ZTE: Hiányzott a gyilkos ösztön – Stieber

– Megérte hazatérni?
– Tudtam, mire számíthatok, amikor elfogadtam a Zalaegerszeg ajánlatát, úgyhogy egy percig sem bántam meg, hogy Magyarországra szerződtem – felelte a Nemzeti Sportnak Stieber Zoltán, aki a nyáron a D. C. Unitedtől igazolt át a Zalaegerszeghez. – Egyedül a tabella zavar, arra most nem jó ránézni, ugyanakkor sűrű a mezőny, minden esélyünk megvan, hogy elérjük az idény előtt megfogalmazott célunkat, a bentmaradást.

– Akadt olyan pillanat, amikor visszavágyott az Egyesült Államokba?
– Nagyon szép két évet töltöttem Amerikában, értékes tapasztalatokat szereztem, amelyek az egész életemre pozitív hatással voltak. Ám amit egyszer lezártam, azt nem bolygatom többé. A D. C. United már a múlt, most a Zalaegerszegre összpontosítok, sohasem siránkoztam azon, miért döntöttem a hazatérés mellett.

– A pályán kívüli életéből sem hiányzik semmi?
– Az ott megismert barátok nyilván hiányoznak, de korábban ugyanez volt a helyzet, amikor Németországból szerződtem az Egyesült Államokba. Mindkét országban szövődtek barátságok, kialakultak társaságok, a nagy távolság miatt ezeket most nehezebb ápolni. Már nem találkozunk minden nap, de bízom benne, a barátságok nem szakadnak meg.

– Mi a legnagyobb különbség az MLS és az NB I között?
– A nagy távolságok miatt nehéz összehasonlítani az európai bajnokságokat a tengerentúli élvonallal. Itt nincsenek öt-hat órás repülőutak az idegenbeli meccsek előtt, nem kell két nappal korábban elutazni, és nem kell figyelembe venni az eltérő időzónákat. Éppen emiatt más az edzésterhelés és a regeneráció. Talán annyit említenék, hogy Amerikában a taktikai rész kicsit háttérbe szorul, a játékosok erőnléti állapota viszont kifogástalan. Mivel az MLS-ben van fizetési sapka, ha a klub a zsebébe nyúl, többnyire támadó játékost vesz, emiatt a védelmek kevésbé stabilak. Emiatt sok helyzet és sok gól jellemzi az ottani meccseket – vagyis az izgalom és a show biztosítva van.

– Mi kell ahhoz, hogy a Zalaegerszegnek ne kelljen izgulnia a bajnokság végén?
– Az ősszel eljutottunk oda, hogy pariban legyünk az ellenfelekkel, jól futballozzunk, de fontos, hogy a tavasszal a jó játék eredményekkel párosuljon. Bízom benne, hogy nem lesznek kiesési gondjaink, sőt, szeretnénk felzárkózni a középmezőnyhöz. Ehhez elsősorban a befejezéseknél kell határozottabbnak lennünk, a támadásoknál elő kell jönnie a gyilkos ösztönnek, ami eddig többnyire hiányzott.

– Önből is hiányzott?
– Mivel a támadószekcióról beszéltem, ez természetesen rám is igaz, csak egyszer találtam a kapuba, több gól és gólpassz kell tőlem. Amikor a nyáron hazatértem, kevésbé voltam játékban, szükségem volt fél évre, hogy lendületbe jöjjek, remélem, tavasszal sokkal jobb mutatóim lesznek. Ezzel együtt a tizenhat meccsen szerzett huszonhárom gól nem kevés – sajnos a huszonkét kapott gól sem.

– Érzi, hogy minden bajnokin gólokat és gólpasszokat várnak öntől?
– Bármelyik csapatban is játszottam, mindig ezt várták tőlem. Ez egyfelől egyfajta nyomás, de nincs ezzel semmi gondom, bízom benne, hogy a folytatásban nem okozok csalódást. A legfontosabb viszont nem a személyes mutatóm, hanem a bentmaradás kiharcolása.

– Kicsit távolabbra tekintve: gondolkodott már azon, mi lesz az idény végén? Szíve szerint itthon maradna vagy ismét légiósnak állna?
– Erre még nem tudok válaszolni. A nyárig kizárólag a Zalaegerszegre figyelek, meglátjuk, utána mit hoz a jövő. Az utóbbi években többször voltak konkrét terveim, mindent átgondoltam, pontosan tudtam, mit szeretnék, ám az élet közbeszólt. Az itthoni folytatástól és a külföldi kihívástól sem zárkózom el, de ez a kérdés egyelőre nem aktuális.

– A válogatott meghívó mennyire az?
– Szívesen játszanék még a válogatottban, mindig élményt jelent a keretben lenni és felhúzni a címeres mezt. Ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy nem én vagyok a jövő embere, reálisan kell látnom a helyzetemet. Eszembe jutott, hogy szeretnék ismét a csapatban játszani, Eb-n szerepelni, ha Marco Rossi hívna, biztosan nem mondanék nemet, de a döntés nem az én kezemben van. Maradjunk annyiban, bízom benne, hogy tavasszal jó játékkal hívom fel magamra a figyelmet, és abban, hogy minden szempontból hepiend lesz a tavasz vége.