A labdarúgás sajátossága sok más sportággal szemben, hogy egy futballista vagy csapat játéka számos értelmezési lehetőséget kínál. Arról nem beszél egyetlen szurkoló sem egy világbajnoki döntő után, hogy mondjuk mennyire úszott szépen vagy jól Hosszú Katinka, csak az időeredmény számít. Azon viszont naphosszat el lehet vitatkozni egy kiskocsmában egy korsó sör mellett, hogy az OTP Bank Ligában 13 találattal gólkirályi címig jutó Radó Andrásnak (ZTE) miért nem jutott hely a 2019–2020-as idény válogatottjában...

Ilyenkor, idényzáráskor sorra jelennek meg a különböző összetételű álomcsapatok. A héten már közöltük a Nemzeti Sport tudósítóinak osztályzatai alapján összeálló tizenegyet, kialakult az InStat statisztikai elemzőrendszer számai alapján összerakható válogatott, a Nemzeti Sport Online-on pedig a szurkolók szavazhattak a legjobbakra – sok-sok nézőpont, különböző végeredményekkel.

A tudósító és a szurkoló alapvetően a kulcspillanatokra és szépségdíjas megoldásokra vagy éppen a nagy hibákra emlékszik. Arra, hogy az elefántcsontparti Franck Boli (FTC) három derbit is eldöntött a góljaival, arra, hogy Gazdag Dániel (Bp. Honvéd) két meseszép gólt is szerzett, hogy Isael (FTC) sarokkal adott gólpasszt a Fehérvár ellen Sigér Dávidnak vagy arra, ahogy Cseri Tamás (Mezőkövesd) labdát szerzett a saját tizenhatosnál, kötényt adott, majd sarokkal indított akciót. Nem véletlen, hogy mind a négyen bekerültek olvasóink álomcsapatába, és a négyből hárman az NS-tudósítók válogatottjába is, miközben a „statisztikusok” csapatában már egyiküknek sem jutott hely.

Statisztikai szempontból nem az az érdekes, hogy Boli az Újpest ellen lőtt győztes gólokat, hanem az, hogy a bosnyák Armin Hodzic (Mol Fehérvár) meccsenként átlagosan három lövéssel próbálkozott, a ferencvárosi csatár csak kettővel és a fehérvári többször is találta el a kaput (34-szer, a fradista 30-szor). Az InStat megmutatja, hogy bár Cseri Tamás valóban az NB I egyik legjobban cselező játékosa volt (mérkőzésenként a cseleinek 67 százaléka bizonyult sikeresnek), viszont meccsenként kevesebb gólhelyzetet eredményező, úgynevezett kulcspassza volt (3.3) , mint a posztján őt megelőző ukrán Olekszandr Zubkovnak (FTC), aki a kulcspasszok (4.1) mellett többször lőtt kapura és többször is találta el azt (64/28), mint a mezőkövesdi labdarúgó (53/20) – sőt több gólt is szerzett (9–7).

Az említett két szélső között például tudósítóinknál és az InStatnál is minimális különbség döntött. A szurkoló ezt úgy oldja meg, hogy mindkettőt beteszi, csak más posztra, ezért fordulhat elő, hogy a legtöbb olvasói álomcsapat tele van támadóval. Az NSO-olvasóknál például a kapus és a négy védő mellett öt támadó is helyet kapott a legjobbak együttesében(sőt, ha a posztokat teljesen figyelmen kívül hagytuk volna és csak a szavazatszámokat nézzük, akkor hatodikként Radó András is bekerül). Az olvasói voksolások másik jellemzője, hogy a legnagyobb szurkolótáborral büszkélkedő klubok futballistái kapják a legtöbb szavazatot, feltéve, hogy csapatuk jó idényt zárt. Mivel a Ferencváros nagy fölénnyel ismét bajnok lett, nem meglepő, hogy kilenc játékosa is helyet kapott olvasóink tizenegyében: Boli, Isael és Zubkov mellett Dibusz Dénes, Lovrencsics Gergő, Botka Endre, Miha Blazic, Eldar Civic és Tokmac Nguen.

Az igazán kiemelkedő teljesítmény viszont azé, aki szinte minden létező rangsorban oda tud kerülni a legjobbak közé. Ez ebben az idényben a Ferencváros dél-szudáni származású norvég szélsőjének, a nyolc gólt és nyolc gólpasszt jegyző Tokmac Nguennek sikerült, aki az InStatnál a legjobb balszélsőnek bizonyult, a Nemzeti Sportnál az összesített játékosrangsorban is 4. lett, míg olvasóinknál a mezőnyjátékosok között zárt a 4. helyen. Az imént említett másik nyolc ferencvárosi futballista és Cseri Tamás pedig a háromból két válogatottban követelt helyet magának.

És hogy akkor valójában kik a legjobbak és kinek van igaza? A saját szempontjai alapján mindenkinek – ettől (is) szép a labdarúgás.