Davide Lanzafame két gólt szerzett a hétből a DVTK ellen (Fotó: Balogh László)

A FORDULÓ LEGNAGYOBB GYŐZELME – HÉTGÓLOS KÜLÖNBSÉGEK NYOMÁBAN

A Ferencváros alighanem a 2018–2019-es idény legnagyobb különbségű sikerét aratta az NB I-ben a DVTK legyőzésével, megelőzve az egy héttel korábban az Újpest által felállított csúcsot, a lilák ugyancsak a DVTK-t verték meg 5–0-ra.

Viszont ha több év távlatában vizsgáljuk az eredményt, akkor azt láthatjuk, hogy az elmúlt húsz évben 16 alkalommal fordult elő, hogy az egyik csapat legalább hét gólt szerzett, míg legalább hétgólos különbségre 11 példát találtunk. Legutóbb a 2015–2016-os évadban, a DVSC–Békéscsaba meccs zárult 7–0-val, egy idénnyel korábban pedig a Videoton–Haladás mérkőzés

A Ferencváros legalább hét gólt legutóbb 2000. március 11-én a Vác elleni 8–0 alkalmával szerzett, míg pontosan hét gólt ugyancsak egy márciusi meccsen (a DVTK-val március 2-án játszottak Varga Rolandék), az 1998–1999-es idényben a III. Kerületnek lőtt a Ferencváros, a zöld-fehérek akkor Szabics Imre négy találatának is köszönhetően nyertek 7–1-re. 7–0-ra pedig legutóbb 1992 áprilisában, a Zalaegerszeg ellen győzött az FTC, akkor bajnokságot is nyert a csapat – emlékeztetett a fradi.hu összeállítása

A DVTK ősszel hat gólt kapott a két egymást követő meccsen, amikor előbb az Újpesttől kapott ki otthon 2–1-re, majd ugyancsak hazai pályán 4–1-re a Ferencvárostól. Most pedig egy héten belül 12 kapott és 0 rúgott góllal zárta a két együttes elleni fővárosi kirándulásokat. A két egymást követő meccsen játszott 0–12 a legrosszabb eredmény, amit a 2011-es feljutás óta az NB I-ben produkált a csapat. Ezt megelőzően, 2011 óta az NB I-ben két meccsen 2–9-esnél rosszabb eredménye nem volt (2016–2017: FTC–DVTK 6–2, DVTK–Bp. Honvéd 0–3). Tétmeccsen pedig tíz éve, 2009-ben, a Nyíregyháza elleni hazai Ligakupakupa-mérkőzésen kapott ki legutóbb 7–0-ra a DVTK, az volt Aczél Zoltán vezetőedző utolsó meccse a diósgyőri kispadon.

A LEGNAGYOBB KÜLÖNBSÉGŰ GYŐZELMEK AZ ELMÚLT 25 ÉVBŐL
1994–1995
Újpest–Sopron 7–1
Sopron–Nagykanizsa 7–2
1995–1996
MTK–Győr 8–2
1996–1997
MTK–Pécs 6–0
Haladás–Pécs 6–0
III. Kerület–MTK 2–7
Csepel–Békéscsaba 9–1
1997–1998
ZTE–Tiszakécske 6–0
Ddebrecen–Békéscsaba 8–0
Videoton–Tiszakécske 8–0
1998–1999
Ferencváros–III. Kerület 7–1
1999–2000
Dunaferr–Diósgyőr 6–0
Dunaferr–Vác 7–0
Dunaferr–Szeged 9–0
Ferencváros–Vác 8–0
2000–2001
MTK–Nagykanizsa 6–0
Újpest–Debrecen 8–3
2001–2002
Újpest–Honvéd 7–2
2003–2004
ZTE–Haladás 7–0
Győr–Haladás 6–0
2004–2005
Vasas–Pápa 0–6
2005–2006
Újpest–Honvéd 7–0
MTK–Pápa 7–0
2006–2007
Honvéd–Vác 6–0
2007–2008
Fehérvár–Tatabánya 7–0
Paks–Tatabánya 6–0
2008–2009
Győri ETO–DVTK 6–0
ZTE–Győri ETO 2–7
2010–2011
Újpest–Ferencváros 6–0
2011–2012
Videoton–Siófok 7–0
2012–2013
Győri ETO–Pápa 6–0
Újpest–Paks 0–6
Videoton–Siófok 6–0
2013–2014
DVSC–Kaposvár 7–1
2014–2015
Videoton–Haladás 7–0
2015–2016
DVSC–Békéscsaba 7–0
2018–2019
Ferencváros–DVTK 7–0

A FORDULÓ VITÁJA – PUSKÁS AKADÉMIA–DVSC

Mindenki tisztában van vele, egyetlen mérkőzés sem a két csapat közös múltja, a statisztika alapján dől el, ám ettől még nagyon rosszul nézett ki a Puskás Akadémia szemszögéből, hogy az élvonalban tizenkét próbálkozásból egyszer sem tudta legyőzni a DVSC-t. A felcsúti együttes négy döntetlen mellett nyolcszor is vereséget szenvedett riválisától, ráadásul a szombati találkozó is döntetlenre állt a Pancho Arénában az első 45 perc után. Aztán alig kezdődött el a második játékrész, a hazaiak részéről Sós Bence (aki a Lokiban lett élvonalbeli labdarúgó) végezhetett el szögletet a bal oldalról, és a labda a rövid saroknál felugró Kusnyír Erikről az alapvonalon túlra pattant. Kassai Viktor játékvezető jól érzékelhetően kivárt, majd a büntetőpontra mutatott, Josip Knezevic pedig magabiztosan lőtt a kapuba.

A kérdés az: jó döntést hozott-e Magyarország legmagasabban jegyzett játékvezetője?

„Elvégeztem a szögletet, a csapattársam, Liridon Latifi jól érkezett a rövidre, a labda elment felette, és úgy láttam, a mögötte felugró Kusnyír Erik felemelt kezéről pattant ki – mondta a bajnoki másnapján Sós Bence. – Természetesen azóta többször is megnéztem a meccs összefoglalóját, és némileg elbizonytalanodtam, ugyanis többszöri visszajátszás után sem könnyű állást foglalni. Egyébként a pályán úgy éreztem, mindkét csapat sokat tesz a győzelemért, megnyerheti a párharcot, azonban a nagyobb lehetőségek előttünk adódnak. És hogy milyen volt a DVSC ellen futballozni? Rengeteget köszönhetek a Lokinak, különösen Herczeg Andrásnak, a klubnak éppúgy hálás vagyok, mint a szurkolóinak és a volt játékostársaimnak. Nehéz fél év van mögöttem, hiszen a Mol Vidiben kevés játéklehetőséget kaptam, ugyanakkor sokat jelent, hogy a Puskás Akadémia segítő kezet nyújtott, Felcsúton újra felépíthetem magam. Örülök, mert hozzá tudtam járulni a győzelmünkhöz, ugyanakkor a gólpasszomat követő örömöm nem a DVSC ellen szólt. Talán az a jó megfogalmazás, hogy átszakadt bennem egy gát, és visszanyertem a futball iránti hitem.”

A felcsútiak 24 esztendős szélsője amúgy augusztus 10-én kezdett legutóbb az NB I-ben – akkor is a DVSC ellen. Miután a Mol Vidiben kevés lehetőséget kapott, szóba került, hogy a télen visszatér Debrecenbe, ugyanis Herczeg András (akinek a hívására 17 esztendősen a Lokihoz került) szívesen látta volna ismét a csapatában. Nem így lett, a Puskás Akadémia vette kölcsön, és nagyon úgy tűnik, szép fokozatosan jobb formába lendül. Sós Bence biztos benne, valamikor lesz még a DVSC játékosa, és ha így lesz, nyilván Herczeg András is örülni fog, ha a szöglete után büntetőt rúghat a csapat. A szombaton befújt tizenegyes azonban érthetően fáj a debreceniek szakvezetőjének, már csak azért is, mert nem zárható ki, hogy Kusnyír Erik megmozdulása után felcsúti szögletnek kellett volna következnie.

„Már a mérkőzés elején látszott, hogy támadólag lépünk fel, próbáltunk nyomást gyakorolni az ellenfelünkre, ugyanakkor a Puskás Akadémiának is voltak veszélyes támadásai – tekintett vissza a mérkőzésre a DVSC vezetőedzője, Herczeg András. – Sajnos a támadóharmadban rossz döntéseket hoztunk, aztán a második félidő elején azonnal tizenegyest ítéltek ellenünk. Ott, akkor, abban a pillanatban nem foglaltam állást, úgy voltam vele, amíg nem látom a visszajátszást, felesleges bármit is mondani. Azóta megnéztem a meccs felvételét, véleményem szerint a labda nem érte Kusnyír Erik kezét, hanem a melléről pattant az alapvonalon túlra. Sokra tartom Kassai Viktor játékvezetőt, és tudom, nem könnyű ilyen játékhelyzetben döntést hozni. Ugyanakkor ha annál az esetnél a sípjába fújt, megtehette volna a hetvennyolcadik percben is, amikor Tőzsér Dánielt bokán rúgták a tizenhatoson belül – ez az eset jól látszik azon a fotón, amely a Nemzeti Sport Online-on jelent meg a szombati találkozó után.”

Herczeg András egyébként sokak meglepetésére csak egyet cserélt a mérkőzésen, ám oka volt.

„Miután a télen nem tudtunk igazolni, fontos, hogy ne legyenek sérültjeink, eltiltottjaink – mondta a szakvezető. – Nyilván nem ugyanaz, ha Bódi Ádám játszik, vagy egy tehetséges fiatal, szombaton a támadóink és a támadó középpályásaink mindegyike pályán volt. Csakúgy, mint Pakson, Felcsúton is emelt fővel veszítettünk, éppen ezért fontos, hogy ne lógó orral menjünk neki az előttünk álló feladatoknak.”

A FORDULÓ FORDÍTÁSA – MOL VIDI–KISVÁRDA

Mélyről kapaszkodott vissza a Mol Vidi a Kisvárda ellen. Bár az első félidőben a címvédő birtokolta többet a labdát, nem talált fogást ellenfelén, a vendégek ráadásul egy súlyos egyéni hiba után a vezetést is megszerezték. A fordulás után magasabb sebességbe kapcsolt a fehérvári együttes, és a végig nagy kedvvel futballozó Kovács István góljával előbb egyenlített, majd a győztes gólt is megszerezte.

„A Kisvárda megint bizonyította, hogy erős csapat, szerintem az idény végén nem esik ki – mondta Vidi honlapján a fehérváriak középpályása. – Ami a találkozót illeti, sokszor elmondjuk az adott meccs előtt, hogy nehéz kilencven perc vár ránk, de ezúttal tényleg megküzdöttünk a három pontért. Az ellenfélnél szereplő válogatott játékosok képesek veszélyt teremteni a kapu előtt, szombaton is ez történt, a góljukat megelőző kontratámadásnál jöttek át először a térfelünkre, és rögtön betaláltak. Ugyanakkor dicséret illeti a csapatunkat, a fordítás megmutatta, mennyire erősek vagyunk mentálisan. A szünetben Marko Nikolics azt mondta, nem futballozunk rosszul, de a mutatott játék mit sem ér, ha nem szerzünk három pontot. A folytatásban két gólt szereztünk, én is betaláltam, és bár a szerencse is kellett az egyenlítéshez, a gólra és a győzelemre is rászolgáltunk, mert rengeteget tettünk a sikerért.”

A győzelem kicsikarásához a csereként beálló Armin Hodzicra is szükség volt, a bosnyák támadó három pontot érő lövése a kapufáról pattant a hálóba.

„Lépésről lépésre próbálunk haladni, és mivel a legutóbbi öt meccsünket egyaránt megnyertük, úgy tűnik, jó úton járunk – mondta a klub honlapjának a győztes gólt szerző, 61. percben pályára lépő támadó. – Boldog vagyok, hogy az én gólom jelentette a különbséget a végén, de nem szabad elfelejteni, hogy ez csapatsport, a Vidi eredményei a legfontosabbak, nem az enyémek. Hogy csereként beállva a gólszerzés a specialitásom? Talán. Mindenesetre igyekszem a legtöbbet kihozni a lehetőségeimből. Továbbra is a bajnoki cím megszerzése a célunk, reméljük, hogy a következő fordulóban a Paks ellen folytatjuk kiváló sorozatunkat.”

A FORDULÓ SZLALOMJA – MOLNÁR GÁBOR

Főszerepet vállalt a Mezőkövesd Paks elleni 2–0-s győzelmében Molnár Gábor, aki előbb az első gólhoz vezető tizenegyest harcolta ki, majd a 91. percben álomgólt szerzett: a saját térfeléről indulva ötven méteren át vezette a labdát, közben két paksi védőt kicselezett, és 14 méterről, balról ballal a kapu bal alsó sarkába lőtt.

„Ahogy lecsaptam a labdára, már nem volt kérdés, hogy mit teszek vele, ott nyomban elhatároztam, hogy ha már előttem a nagy terület, megpróbálom végigvinni – mondta a 24 éves labdarúgó. – Sikerült jól megcsinálnom a cselt is, és el tudtam lőni a labdát Nagy Gergely mellett a hosszú alsóba. Pályafutásom egyik legemlékezetesebb gólja ez, az öltözőben is mindenki örült, gratuláltak hozzá. Ennél persze fontosabb, hogy sikerült megnyernünk a mérkőzést, nagyon fontos három pontot szereztünk a mindig nagyon stabil Paks ellen. Az első félidőben nagyon kiegyenlített volt a játék, valójában egyik csapat sem futballozott jól. A szünet után már sokkal jobban játszottunk, és a tizenegyesgól után már nagyon nekünk állt a meccs. A Paks kénytelen volt kijjebb jönni, előttünk megnyíltak a területek, sokkal több lehetőségünk is adódott, így születhetett meg a második gól.”

A FORDULÓ MEGLEPETÉSE – HONVÉD–HALADÁS

Gaál Bálintnak a „nagycsapatok” ellen jól megy, még tavaly augusztusban a Groupama Arénában a Ferencváros, Szombathelyen az MTK kapuját vette be. Az FTC ellen novemberben is betalált, azzal győzött a Haladás 1–0-ra, és szombaton a Honvéd ellen lőtte a negyediket.

„Nagyon régen szereztem gólt, így jót tett a lelkemnek, hogy végre ismét sikerült – mondta a szombathelyi játékos. – A csatárnak ez a feladata, éppen ezért megviselt, hogy nem tudtam gólt szerezni, és nem tudtam segíteni a csapatnak. Mindenki tisztában van a helyzetünkkel, de nem adjuk fel, akármekkora is a hátrányunk. A Honvéd ellen is győzelemre készültünk, elhittük, hogy van esélyünk.”

„Rui Pedro labdát szerzett, megindult előre, és mert láttam, hogy Reagy Ofosu mögötte, a bal szélen érkezik, a jobb oldal felé indultam, próbáltam üres területre mozogni – idézte fel a gól történetét a 27 éves futballista. – Jó ütemben kaptam a labdát, és bár érzékeltem, hogy mellettem felzárkózik Galin Ivanov, az átvételnél már tudtam, hogy azonnal lőnöm kell. A lövés előtti pillanatban annyit láttam még, hogy Gróf Dávid és a bal kapufa között nincs hely, azt a szöget zárja a kapus, csak a hosszú sarokba van esélyem ellőni a labdát, és szerencsére sikerült.”

„Ilyen ez a szezonunk: rengeteg lehetőségünk lehetne, de egy rossz passz, pontatlan átadás, hibás döntés a legfontosabb pillanatban megakadályozza, hogy gólhelyzetbe kerüljünk. Most sem vittük végig az összes ilyen akciónkat, belül mégis is éreztük, hogy javul valamelyest a játékunk.”

„Nyertünk, három gólt szereztünk, ez önbizalmat adhat a következő napok munkájához. Nem adjuk fel a reményt.”