„Elégtételt éreztem” – Egervári 20 évvel ezelőtt nyert bajnokságot a Dunaferr-rel

– Elröppent ez a két évtized?
– Gyorsan eltelt, szent igaz – válaszolt a Nemzeti Sportnak a 69 évesEgervári Sándor, akinek irányításával a Dunaferr 2000-ben fennállása első és egyben utolsó bajnoki címét szerezte meg, a Nagyváradi AC, a Rába ETO és a Vác után negyedik nem fővárosi klubként. – Nagyszerű időszak volt az életemben, de szerintem a helyi embereknek is, mert Dunaújváros az ezredforduló környékén Magyarország egyik sportvárosa volt. A labdarúgás mellett a jégkorong, a kézilabda és a röplabda is jelentős sikereket ért el, s a helyi közösség sportszeretete engem is magába szippantott.

– Tizenhat pontos előnnyel szerezték meg az első helyet. Mondhatjuk, hogy leiskolázták az ellenfeleket?
– Valójában annak jobban örültem, hogy négy fordulóval a bajnokság vége előtt, éppen az MTK pályáján elért négy-egyes győzelemmel dőlt el, hogy az első helyen végzünk. Elégtételt éreztem.

– A sérelmeire?
– Természetesen! Egy évvel korábban éppen az MTK-val nyertem bajnokságot, mégpedig tizenkilenc pont előnnyel. Ilyen előzmény után nem igazán számít rá az ember, hogy megtalpalják, hogy elküldik. Érdekes időszak volt, de véget ért.

– Olyannyira, hogy kétezerkettőben visszatért az MTK-hoz.
– És az idény végén ismét bajnokságot nyertem.

– Az aranyérem mellett miben különbözött a Dunaferrnél töltött időszak?
– Manapság elcsépelten hangzik, de a közösség összetartó ereje segített, beleértve a vezetőséget is, és mindenkit a klubnál. Sőt, a magyar futballszerető társadalmat is, mert miután a Bajnokok Ligájában nyertünk a Hajduk Split ellen idegenben, a visszavágón Győrben megtapasztaltuk, hogy klubszimpátiától függetlenül mennyien szorítanak egy magyar csapat sikeréért. Egyébként a Hajduk elleni sikerre nemzetközi szinten is felszisszentek.

– Beleszámítva a következő idényt is, összességében negyvenegy bajnokin maradt veretlen a Dunaferr. Emlékszik, hogyan kezdődött a menetelés?
– Persze, az első fordulóban kikaptunk kettő-egyre a Debrecen otthonában. Valójában úgy terveztük, hogy az idény végén férjünk fel a dobogóra, aztán a legtetején találtuk magunkat.

– Tartja a kapcsolatot a bajnokcsapat játékosaival?
– Sokan érdeklődnek az egészségem felől, és olyankor jókat beszélgetünk.

– És hogy áll a gyógykezelése?
– A járvány miatt felfüggesztették a gyógytornámat, nem utazhatok Pestre, és hozzám sem jön szakember. Sajnálom, mert sok munkát fektettem a felépülésembe, hogy az agyvérzésem után másfél évvel előbb képes voltam kikelni az ágyamból, majd elhagyhattam a kerekes széket. Botra támaszkodom, biztonságérzetet nyújt, de tovább küzdök, hogy felépüljek. Bár egyedül élek, a családom segít, nem hagyott magamra.