycsapat-tag, nem is Albert vagy Varga volt a magyar futball – mai értelemben vett – első igazi sztárja, hanem Kocsis Lajos. Nem volt korábban futballista, akit ennyire tehetségesnek tartottak, ennyire Messiásként vártak és a tenyerükön hordoztak volna a szurkolók, a klubvezetők, még az állami hatalmasságok is. Ma azt mondanánk: celeb volt – miatta teltek meg a stadionok, és róla álmodoztak éjszakánként a diáklányok.
Nem csoda, hogy úgy érezhette: a lába előtt hever a világ. Így aztán annak rendje és módja szerint el is szaladt vele a szekér...
A teljes cikket elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!