Született: 1979. február 25., Mátészalka Posztja: jobbhátvéd Válogatottság/gól: 46/– (2000–2010) Klubjai játékosként: Debrecen (1996–2000), Dinamo Kijev (ukrán, 2000–2004), Arszenal Kijev (ukrán, kölcsönben, 2004), Roda (holland, 2004–2006), Red Bull Salzburg (osztrák, 2006–2009), Debrecen (2009–2010), Red Bull Salzburg (osztrák, 2011), Pécsi MFC (2012), Nyíregyháza (2013), Kisvárda (2014) Legjobb eredményei játékosként: 2x ukrán bajnok (2001, 2003), Ukrán Kupa-győztes (2003), 2x osztrák bajnok (2007, 2009), magyar bajnok (2010), Magyar Kupa-győztes (2010), magyar Ligakupa-győztes (2010), magyar Szuperkupa-győztes (2010) |
– Visszatér a pályára?
– Igen, de csak a megyei másodosztályban – mondta lapunknak Bodnár László, 46-szoros válogatott hátvéd, a Kisvárda 41 esztendős másodedzője. – Múlt szombaton a Kállósemjén ellen játszottunk edzőmeccset, amely egyben a helyi csapat pályaavatója is volt. A második félidőre Erős Gáborral mi is beszálltunk, a találkozó után pedig megkerestek a klubtól, hogy beleférne-e az időmbe a megyei másodosztályú bajnokság. Rutinos játékost kerestek, aki segíthet a feljutás kiharcolásában. Mivel hamar megegyeztünk, már a Kállósemjén játékosának mondhatom magam.
– A mai napig formában tartja magát?
– Amellett, hogy Kisvárdán én felelek az erőnléti felkészítésért, az utóbbi években a megyei első osztályban szereplő Mándokban is fociztam, így odafigyelek magamra.
– Ezek szerint Kisvárdán erőnléti edző?
– Így van. Én tartom a bemelegítést a futballistáknak, emellett a konditermi erősítő edzéseket, valamint a dinamikus lábizomgyakorlatokat is én vezénylem. Persze Supka Attilának is igyekszem mindenben segíteni.
– Az öltözőben több nemzet képviselteti magát: hogyan szólítják a játékosok?
Ahogy játékoskoromban is hívtak: Bocinak vagy Bodnáriónak. Legalább e tekintetben megidézzük a régi szép időket.
– Hogyan boldogul a sokszínű öltözőben?
– Oroszul és angolul is jól beszélek, úgyhogy ezen a téren nincs probléma, de egyébként sem nagyon kell terelgetni a srácokat. Nagyon jó hozzáállású játékosokkal dolgozom, senki sem sír, mindenki beáll a sorba, s megcsinálja, amit kérünk tőle. Magyarországon talán nem is voltam még olyan csapatnál, ahol ennyire profi futballistákkal dolgozhatok. Edzés közben is jó rájuk nézni.
– Szívesen cserélne velük?
– Persze. Nem véletlen, hogy ha páratlanul vagyunk, első szóra beszállok az egymás közti játékba. Olykor belegondolok, hogy három-négy hónapnyi intenzív edzés után talán még vissza is térhetnék az NB I-be. Meglehet, nem is lógnék ki túlságosan, ám ez mindig megmarad gondolat szintjén. Nem bánom, hogy nem most vagyok fiatal, elvégre így is eljutottam negyvenhat válogatott meccsig, a Bajnokok Ligája-főtábláján szerepeltem, a Dinamo Kijevben futballoztam, egyedül a mostani viszonyokra irigykedem kicsit. Ha arra gondolok, milyen körülmények között készültünk húsz vagy huszonöt évvel ezelőtt, és ezzel szemben mi várja a mai labdarúgókat... Ha a mi generációnknak is ilyen lehetőségei lettek volna, talán messzebbre jutunk. Az összes csapatnál kifogástalan létesítményekben készülhetnek, és már szó sincs négy-öt hónapig csúszó fizetésekről. Elegendő csak a Kisvárdára gondolni: amikor hat évvel ezelőtt játékosként szolgáltam a klubot, egy „hátsó füves” pályán játszottunk, most pedig már áll az új stadionunk. Szóval semmire sem foghatjuk, ha a labdarúgásunkban elmaradnak az eredmények
– Edzőként milyen ambíciói vannak, látja magát vezetőedzőként?
– Első körben szeretném elvégezni a szükséges képzéséket, megszerezni a különböző licenceket, szépen lépegetni előre, és minél jobban segíteni a csapat munkáját. A vezetőedzői poszt távolinak tűnik, de nem akarom kikerülni a kérdést, igen, el tudnám képzelni, hogy felnőttcsapatot irányítok. Már csak a hozzáállásom miatt is.
2.5 millió euró volt a becsült piaci értéke, amikor 2004-ben a holland Rodában szerepelt 19 esztendős, 5 hónapos és 14 napos volt, amikor Herczeg Andrásnál bemutatkozott az élvonalban 38 bajnokin lépett pályára a holland élvonalban, és összesen nyolc gólt szerzett védőként |
– A lemezlovasi pályát is a családalapítás miatt adta fel?
– Az inkább csak fellángolás volt. Tizenkét évesen elkerültem otthonról, fiatal éveimben a sport töltötte ki az életemet. Talán nem meglepő, hogy olyan időszak következett, amikor másra vágytam.
– Sokan kértek közös képet, amikor dj-ként keverte a zenét?
– Többször történt ilyen, szerencsére a többség a mai napig megismer, de az éjszakai életből annyi elegendő is volt. Arra sokkal többször gondolok, hogy talán túl korán akasztottam szögre a stoplist. Csak hát idővel besokalltam… Gyerekkorom óta úgy éltem, hogy edzésre megyek, aztán hétvégén meccset játszom. Idővel pedig betelt a pohár. A Dinamo Kijevnél például olykor napi három edzésünk volt, azért abban el lehetett fáradni. Ám ahogy mondtam, nem bántam meg semmit, sőt néha szívesen visszamennék az időben – de már mai fejjel.
– Profibb lenne?
– Inkább arra gondoltam, hogy ha most lennék húszéves, merészebb célokat tűznék ki magam elé. Ilyen körülmények között a játék minden pillanatát élvezném, és úgy érezném, hogy bármire képes vagyok.