FTC: Dibusz Dénes vállalja a harcot a kezdőcsapatért

– Eddig sem volt könnyű helyzetben, erre most Bogdán Ádám is a keretbe érkezett...
– Nincs ezzel gond, sőt – mondta lapunknak Dibusz Dénes, a zöld-fehérek 29 esztendős kapusa, akinek az elmúlt idényben a Honvédtól érkező Gróf Dáviddal szemben kellett megőriznie helyét a kezdőcsapatban. – Bogdán Ádám érkezése újabb kihívás az életemben. Szép feladat lesz vele is megküzdeni, de úgy vagyok vele, győzzön a jobb! Eddig sem ijedtem meg semmitől és senkitől, ezután sem fogok. Úgyis az áll a gólvonalon, aki a legjobb közülünk. Ebből a szempontból szerencsés alkat vagyok, sosem bénított meg a tét vagy a rivalizálás, sőt, mindig is ösztönzött.

– Meglepődött Bogdán Ádám átigazolásán?
– Már csak azért sem, mert ahogy egy esztendővel ezelőtt Gróf Dávid érkezéséről is előre tudtam, a mostani egyezség sem ért váratlanul. A szakmai stáb és a klub elöljárói beszéltek velem a kialakult helyzetről, jóval Bogdán Ádám megszerzése előtt tudtam róla, hogy nálunk folytathatja. Sőt még mielőtt elkezdte volna velünk a közös edzéseket, a Népligetben többször összefutottunk. A kapusedzőnk, Balogh Tamás odahívott bennünket, hogy megbeszéljük a részleteket, és a közös munkáról egyeztessünk.

– Mégsem lehet egyszerű helyzet, hiszen mindhárman válogatott kerettagok, Bogdán Ádám ráadásul hússzor védett már címeres mezben.
– Szerintem ez szintén a Ferencváros erejét mutatja. Nincs abban semmi meglepő, hogy Bogdán Ádám is szeretné megmutatni, hogy helye van a Fradi kezdőjében. De nemcsak ő, hanem Gróf Dávid is remek kapus, az elmúlt idényben is keményen meg kell küzdenem a helyemért. De vállalom a harcot! Versenyző típus vagyok, aki mindig, minden körülmények között felveszi a kesztyűt. Ha az ilyen helyzetekben elbizonytalanodnék, sosem lennék sikeres. Vannak sportolók, akik az idővel versenyeznek, mások – tegyük fel – szemtől szemben állnak egymással a ringben. Mi, kapusok előbb egymással vívunk meg a csapatba kerülésért. Még akkor is, ha a célunk egy, mégpedig az, hogy a Ferencváros minél sikeresebb legyen. Csakhogy ehhez első körben a saját helyünket kell megszilárdítanunk.

– Sokan azt mondták, bizonyára azért vett újabb kapust a Fradi, mert Dibusz Dénes külföldre szerződik. Több hírportál kész tényként közölte, hogy a belga Royal Antwerpnél folytatja. Mit szólt a hozzá?
– Nem foglalkoztam vele. Egy idő után az tűnt fel, hogy ismerősök és barátok hívnak vagy írnak rám. Eleinte azt hittem, hogy a bajnoki cím miatt, mire leesett, hogy már az új szerződésemhez gratulálnak. A hírekben aztán magam is olvastam, hogy Dibusz Dénes az Antwerpben folytatja, de én nem tudtam semmiféle megkeresésről. Jól érzem magam a Ferencvárosnál, aztán meglátjuk, mit tartogat nekem a jövő.

– A mezőnyjátékosoknak egy hét teljes pihenőjük volt, azt követően a szakmai stáb útmutatásának megfelelően futó- és erősítő programokat kellett végezniük. Önök, kapusok többet lazíthattak?
– Nekünk ugyanúgy egy hetünk volt a kikapcsolódásra. Aztán mi is elkezdtük a munkát, de ránk különleges gyakorlatok vártak. Kevesebb futás szerepelt a programban, annál több erősítés és a dinamika fejlesztését szolgáló mozdulatsorok.

– Elegendő volt a két és fél hét vakáció? Ki tudott kapcsolódni?
– Tizennyolc napunk volt, jólesett fújni egyet. Sűrű időszakot hagytunk magunk mögött, a mérkőzések háromnaponta követték egymást, és a következő idénybeli versenynaptár sem ígérkezik sokkal lazábbnak. Sőt, ha minden jól alakul, az előttünk álló időszak még feszesebb lesz. A Ferencvárossal nemcsak idehaza, hanem a nemzetközi porondon is szeretnénk újra bizonyítani, míg a válogatottal rendkívül fontos pótselejtező és selejtező vár ránk. Bízom benne, hogy az előttünk álló hónapokban nem sok időm lesz a kikapcsolódásra.

– Hol pihent?
– Egy hetet Horvátországban töltöttünk a családdal, a fennmaradó időben itthon voltunk.

– Milyen típus? Aki a vakáció alatt teljesen kizárja a futballt az életéből, vagy esténként azért odakapcsol a tévében egy-egy mérkőzésre?
– Ebben az időszakban teljes mértékben kizárom a futballt. És ami legalább ilyen fontos: ki is tudom zárni. Ebben a két és fél hétben napok teltek el úgy, hogy nem is gondoltam a játékra. Ha véletlen oda is terelődtek a gondolataim, szándékosan elhessegettem őket. Ismerem magamat, tudom jól, szükségem van a teljes kikapcsolódásra. Amióta a kisfiunk, Bence megszületett, ez egyáltalán nem esik nehezemre. Eltereli a figyelmemet, ha vele vagyok, csakis rá összpontosítok.