Varga Roland: Nem vagyok szomorú, hogy nem szerződtem külföldre

– Tudom, nem szeret interjút adni, most mégis „muszáj lesz”, hiszen a napokban múlt harmincesztendős. Tartott egyfajta számvetést?
– Nem szeretek nagy feneket keríteni az ilyen évfordulóknak – vágta rá Varga Roland, a zöld-fehérek szélsője. – Valahogy most is úgy voltam vele, a nap akkor is ugyanúgy kelt fel, amikor még csak huszonkilenc voltam. Kétségtelen, a harmincadik születésnap valóban különleges az ember életében, de nehogy azt higgye bárki is, hogy napokig ünnepeltettem magam.

– Sokan köszöntötték fel?
– Rengetegen, képtelenség lenne összeszámolni, hányan. Családtagok, barátok, ismerősök, na és számtalan szurkoló is. Nem tagadom, jólesett. Jó tudni, hogy ennyien kedvelnek.

– Azért valami kis összejövetel csak volt, nem?
– A Ferencvárosnál szokás, ha éppen edzőtáborban vagyunk vagy mérkőzésre utazunk, a szállodában közösen köszöntjük az ünnepeltet. Moszkvában például az ötvenedik születésnapját betöltő Máté Csabát köszöntöttük tortával, most én leptem meg a csapatot, az egész társaságot vendégül láttam. Nem volt nagy dorbézolás, zárt körű rendezvény volt, elmentünk vacsorázni. A srácok megérdemelték, összetartó társaság a miénk. A klubnál is gondoltak rám, egy video-összeállításban a harminc emlékezetes ferencvárosi gólomat szedték össze, jó volt végignézni.

– Elégedett a maga mögött hagyott harminc esztendővel?
– Nem panaszkodhatok. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen azzal foglalkozhatok, amit a leginkább szeretek. Karrierem elején, egészen fiatalon kipróbálhattam magam Olaszországban, belekóstolhattam, milyen, ha az embernek külföldön kell megállnia a helyét. Később Győrben bajnok, majd Magyar kupa-győztes lettem, hogy aztán az ország legnépszerűbb csapatában kössek ki. Szerintem ez álomszerű. De hogy mennyire rohan az idő, jól mutatja, hogy itt van előttem, amikor először toppantam be az öltözőbe, most meg már ott tartunk, több mint öt éve, hogy az Üllői útra kerültem.

– Én készíthettem az első interjút önnel a Ferencváros játékosaként, akkor újdonsült „padtársairól” is beszélt. Emlékszik még, ki ült ön mellett az öltözőben?
– Megmondom őszintén, nem.

– Ahogy ön fogalmazott: „illusztris társaságba kerültem, a jobbomon Böde Dániel, a balomon Hajnal Tamás ül”.
– Tényleg… Mentségemre szóljon, nem mostanában volt. Hajnal Tamás akkor igazolt vissza az Üllői útra. A szerződésemet január közepén írtam alá, először november közepén hallottam a zöld-fehérek érdeklődéséről. Gondoltam magamban, már az is jó, hogy egy lapon említenek a legnépszerűbb magyar klubbal, aztán teltek-múltak a hetek, és arra eszméltem, célegyenesbe ért a történet. Úgy voltam vele, ha a Fradi hív, nincs min gondolkodni.

– Új mezszámáról is beszélt.
– Nem sokat gondolkodtam a kilencvenhetesen. Drága nagypapám 1997-ben halt meg, nagyon sokat köszönhetek neki. Ő szerettette meg velem a labdarúgást, ráadásul nagy Fradi-drukker volt. Kiskoromban megígértem neki, hogy bármi áron, de egyszer a Ferencváros játékosa leszek. Az ő emlékére választottam ezt a mezszámot.

– A napokban menedzsere, Vörösbaranyi József arról beszélt a televízióban, hogy messzi országba vitték volna, ám a Ferencváros ragaszkodott önhöz, és nem engedte el.
– Jó lehetőség lett volna, de nem bánom, hogy nem sikerült az átigazolás. Jól érzem magam a bőrömben, szeretek a Ferencvárosban futballozni, megbecsülnek, és ez sokat jelent. Korábban is pletykáltak róla, hogy esetleg távozom, de lám, még mindig itt vagyok. Szóval, nem vagyok szomorú, hogy nem szerződtem külföldre.

– Még akkor sem, ha nem lesz könnyű beverekednie magát a kezdőcsapatba?
– Az elmúlt idényben sem volt az. Nem adom fel, megküzdök a helyemért.

– Jól indult az új szezon, négy-nullára kiütötték a paksiakat, a legfőbb rivális Mol Fehérvár pedig pontokat veszített odahaza a Honvéd ellen. Duzzadnak az önbizalomtól?
– Nincs okunk a kishitűségre. Jól alakult az első meccs, a Paks ellen magabiztosan futballoztunk. A spanyolországi edzőtáborban is éreztük, minden rendben van körülöttünk, nem volt nagy mozgás az öltözőben, az új fiúk pedig máris beilleszkedtek. Szombaton Kisvárdán sem vár ránk könnyű mérkőzés, de meg kell szerezni a három pontot. Most, harmincon túl sem szeretnék nagy szavakat használni, de a bajnoki cím immár kötelező.