A BVSC labdarúgócsapata története addigi legjobb eredményét érte el az 1994–1995-ös idényben (a 6. helyen zárt), hogy aztán egy idénnyel később sokáig vezesse a bajnokságot, s végül ezüstérmet szerezzen. A zuglóiak szárnyalása egybeesett a már 30. életévén túl járó irányító, Bognár György „reneszánszával”: a kitűnő technikájú támadó középpályás egymás után három idényben ért el legalább 10 bajnoki gólt, az 1994–1995-ös idényben jegyzett 13 találata egyéni rekord.
Bognár biztos lábú tizenegyesrúgó volt, szabadrúgásaitól pedig okkal retteghettek a kapusok. Az 1994. november 5-én lejátszott Csepel–BVSC találkozón csupán 1000 néző volt szemtanúja annak, hogy a zuglóiak irányítója előbb kinézi magának a jobb fölső sarkot, majd úgy varázsolja oda a labdát, hogy azt körzővel és vonalzóval sem lehetett volna jobban megtervezni. A remek képességű csepeli kapus, Hajdu Attila – aki egy hónappal később a válogatottban is bemutatkozott, egy évvel később pedig a Bajnokok Ligájában szerepelt a Ferencvárossal – óriásit homorított, ezzel elérte azt, hogy pazarul mutat a fotókon. Klasszis szabadrúgásgól! A BVSC 4–2-re nyerte meg a találkozót, Bognárt lapunk a mezőny legjobbjának minősítette, nyolcas osztályzatot adott neki.