NB I: Sallói István bedobta a követ a tóba...

Vágólapra másolva!

2019.10.09. 09:08

Címkék

Sallói István minapi nyilatkozata elgondolkodtatta az edzőt, a tulajdonost, mi pedig rákérdeztünk arra, elegendő a tizenkét csapat, vagy valóban segítene a nagyobb létszámú élvonal.

Ahogy arra számítani lehetett, nem maradt visszhang nélkül Sallói István nyilatkozata: a ZTE FC sportigazgatója többek között kifejtette, ahhoz, hogy a válogatott sikeresebb legyen, magyar labdarúgók felnevelése szükséges, ehhez viszont a tizenkét csapatos élvonal zsákutca.

Elsősorban azért, mert 2016-os mezőnycsökkentésnél eltűnt száz hazai labdarúgó az NB I-ből, illetve százháromról ötvenkettőre csökkent az MLSZ által támogatott fiatalszabálynak megfelelő labdarúgók száma. Összeállításunkban néhány reakciót villantunk fel Sallói István véleménye kapcsán.

MINŐSÉG, NEM MENNYISÉG
Az MLSZ reakcióként eljuttatott hozzánk szakanyagokat, elemzések konklúzióit, ugyanis a szövetség folyamatosan elemzi a bajnoki rendszer működését, hatását, összehasonlítja a környező vagy a hozzánk hasonló méretű országok lebonyolítási szisztémáival. Horvátországban 10, Ausztriában, Szlovákiában, Ukrajnában 12 csapat szerepel az első osztályban, mégis sokkal több nemzetközi szinten is értékes labdarúgót nevelnek ki ezekben az országokban, mint nálunk – pedig a szomszédaink is mind ott akarnak lenni a világbajnokságokon, Eb-ken. És jellemzően ott is vannak, hiszen kinevelik, beépítik, értékesítik a legjobbjaikat. A szövetség kutatásai szerint sokkal inkább a nevelés hatékonysága, a gyerekek képzését jellemző szakmai munka minősége határozza meg az eredményességet, nem az első osztály létszáma. Lapunk nemrég közölt írást Jozef Antosíkkal, a Zsolna vezetőjével, aki elmondta: működésükhöz elengedhetetlen, hogy minőségi játékosokat neveljenek, különben tönkremennek – a mieinket néhány hete legyőző szlovák csapat egyik legjobbjáért, Milan Skriniarért eddig ötmillió euró körüli összeg folyt be a klubkasszába. Az MLSZ korábban kiemelten támogatta a fiatal magyar játékosok szerepeltetését, de láttuk, sok klub csak akkor és addig játszatta őket, amíg pénzt kapott érte, majd azonnal lemondott róluk. A szövetség elemzése szerint az eredményes szereplést nem zárja ki a fiatal magyar játékosok csapatba állítása, nem szövetségi, hanem tulajdonosi döntés, milyen elvek alapján működik egy klub. Az MLSZ nem gátolja a hosszabb távon gondolkodó klubokat, mi több, hat évvel ezelőtt egy független, kívülálló szakértő céget is felkért, hogy objektív visszajelzéseket kapjanak a működésükről. A tapasztalatok szerint a legtöbben jellemzően egy adott idényt látnak maguk előtt, s drága külföldiekkel szállnak harcba a kiesést elkerülendő, minimális vagy annál is kevesebb figyelmet fordítva a saját nevelésű játékosok minőségi képzésére, noha a központi támogatással ennek anyagi terheit is megpróbálták levenni az egyesületek válláról. Az MLSZ aligha elégedett azzal, hogy e támogatást nem a minőségi képzésre fordítják sokan, hanem felnőtt, sokszor külföldi játékos megvételére, túllicitálva egymást. Nem a bajnokság létszáma dönti el tehát, hol zajlik minőségi munka.

„Egyetértek Sallói Istvánnal, ha szakmán belül tíz embert megkérdeznek, kilenc ugyanezen az állásponton van – vélekedett Waltner Róbert, a Kaposvár edzője. – A jelenlegi mezőny negyedében kapnak csak lehetőséget rendszeresen magyar labdarúgók, a Paksnál nincs légiós, a Debrecennél öt, nálunk csak három külföldi van. A fiatalok azonban ebben a három csapatban sem kapják meg a megfelelő játékidőt, mert az edzők mozgástere behatárolt. Az a néhány perc, amelyet olykor kapnak, semmire sem elegendő, míg nagyobb létszámú mezőnynél a nem kiélezett mérkőzéseken végig is futballozhatnak. Annak idején tizenkilenc évesen nekem is megadták a lehetőséget a tizennyolc csapatos bajnokságban, ellenkező esetben lehet, eljátszogattam volna a másodosztályban.”

A Kisvárda még csak a második idényét tölti a legjobbak között – az előzőben az utolsó fordulóban harcolta ki a bennmaradást, és a kilencedik helyen zárt –, játékoskeretének nagyobbik felét légiósok alkotják.

„Nagyon sokszor beszélünk arról, hogy a tizenhat vagy a tizenkét csapatot tömörítő mezőny szolgálná inkább a magyar futballt – mondta Révész Attila, a Kisvárda Master Good sportigazgatója. – Tizenhat csapat esetében a központi pénzből valóban mindenkinek kevesebb jutna, de a bérek is csökkennének. Az edzőknek valóban mindig ott van a kés a torkukon, őket nem az érdekli, kap-e ötvenmillió forintot a fiatalszabály miatt a klub, hanem túl akarják érni az idényt. Lehet csűrni-csavarni, de a nullával egyenértékű, ahogy építjük a fiataljainkat, a többségük a folyamatos játékra alkalmatlan az NB I-ben. Kisvárdán hat éve elindítottunk egy képzési programot, nem összevásároljuk, hanem kineveljük a gyerekeket, csak külföldi tornákra visszük őket, s biztos vagyok benne, négy-hat éven belül nem azért lesznek a csapatban, mert a fiatalszabály ezt kéri, hanem mert a teljesítményükkel érdemlik ki.”

Különleges helyzetben van a Paksi FC: 2006-ban jutott fel története során először az NB I-be, az első kilenc idényében tizenhat csapatos volt a mezőny, azóta viszont tizenkettő, ráadásul csakis magyarokat alkalmaz.

„Egy pillanatig sem kell gondolkodnom a válaszon: egyértelmű, hogy a tizenkét csapatos NB I-re szavazok – felelte Remili Mohamed, a paksiak 34 esztendős légiósa, aki 14 éve mutatkozott be az első osztályban. – Az ilyen létszámú mezőnyben mindegyik mérkőzésnek van tétje. A Ferencváros és a Mol Fehérvár némileg kiemelkedik – bár mindkettő »elkapható« –, azonban a másik tíz csapat nagyjából mindig háromesélyes meccset játszik egymással. A színvonal jobb, mint volt, amikor tizenhat csapat indult, előre lefutott párharcokról nem beszélhetünk. Hogy a fiatalok nehezebben tudnak bekerülni? Tizenöt éve sem volt egyszerű játékehetőséget kapni, most sem az. Az edzők nem hülyék: ha egy fiatal érett, tehetséges, akkor beteszik a csapatba!”

Sallói István „bedobta a követ a tóba” – nem is lenne baj, ha ezután az érdekeltek kicsit többet beszélnének, esetleg vitáznának is néha a magyar futballjövő kapcsán.