„Az NB I-ben a bajnoki címért harcolunk, szeretjük irányítani a játékot, és rögtön visszaszerezni a labdát, ha elvesztettük – kezdte Alberto Bosch. – Az Európa-ligában hasonló felfogásban szeretnénk játszani, ám ott a riválisok erősebb szintet képviselnek, így ez nem mindig lehetséges. Az idény kezdetével számunkra új helyzettel kellett szembe néznünk: háromnaponta van meccsünk. Ez nem könnyű, még hozzá kell szoknunk. Természetesen ezt nem kifogásnak szánom, de nagyobb az esély arra, hogy egy-egy mérkőzésen nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan szeretnénk. A fáradtság is jobban érezteti a hatását, mind fizikailag, mind pedig mentálisan.”
„A Ferencváros tizenöt év elteltével szerepelhet ismét európai kupasorozat csoportkörében. A Dinamo Kijevnél hasonló volt a helyzet, Szerhij Rebrov vezetésével tizenhét esztendő után jutott tovább a gárda a Bajnokok Ligájában. Ez nem véletlen.”
„A sajtó és a szurkolók is azt szeretik, ha jönnek az eredmények. A klub fejlődik, jó úton járunk. Az előző idényben bajnokok lettünk, most pedig bejutottunk az Európa-liga csoportkörébe. Ez azonban nem a végállomás, keményebben kell dolgoznunk, hogy még ennél is többet érjünk el.”
Bosch a Dinamo Kijevnél már dolgozott együtt Rebrovval, így nem ismeretlen számára az ukrán sokat követelő, ugyanakkor minden részletre kiterjedő edzői felfogása.
„Igazi profizmussal végzi a dolgát, folyamatosan a munkán jár az esze. Nála nincs lazsálás, legyen szó játékosról vagy a szakmai stáb tagjáról. Azt akarja, hogy mindig mindenki jó formában legyen, és ugyanolyan komolyan vegyünk minden egyes mérkőzést, akár a hazai kupában, akár a bajnokságban, akár az Európa-ligában. Mindenkinek tisztában kell lennie a legapróbb részlettel is.”
De vajon boldog-e Rebrov a Ferencvárosnál?
„Úgy vélem, igen. Elégedett a munkájával, de folytatni akarja a fejlődést, nem pedig megállni ezen a szinten. Nagyon ambiciózus edző.”