Népsport: alkalmatlan játékvezető az örökrangadón, de fő, hogy résen az elhárítás

A szeptember 17-i Fradi–MTK másnapján megjelenő Népsport-tudósításból kiderült, hogy  „feltűnően sok volt a szabálytalankodás  ”. Fehérvári József játékvezető a 28. percben egy Rákosi Gyulával szemben elkövetett szabálytalanságért kiállította Bödör Lászlót, majd az 57. percben Sándor Károlyt az FTC kapusa, Horváth György ellökéséért. A Népszabadság 20-i számában az állt, hogy amikor a zöld-fehérek kapusát a mérkőzés után megkérdezték, megrúgta-e Sándor, ezt válaszolta:   „Hja, színésznek is kell lennie a labdarúgónak.”      

Fehérvári játékvezető „működésével azt bizonyította, hogy nem alkalmas rangadó levezetésére.”  A Népsport továbbment: „A füttyös ember ténykedései olyan messze voltak az igazságtól, mint ez a játék az örökrangadótól. (...) Ez a játékvezetés nem volt méltó sem a magyar játékvezetői karhoz, sem a magyar labdarúgáshoz, sem a magyar szurkolók tízezreihez.”      A Magyar Nemzet „Szemüveget a bírónak!”  rovata kiemelte: „Játékvezetése olyan színben tűnt fel, hogy nem alkalmaz egyenlő mértéket”. Fehérvári 1-es osztályzatot kapott...

Egy érdekes adalék is kiderült a Népszabadságból: Bakos Antal, az MTK intézője elmondta, hogy a meccset megelőzően a Játékvezető Testület küldőbizottságának tagja, Somogyi Dezső közölte vele,      „már csütörtökön kártyázás közben szóba került a JT-ben, hogy Fehérvári nem alkalmas ilyen mérkőzés levezetésére”.  A Képes Sport a játékot uraló durvaság kapcsán megjegyezte:  „Ezek olykor a nézőtérre is átterjedtek, s a szóviták az est homályában könnyű testi sértésig fajultak. A rendőrség azonban résen állt.”     

A napilapok szeptember 20-i száma közölte az MLSZ elnökségének határozatát, amely elítélte a rangadón előforduló súlyos szabálytalanságokat, sportszerűtlenségeket és durvaságokat, továbbá, hogy      „ezt az alkalmat egyes rendbontó, sportembereknek nem tekinthető elemek arra használták fel, hogy ízléstelen és visszataszító magatartást tanúsítsanak a nézőtéren”.      

De mit is takar, hogy  „a rendőrség azonban résen állt”,  továbbá az   „ízléstelen és visszataszító magatartás”?      A Magyar Nemzet szeptember 20-án a  „Sportegyveleg”   cikkének első passzusa      („Fáklya és fáklya”)   erről mesél:  „A Népstadion hatvanezres tömege közé olyan huligánelemek is befurakodtak, amelyek – enyhén szólva – nem kívánatosak. (...) Kihasználnak minden olyan alkalmat, amikor szitkozódhatnak és alantas szenvedélyüktől fűtve gyalázkodhatnak. A mérkőzés végén pedig, azzal, hogy »ég az MTK«, papíros fáklyákat gyújtottak. Hasonló fáklyák voltak ezek, mint a római olimpián a záróünnepségen. Csakhogy a kettő között nagy a különbség. A római stadionban a sportszerűség fáklyája lobogott, hirdetve a békét, a barátságot. A Népstadionban pedig ez alkalommal a sportszerűtlenség, a gyűlölködés fáklyája égett és tüze rávilágított azokra, akik egy népszerű egyesület háta mögé bújva mindenáron botrányokat akarnak előidézni. Ki a sporttelepekről a huligánokkal!”     

Takács Tibor történész a futball és a szocialista hatalom viszonyát elemző Büntetőterület   című könyvében leírta, hogy egy ügynök négytagú csoportról tett jelentést, amely az MTK egyik játékosának kiállítása után ezt ordibálta:      „Úgy kell a rohadt zsidóknak, végre emberükre találtak a bíróban, ilyen bíró kell nekünk”.   Tudni kell, hogy a két együttes 1959. december 6-i találkozóján is volt rendbontás, jelentették, hogy a meccs után 300-400 szurkoló az öltözők kijáratánál „erős antiszemita kijelentésekkel fűszerezve”   szidalmazta a honi sportvezetőséget, a tömeget a rendőrség oszlatta fel. A tartótiszt úgy vélte,   „az FTC drukkertáborában meghúzódó huligán fasiszta elemek”      szervezték a megmozdulást.

Ezt tetézték az 1960-as örökrangadó után történtek: a Fradi-szurkolók a Thököly úton ezt skandálták:      „Ferencváros–Izrael 4:1.”    A tartótiszt szerint a vonulás nem spontán alakult ki, hanem      „egy mind szervezettebb szurkolói csoport készítette elő”.    Takács a futball és az állambiztonság Kádár-rendszerbeli kapcsolatáról szóló  Szoros emberfogás című könyvében egy ügynökjelentés alapján megemlíti, hogy „a rendőrség és a közönség összetűzéséről állítólag a milánói rádió is beszámolt”.     

Tény, hogy az MTK együtteséhez a „zsidó csapat” jelentéstartalom is társult, az egyesület antiszemita megnyilvánulások fókuszába került, és „a sportpályákon felhangzó zsidózás nagyon is felkeltette a hatalom figyelmét, és kiváltotta a rendőrség fellépését”.   Az antiszemita támadásokkal kapcsolatban számos állambiztonsági jelentés futott be, és ezek nagy része az FTC szurkolóinak cselekedeteit taglalta. Ez egyfelől magyarázható      „a két klub viszonyát jellemző hagyományos ellenállással”,      másrészt a leginkább rendszerellenesnek mondott FTC-ről rengeteg titkosszolgálati jelentés készült.

Tágabb értelemben a mérkőzésen történtekért tartóztatták le 1961. november 2-án a népi demokratikus államrend elleni izgatás és más bűncselekmények elkövetésének gyanújával Weidermann Károlyt, az FTC elnökhelyettesét, aki az egyesület MSZMP alapszervezetének titkára volt.

Takács úgy véli, hogy Wiedermann személyében tulajdonképpen a Ferencváros került a vádlottak padjára. Főképpen azért, mert      „a Fradi 1945 után úgy a szurkolók, mint a hatalom képviselői szemében a rendszerrel való szembenállás egyik szimbólumává vált.”    Weidermannt azzal is gyanúsították, hogy 1945 előtt jobboldali és szélsőjobboldali pártok tagja volt, nyilas érzelmű, részt vett a zsidók sportszervezetekből kizárásában. Ő maga azt mondta letartóztatásáról egy cellatársának, hogy az egyébként MTK-érzelmű politikus, Marosán György – aki a Fradi ÉDOSZ-ra keresztelésekor éppen a szakszervezet elnöke volt! – utasítást adott a nyomozóknak a szeptemberi tüntetés értelmi szerzőinek felkutatására, ám a majd egyéves munka sem hozott eredményt, és Weidermannt letartóztatták,      „hogy a vizsgálók valamit fel tudjanak mutatni”.     

A Ferencváros terítékre került az MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottsága 1960. október 24-i ülésén, Gáspár Sándor, a főváros első embere elismerte, valamit kezdeni kellene az FTC-vel, Gáspár elvtárs      „elképzelése szerint a megoldást az jelentené, ha középszerűvé tennék a klubot” – írja Takács. Az egyesülettel kapcsolatos híradásokat vissza kellett szorítani, s még Karinthy Ferenc      Ferencvárosi szív      című novelláskötetének újrakiadását is meggátolták. A rendbontások megelőzésére is volt verdikt: „Az FTC-edzőmérkőzéseket elvinni, a sportpálya kapuit bezárni”.     

Mai szemmel nézve megdöbbentő a Ferencváros tönkretételére vonatkozó dokumentumok olvasása, ám ne feledjük, négy év sem telt el az 1956-os forradalom óta. Idéznék Kádár János 1957. október 9-i felszólalásából a Politikai Bizottság ülésén:      „Megmondom őszintén, ezekkel is harcoltunk mi a múlt évben, a diákok egy részével, a huligánokkal, meg a B-középpel. Ez egy fasiszta gyülekezet – ami persze nem azt jelenti, hogy mindenki, aki idetartozik fasiszta –, de a lényege az, és az sem véletlen, hogy a Ferencváros a fő bázis. Tavasszal nagy nyilvános ülést tartott az újjáalakult B-közép. Ez egy veszélyes intézmény, ehhez a sportnak nagyon minimális köze van. Azok, akik ezt kifundálták, nem a sport iránti szeretetből tették (...) Én például ezt az idei tavaszi helyzetet felhasználtam volna arra, hogy örökre megszüntessem a B-középet úgy, hogy legalább 80 vezetőt letartóztattam volna és börtönbe csukattam volna legalább 10 esztendőre. (...) Csürhe, szervezett fasiszta banda ez. Meg kell végre ezt érteni és le kell velük számolni. Ezekkel megint úgy találkozunk majd, hogy puska lesz az ő, de remélem, a mi kezünkben is. (...) A sportmérkőzések lesznek az egyetlen legális területei a szovjetellenes, kommunistaellenes, antiszemita hangulatkeltésnek, és 70 000 emberre lövetni nem tréfadolog. Ha még megszökik 70 ezer ember, azt is kibírjuk, mint hogy mi intézményesítsük az ellenség legális törekvéseit.”      

De maradjunk a meccsnél. Majd elfelejtettem: a Népsport szerint      „a jobban felkészült csapat nyerte meg a rangadót”.     

 EMLÉKEZTETŐ     
Ferencváros–MTK 4:1 (3:0)     
1960. szeptember 17., Budapest, NB I, 4. forduló     
Népstadion, 60 ezer  néző,   vezette: Fehérvári
 FTC:  Horváth Gy. – Thomann, Gerendás, Dalnoki – Vilezsál, Kocsis – Friedmanszky, Orosz, Albert, Rákosi, Fenyvesi.  Edző: Tátrai Sándor
MTK:   Gelei – Palicskó, Sipos, Lantos – Nagy I., Kovács III – Sándor, Sas, Bödör, Molnár, Szimcsák. Edző:  Hidegkuti Nándor
Gólok:  Orosz (10., 43.), Fenyvesi (45.), Friedmanszky (61.), illetve Molnár (46.)
Kiállítva:  Bödör (28.), Sándor (57.)