Koplárovics, Torghelle, Kleinheisler – melyik úton indul tovább Zsóri Dániel?

GÓLOK, KÉSŐBBI KLASSZISOKTÓL, MEGHATÁROZÓ JÁTÉKOSOKTÓL

Az angol David Beckham 21 évesen a Wimbledon ellen elért félpályás találatával tette le a névjegyét egy hosszan tartó, sikeres pályafutás elé. Ha nem szerzi azt a gólt 1996. augusztus 17-én, akkor talán megszerzi egy héttel vagy egy hónappal később, mert a tehetsége alapján bármikor képes lett volna rá megfelelő helyzetben.

Ugyanez igaz Zlatan Ibrahimovicra is, aki 2004. augusztus 22-én, 22 évesen szerzett egy gyönyörű szólógólt a NAC Breda ellen, melynél a riporter már Diego Maradonához hasonlította a svéd csatárt, akit kilenc nappal később szerződtetett a Juventus…

Vannak aztán olyan gólok is, amelyek nem feltétlenül szépségdíjas találtok, de sorsdöntőnek bizonyultak, és ezáltal tették híressé szerzőjüket. A holland Patrick Kluivert 1994-ben, 18 esztendősen mutatkozott be a Bajnokok Ligájában, az 1994–1995-ös idényben tíz meccsen 466 perc jutott neki, ezeken két gólt szerzett – a másodikat a Milan elleni BL-döntő 85. percében, azután, hogy a 69. percben csereként pályára lépett Jari Litmanent váltva. Az Ajax ezzel a találattal nyerte meg 4., máig utolsó BL-serlegét. Két évvel később pedig már a Milan szerződtette a holland csatárt, majd hat évet lehúzott Barcelonában is.

A kategória egyik jellegzetes magyar példája a még ma is aktív, az NB II-es Vasasban futballozó Torghelle Sándorhoz kötődik, aki 2004-ben, 22 évesen a hetedik válogatott meccsén, Kaiserslauternben megszerezte a második és a harmadik gólját a nemzeti csapatban (az elsőt néhány hónappal korábban a braziloknak lőtte). Lothar Matthäus csapata 2–0-ra győzött, Torghelle pedig ezzel lerakta egy hét évig tartó nemzetközi karrier alapját, ugyanis néhány héttel később szerződtette az angol élvonalba akkor feljutó Crystal Palace, majd megfordult Görögországban és Németországban is több klubnál.

Kleinheisler László oslói gólja a norvégok elleni 2015-ös Eb-selejtezőn igazi csodának számított, hiszen itthon éppen kikerült a Videoton első keretéből, miután nem kívánt szerződést hosszabbítani. Bernd Storck szövetségi kapitány meglepetésre így is beválogatta őt a pótselejtezőre készülő válogatott keretébe, sőt, a kezdőcsapatba is betette, a 21 éves középpályás pedig az első válogatott meccsén góllal hálálta meg a bizalmat. Ezután szerződtette a német Werder Bremen, és egy féléves ferencvárosi kölcsönjátékot leszámítva azóta is külföldön futballozik, a nemzeti csapatban azóta 28 mérkőzésen szerepelt, de Oslo óta csak egy gólt szerzett. Az ő esetében valószínűleg igaz, ha az a gól, nincs, akkor nem tud Németországba szerződni, akkor talán az Eb-re sem jutottunk volna ki és akkor az egész pályafutása másképp alakul, mert Bernd Storckon kívül aligha lett volna még egy edző, aki bizalmat szavaz neki a válogatottban.

EGY GÓL (VAGY ÖT) ÉS MÁS SEMMI…

Egy gól és más semmi: ezt Koplárovics Béla-kategóriának is nevezhetnénk, annyira ráillik a ZTE egykori játékosára. Igaz ugyan, hogy az NB I-ben 122 meccsen volt 12 találata, de ez elenyésző egy támadótól és a zalai fanatikusokat leszámítva alighanem mindenki csak egy góljára emlékszik: amikor a 90. percben közelről a kapuba passzolta a labdát a Manchester United elleni BL-selejtezőn, amivel 1–0-ra győzött a Zalaegerszeg 2002-ben. A Koplárovicsról fennmaradó kollektív emlékezetről és annak nyomasztó hatásairól mindent elmond az, ahogy a korábbi NB I-es futballista reagált a témára 2015-ben a Nemzeti Sportnak adott interjúban.

„Na, már megint az a gól! Látja, ebből lett és van is elegem! Hogy engem mindig azért keresnek, mert a Manchester ellen… Hagyjanak már ezzel! Ha nem találok annak idején a United kapujába, most ön sem hívott volna fel” – fogalmazott négy éve Koplárovics, aki Ausztriában lett gyári munkás.

Hát igen, anno még dalt is írtak hozzá a szurkolók:

[...] Nem fogott a brit átok, mától ők a királyok.
Béla! Béla! Béla! Béla!
Verón zokog, Beckham sír,
Hiába angol, hiába ír.
Béla! Béla! Béla! Béla!
Zalaegerszeg dicső népe,
Béla király nemzetsége.
Béla! Béla! Béla! Béla!
90 perc a zengő gyepen,
Manchesternek nincs kegyelem.
Béla! Béla! Béla! Béla!
Koplárovics Béla,
repült a gólod, mint a sirály.
Koplárovics Béla! Oh éljen, éljen Béla király! [...]

„Béla király” 21 évesen talált be az MU-nak, és bár utána két felkészülési meccsen a válogatottban is játszott (a bangkoki túrán, 2004-ben Szlovákia és Észtország ellen), nem úgy alakult a pályafutása, ahogy azt ő, és egész Zalaegerszeg remélte azon a mámoros augusztusi éjszakán.

A nemzetközi labdarúgás világából számos példát tudunk hozni olyan játékosokra, akik egy, vagy éppen öt gólon kívül semmi emlékezeteset nem mutattak. Oleg Szalenko az 1994-es világbajnokságon öt gólt lőtt Kamerunnak az orosz válogatott tagjaként, így ő tartja az egy meccsen szerzett legtöbb vb-gól csúcsát és miután korábban 11-esből a svédeknek is lőtt egyet, hat találattal gólkirály is lett a tornán (a bolgár Hriszto Sztoicskovval holtversenyben). Amúgy a csatár sem klubszinten, sem a válogatottban nem futott be nagy karriert, sérülés miatt korán vissza is kellett vonulnia. Válogatott szinten még annyira emlékezhetünk vele kapcsolatban, hogy 1992-ben Ukrajna színeiben játszott az ország első hivatalos válogatott meccsén a Magyarország elleni, 3–1-re elveszített találkozón.

Idesorolhatjuk a Real Zaragozával 1995-ben KEK-et nyerő, spanyol U-válogatottságig jutó Nayimot is, aki a sorozat fináléjában, 1–1-es döntetlen után a hosszabbítás végén, a 119. percben az Arsenal térfelének közepéről átemelte a labdát a kint álló David Seaman feje fölött. Sokat elmond a középső középpályást játszó Nayimról, hogy a Zaragozában 123 meccsen csak öt gólt jegyzett a spanyol élvonalban.

Aztán idetartozik például a Szalenkóhoz hasonlóan az 1994-es vb-n villogó, a belgák 1–0-s legyőzése alkalmával győzelmet és ezzel a csoportból továbbjutást érő fantasztikus szólógólt jegyző Al-Ovairan is.

EGY GÓL MIND FELETT

Utolsó kategóriánkba olyan gólszerzőket soroltunk, akikről azt nem mondhatjuk el, hogy egyetlen góllal tették naggyá a pályafutásukat, de azt igen, hogy egy gól tette igazán híressé őket.

Mint például az FC Porto algériai játékosát,Rabah Madzsert, aki a Bayern München elleni, 1987-es BEK-döntőben sarokkal egyenlített a 78. percben, és csapata győzött is 2–1-re. Emellett azért klubjaiban 282 mérkőzésen szerzett 43 gólt, a válogatottban pedig 87 meccsen 28-at.

A világ Antonín Panenkát egy életre a trükkös tizenegyese miatt jegyezte meg 1976-ban, amit a nyugatnémetek elleni döntőben lőtt és amivel Csehszlovákia nyerte meg az Európa-bajnokságot, miközben azért ezen kívül is lőtt például a válogatottban 17 gólt.

Egy másik cseh, Karel Poborsky pedig az 1996-os Eb-n, a portugálok ellen szerzett átemelős góljával híresült el. Később ugyan a Manchester Unitedben és a Benficában is futballozott, nem a felejthetetlen gólok jellemezték a játékát.

Magyarországról pedig az 1995-ös „BL-Fradi” több játékosát sorolnánk utolsó kategóriánkba, akiknek a BL-menetelés során szerzett találatukon kívül is volt azért egy-egy villanásuk a pályafutásuk során, de igazán a Bajnokok Ligájában, illetve a selejtezőben szerzett góljuk révén emlékszik rájuk a legtöbb szurkoló. Így például Zoran Kunticsra, aki a selejtezőben, az Anderlecht otthonában, Brüsszelben győztes gólt szerzett egy kontra végén. A csoportkörben a később 11 válogatott meccsig is eljutó Vincze Ottó a Grasshoppers ellen csavart gyönyörűen a kapuba, ifjabb Albert Flórián (ő hatszor volt válogatott) pedig a Real Madrid ellen szerzett kapufás gólt a budapesti 1–1-es döntetlen alkalmával.

Hogy a nagyváradi születésű, Békéscsabán nevelkedő, majd az NB I-ben már a DVSC-ben villanó, a nyáron pedig a gól hatására Fehérvárra szerződő Zsóri Dánielre a fentiek közül melyik út várhat a Puskás-díjas gólja után, azt nem tudjuk megmondani. Az eddigi győztesek közül például a 2016-os nyertes malajziai Mohd Faiz Subri és a 2015-ben díjazott brazil Wendell Lira eltűnt az ismeretlenségben. Zsórinak azonban 18 évesen még van ideje megváltani a világot, addig pedig gyönyörködjünk még párszor a góljában!