Solymosi Péternek jár az elismerés. Az előző idényben második helyen végzett lapunk összesített rangsorában a játékvezetők között, a mostaniban az utolsó őszi fordulót követően az élen állt, és mivel tartotta a szintet, a Nemzeti Sport osztályzatai alapján a 48 esztendős bíró lett a 2019–2020-as kiírás legjobbja.
Az élvonalbeli labdarúgók mellett a lapunk tudósítói által adott osztályzatok alapján a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) professzionális játékvezetőinek teljesítménye is értékelhető. A rangsorban valamennyi játékvezetőt feltüntettük, de csak azok a bírók osztályzatai számítottak, akik a 2019–2020-as idényben legalább 10 mérkőzésen vezettek. Pontazonosság esetén a több bajnoki rangsorol. | |||
1. | Solymosi Péter | 8.294 | (17) |
2. | Karakó Ferenc | 8.154 | (13) |
3. | Erdős József | 7.944 | (18) |
4. | Berke Balázs | 7.810 | (21) |
5. | Bognár Tamás | 7.625 | (16) |
6. | Iványi Zoltán | 7.600 | (20) |
7. | Farkas Ádám | 7.583 | (12) |
8. | Andó-Szabó Sándor | 7.500 | (14) |
9. | Pintér Csaba | 7.381 | (21) |
10. | Bogár Gergő | 6.813 | (16) |
Kassai Viktor | 8.000 | (6) | |
Vad II István | 7.889 | (9) | |
Csonka Bence | 7.667 | (6) | |
Pillók Ádám | 7.286 | (7) | |
Antal Péter | 7.000 | (1) | |
Káprály Mihály | 7.000 | (1) | |
Magyarázat: A helyezés után a játékvezetők neve, illetve az osztályzatok átlaga szerepel, míg zárójelben mérkőzéseik számát tüntettük fel. Vastaggal szedve a FIFA-bírókat jelöltük. Készítette:Tőzsér Norbert |
„A szakmai visszajelzés, vagyis a játékvezető-ellenőr jelentése a legfontosabb, de nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, minden kollégám figyeli a Nemzeti Sport osztályzatait – mondta lapunknak Solymosi Péter. – Az első hely megerősít abban, hogy jól végeztük a munkánkat, ezzel együtt mindannyian tudjuk, hogy az ilyen rangsorok szubjektív véleményt tükröznek. Ami a teljesítményemet illeti: összességében kiegyensúlyozott idényt zártam, így hirtelen egyetlen olyan találkozót sem tudnék említeni, amelyre valamiért rossz érzésekkel gondolok vissza. Ha mégis ki kellene emelni két pillanatot a mögöttünk hagyott idényből, első körben a szünet után rendezett Mol Fehérvár–Újpest meccset említeném. A találkozó után mindenki csettintett, hogy végre ismét valódi futballmeccset láthattunk, jó hangulattal és pörgős játékkal. A másik egy kicsit kellemetlenebb emlék, a háromszázadik bajnokim a Puskás Akadémia–Kaposvár meccs volt, amelyen csúnyán »megettem« a vendégek egyik játékosának műesését. Az esetnél a felcsúti Thomas Meissner reklamált, a visszajátszások után belátom, joggal. Néhány fordulóval később ismét a felcsútiaknak vezettem meccset, az öltözőfolyosón pedig megbeszéltük azt a jelenetet a védővel, elismertem, hogy igaza volt.”
A labdarúgókat gyakran felismerik és megszólítják az utcán, de vajon mi a helyzet a játékvezetőkkel?
„Éppen a keszthelyi postáról léptem ki, amikor egy férfi odajött hozzám, és jó pihenést kívánt – folytatta Solymosi Péter, aki egyelőre december 31-ig tervez. – A Magyar Kupa-elődöntő másnapján egy kispesti drukker szólított meg, közölte, hogy előző este sokszor szidott, de összességében jól vezettem a meccset, és jó egészséget kívánt. A stadionban és a hozzászólásokban gyakran megkapjuk a magunkét, de szemtől szemben csupa pozitív megnyilvánulásban van részünk a szurkolóktól.”