Újpest: felemás érzések – NS-értékelés, 5. rész

Évek óta írjuk a szezon végi értékeléseinkben: Újpest, csak a szokásos... Ebből a szempontból most rendhagyó ősz áll a lila-fehérek mögött. Volt benne minden, akárcsak egy jó húslevesben. Több változás is történt, hogy csak néhányat említsünk: a hazai mérkőzéseit nem a Megyeri úton, hanem az angyalföldi Illovszky-stadionban játszotta; a korábban betonbiztos védelem ezúttal gyengébben muzsikált; na meg érkezett egy vérbeli támadó a keretbe – Feczesin Róbert meg sem állt nyolc gólig.

Az újpestiek védekezése az elmúlt négy idényben az egyik legbiztosabb lábakon álló hátvédsor volt, a lilák rendszerint a legkevesebb gólt kapó együttesek közé tartoztak. Ezen az őszön ez változott, a tizenhat mérkőzésen kapott 22 gól nem nevezhető kevésnek (csupán négy együttes kapott többet ennél). Eddig a védekezés volt a társaság legnagyobb erőssége, ezen az őszön ez most kevésbé volt elmondható. A csapatkapitány Litauszki Róbert hetekig sérüléssel bajlódott, a kapus Filip Pajovics pedig kikerült a csapatból, az eddig második számúnak számító Banai Dávid állt a gólvonalon. Az állandóságot ettől függetlenül is próbálta tartani Nebojsa Vignjevics vezetőedző, a középpályán a jól bevált embereit részesítette előnyben, a jelek szerint a megbízhatóság a Megyeri úton legalább akkora kincs, mint hogy ki hány embert képes kicselezni egyetlen megiramodással.

A legnagyobb változást Feczesin Róbert érkezése jelentette. Az NB I-be visszatérő csatár első három mérkőzésén rögtön négy gólt szerzett (a Bp. Honvéd, a Debrecen és a Mol Fehérvár ellen), és máris a lábai előtt hevert a fél kerület. Nem csak a szurkolók, maga Nebojsa Vignjevics is magasztalta a 33 esztendős játékost, mondván: régóta várnak (és vágynak) egy ilyen típusú befejező csatárra a Megyeri úton. Az Olaszországot, Dél-Koreát és Törökországot is megjáró futballista nemcsak góljaival segítette a csapatot, hanem az öltözőben is főszerepet vállalt: ritka, amikor valaki úgy húzhatja fel a csapatkapitányi karszalagot, hogy előtte évekig nemhogy a csapatban, még az NB I-ben sem futballozott. Fe-czesin Róbert a jó rajtot követően később a Puskás Akadémia és a Paks ellen is duplázott, így nyolc góljával a mezőny legeredményesebb góllövője.

Nehéz eldönteni, hogy Újpesten elégedettek-e a szezonnal, vagy bánják, hogy nem sikerült a dobogóra felkapaszkodniuk. Az esély megvolt, hiszen a becsúszott vereségek ellenére is csupán négy pontra vannak a szezon meglepetéscsapatától, a dobogó harmadik helyén álló Mezőkövesd Zsórytól. Ugyancsak pozitívum, hogy az elmúlt idény csúfos Magyar Kupa-búcsúját követően (az akkor még másodosztályú Kaposvár ütötte ki a lilákat) ezúttal talpon maradt az Újpest, a Vác legutóbbi könnyed legyőzését követően ott van a legjobb tizenhat között. Márpedig a IV. kerületben nem is lehet kérdés, hogy a cél idén is a Magyar Kupa megnyerése.

MINIINTERJÚ
BANAI DÁVID, AZ ÚJPEST FC KAPUSA: TÚL A MÉLYPONTON

– Elégedett a szezonnal? Csak kiharcolta a helyét a kapuban...
– Örültem, hogy tizenegyszer az én nevemmel kezdődött az összeállítás, hiszen hosszú ideje ezért harcolok. Annak is örülök, hogy a szezon végére összeállt a védekezésünk, a legutóbbi két fordulóban nem kaptunk gólt. Teljesen elégedettnek mégsem mondanám magamat, szerettem volna még kevesebb gólt kapni.

– Nehéz eldönteni, hogy az őszi teljesítménnyel vajon elégedettek-e Újpesten, vagy maradt a játékosokban hiányérzet.
– A szezon eleje nem jól alakult, rapszodikus volt a teljesítményünk. Több játékos is a felkészülés vége felé csatlakozott, Feczesin Róbert is később kapcsolódott be a munkába. Az első tizenegy mérkőzéssel nem voltam elégedett, a szurkolók sem voltak kibékülve a teljesítményünkkel, ám a végén azért elkaptuk a fonalat, s jöttek a győzelmek is.

– Volt mélypont?
– Talán a Diósgyőrtől elszenvedett kettő nullás hazai vereség. Nemcsak az volt a baj, hogy kikaptunk, a játékunk sem működött. A vereség nagyon bántott bennünket, össze is kaptuk magunkat, és az idei utolsó három fordulóban hét pontot gyűjtöttünk.

– Elérhető a dobogó?
– A január végi első fordulóban Debrecenbe megyünk, majd olyan február következik, amikor nem kevesebb, mint nyolc mérkőzés vár ránk. Az a négy hét eldönti, hol a helyünk. A Magyar Kupában a címvédő Mol Fehérvárral találkozunk, és a bajnokságban is kemény mérkőzéseink lesznek. Január elején tíz napra Ciprusra utazunk edzőtáborba, ott ismét össze kell állnia a csapatunknak.

A következő részben a rosszul rajtoló, majd magára találó Budapest Honvéd teljesítményét értékeljük.