A Vácé kétségkívül az 1990-es évek elejének egyik sikertörténete a magyar futballban. A Duna-partiak 1987-ben jutottak fel az élvonalba, első három idényükben a középmezőnyben szerepeltek Haász Sándor, Palicskó Tibor, majd Csank János irányításával. A fordulat éve 1990: Csank remekül és látványosan kontrázó, a pontrúgásokat is kitűnően kihasználó Váca a 4. helyen zárta a bajnokságot, úgy, hogy az ősszel sokáig vezetett. Az 1991–1992-es idényben a Ferencváros, az 1992–1993-asban a Kispest-Honvéd előzte meg egy ponttal az immár Váci Izzó helyett Vác FC-Samsung néven szereplő Csank-csapatot a végelszámolásnál, két ezüstérem került a vitrinbe.
Harmadik kísérletre már sikerrel jártak a váciak: az 1993–1994-es bajnokságot három pont előnnyel nyerték meg a Kispest-Honvéd előtt, a bronzérmes a Békéscsaba lett. Az aranyéremig vezető út a Bozsik-stadionban kezdődött: egyből kulcsfontosságú mérkőzést vívott a két bajnokesélyes 1993. augusztus 16-án. Érdemes felidézni a két összeállítást. A Honvéd szinte kizárólag válogatottakkal állt fel: Brockhauser – Csábi, Bánfi, Plókai A. – Stefanov, Pisont (Csehi T.), Halmai, Illés, Sallói (Orosz) – Hamar, Vincze I. A Vác, ahogy Csank János rámutatott, ehhez képest a „szürke verebek társasága” volt: Koszta – Hahn, Nagy T., Puglits – Nyikos (Nyilas), Kriska, Víg, Aranyos (Molnár J.), Szalai A. – Füle, Répási. Szürke, de annál hajtósabb és fegyelmezettebb.
A kispestiek Pisont István szép góljával szereztek vezetést, ám a Vác két legnagyobb fegyverével fordított: egy szögletkombináció után Aranyos Imre bombázott a Honvéd kapujába (ez volt élete első élvonalbeli találata), majd egy kontra végén az első számú gólfelelős, az idényt 15 góllal záró Füle Antal köszönt be a hajrában.
„Nagyon csalódott vagyok, én a padon ülök, gólokat nem tudok rúgni” – hangzott a kispesti edző, a finn Martti Kuusela villámértékelése.
A Vác „szokott” remek őszi szezonjával készítette elő a bajnoki címet (az első 15 fordulóban csak egyszer szenvedett vereséget), hogy aztán a tavaszi szezon elején mindkét hazai rangadóján kikapjon (Kispest-Honvéd 2–4, Békéscsaba 1–2). Sokáig úgy tűnt, a Békéscsaba lehet a befutó, de a viharsarkiak utolsó hét mérkőzésükből ötöt elvesztettek, a Vác pedig a 29. fordulóban, a Vasas elleni hazai 2–2-vel felért a csúcsra. A Nagyváradi AC (1943–1944) és a Győri (Rába) ETO (1963 ősz, 1981–1982, 1982–1983) után Csank János Váca volt a harmadik vidéki bajnokcsapat a magyar élvonal történetében.