Újpesten ismét kincset találtak – Nwobodo megötszörözte az értékét!

A FORDULÓ LEGJOBBJA – OBINNA NWOBODO

Amikor Obinna Nwobodo a nigériai Enugu State-ben rendezett középiskolák közötti tornán szlalomozott az ellenfél játékosai között, aligha gondolta volna, hogy egy nap hazájától több ezer kilométerre, Budapesten szórakoztatja a nézőket. Mégis így történt, szombaton a Diósgyőrt 5–0-ra kiütő Újpest legjobbja volt: miután gyönyörű kapáslövéssel vezetést szerzett csapatának, két gólpasszt is kiosztott. A lendületesen futballozó és bátran cselező szélső semlegesítése az egész meccsen megoldhatatlan feladatot jelentett a miskolci hátvédeknek.

„Az edzéseken sokat gyakorolom az elfutásokat, a beadásokat, az egy az egy elleni helyzeteket, és örülök, hogy a DVTK ellen ez a pályán is meglátszott – mosolygott a lefújás után a mezőny legjobbja. – Nem az a lényeg, hogy magamat szórakoztassam a cseleimmel, hanem hogy a megindulásaim után helyzetbe hozzam a társaimat. Örülök, hogy jól ment a játék, de nem akarom kijelenteni, hogy szombaton csúcsformában futballoztam. Miért ne lehetnék még jobb?”

A halk szavú labdarúgó nagy utat tett meg, mire a Megyeri útra került, története pedig a korábban említett középiskolai tornán kezdődött. Ott szúrta ki tehetségét az FC Inter Enugu nevű klub, s azonnal szerződtette is a vékonydongájú fiút, ám a tehetség hamarosan továbbállt, miután egy felkészülési mérkőzésen kiválóan játszott az élvonalbeli Enugu Rangers korosztályos együttese ellen.

A város első számú csapata lecsapott a gyors játékosra, akiben labdabiztossága, taktikai érettsége, valamint pontos passzai miatt láttak fantáziát, és persze az sem számított hátránynak, hogy mindkét lábával ugyanolyan pontosan rúgta meg a labdát. Tizenkilenc esztendős korára már a felnőttek között is alapembernek számított, rendszeresen pályára lépett a bajnoki címmel végződő 2015–2016-os idényben, az esztendő végén pedig a csapat legjobbjának választották. Nem csoda, hogy az utánpótlás-válogatottnál is számítottak rá, az U20-as nigériai válogatottal 2015-ben Afrika-kupát nyert, az elődöntőben gólt is szerzett Ghána ellen. A csiszolatlan gyémánt 2017 nyarán került az Újpest látókörébe, a lila-fehérek 2020 nyaráig szerződtették a magyar fővárosba egyedül érkező labdarúgót.

„Bár a családja nélkül érkezett, szerencsére nemcsak honfitársai, hanem barátai is akadnak a csapatban – mondta a légiósról Litauszki Róbert, az Újpest csapatkapitánya. – Vincent Onovóval és a télen szerződtetett Theophilus Solomonnal is jóban van, mindkét labdarúgóval ismerték egymást korábbról, érthető, ha ők állnak a legközelebb hozzá. Az öltözőben szerény, csendes srácnak ismertük meg, aki érti a poént, de nem szeret a társaság középpontjában lenni. Az öltözői hierarchiát tiszteletben tartja, sosem morgolódott, ha fiatal kora miatt neki kellett cipelnie a labdazsákot vagy az edzőtáborban a ládákat. Sosem kellett fegyelmezni, emberileg nem tudnék rosszat mondani róla. Gyorsasága sokat segít a csapatnak, különösen akkor, ha az ellenfél területet hagy neki, ahogy szombaton a Diósgyőr tette. Ha pótolja a hiányosságait, szép jövő állhat előtte, a kellő alázat mindenesetre megvan benne.”

A mentalitásáról sokat elárul egy nyári történet. Az előző idény végén a játékosok tizenkét nap szabadságot kaptak, ám a szélső nem utazott haza a családjához, végig a fővárosban maradt, és a konditeremben dolgozott azért, hogy minél jobb erőben várja a rajtot. A sors mégsem volt kegyes hozzá, az azeri Neftci elleni idegenbeli Európa-liga-selejtezőnek éppen ő lett az egyik áldozata. Miután az egész napot a repülőn töltötte, az esti landolás után kiderült, hogy Alassane Diallóval együtt nem kapta meg a szükséges vízumot, így másnap hajnalban az első géppel indulhatott vissza Budapestre. A méltatlan bánásmód ellenére sem akart botrányt, inkább csendben készült a visszavágóra, és végül gyönyörű góllal vette ki a részét a továbbjutást eredményező 4–0-s győzelemből – a hiszti helyett a futballra szavazott.

A mostani idényben talán a Puskás Akadémia ellen 2–0-ra megnyert őszi bajnokin nyújtotta a legmeggyőzőbb teljesítményt. Akkor is kedve szerint kerülgette a felcsúti védőket, olykor a visszafutó csatároknak kellett megállítaniuk – azon az összecsapáson gólig és gólpasszig jutott. Azt a teljesítményét múlta felül szombat este, ő mégis a csapategységben látta a győzelem kulcsát.

„Remekül játszottunk, elsősorban csapatként nőttünk a Diósgyőr fölé – mondta a 22 esztendős futballista. – Megint bizonyossá vált, ha egységesek vagyunk, nehéz minket megállítani. A hétközi edzéseken azért dolgozunk, hogy a bajnokikon ilyen teljesítményt nyújtsunk, és úgy érzem, hétről hétre fejlődünk. Mondhatjuk, hogy a tavasszal most játszottunk a legmeggyőzőbben, de bízom benne, hogy nem ez volt a maximum. Bőven van tartalék ebben az együttesben, még nem mutattuk meg, mekkora erő lakozik bennünk valójában.”

Nwobodo egyébként tökéletesen beleillik az Újpest elmúlt években folytatott üzletpolitikájába, ugyanis 2017 nyarán, 20 évesen érkezett Nigériából, és bár nincs pontos információnk az áráról, feltételezhető, hogy alacsony áron érkezett az Enugu Rangers IFC-től, tekintve, hogy akkor még csak 100 ezer euróra becsülték a piaci értékét, de másfél év alatt ezt megötszörözte, ugyanis most már 500 ezer euróra értékeli őt a Transfermarkt piaci portál. És nem lennénk meglepve, ha még szerződése jövő nyári lejárta előtt több százezer euróért értékesítenék a játékjogát.

Nebojsa Vignjevics vezetőedző „kezei között” ugyanis az elmúlt években már jó néhány ingyen vagy olcsón megszerzett újpesti játékos vált jelentős bevételt hozó jó portékává a játékospiacon. Úgy mint például legutóbb Enisz Bardi, vagy korábban Mbaye Diagne vagy Asmir Suljic.

Az Újpest legutóbb öt gólt bajnoki meccsen 2015 májusában a Puskás Akadémia ellen szerzett, amikor 5–4-re nyert Felcsúton. Ötgólos különbséggel pedig 2014 májusában nyertek legutóbb az újpestiek, akkor hazai pályán 6–1-re a Kecskemét ellen.

A FORDULÓ VISSZATÉRÉSE – WINDECKER JÓZSEF

A mérési adatok alapján tizenkét kilométernél is többet futott Windecker József, a Paks középpályása.

Tizenkét kilométert hagyott maga mögött a DVSC elleni mérkőzésen Windecker József. Ez a dolga, mondhatnánk a paksi játékos teljesítménye kapcsán, másfelől ennyit is lehet rosszkor, rossz irányba futni – mi mégis inkább kiemeljük a paksi fedezet teljesítményét. Mint ismert, a futballista egy évvel ezelőtt nem fogadta el az Újpest szerződéshosszabbítási ajánlatát, hogy külföldön próbálhassa ki magát, emiatt a tavaszt partvonalon kívül töltötte, de a légióskaland sem volt sikeres: a görög Levadiakosz pénzügyi, szakmai problémái miatt onnan is eljött a magyar futballista, ráadásul egy sérülés miatt alig játszott. Azok után, hogy a 2018-as év szinte teljesen kimaradt a karrierjéből, szerdán a Magyar Kupában a Puskás Akadémia (idegenben 2–1-es győzelem), szombaton a DVSC ellen (ugyancsak 2–1-es győzelem) végig játszott, mi több, mindkétszer a mezőny egyik, ha nem a legjobb embere volt.

„Magamért felelek: tudtam, hogy amikor ismét pályára léphetek, jó erőben kell lennem – mondta Windecker József. – Bár tudtam, hogy hónapokig nem játszhatok tétmeccset, nem álltam le, edzettem, erősítettem, kipróbáltam új módszereket, hogy a lehető legjobb kondícióban tartsam magam. Meccshiányom ettől még van, és a Loki ellen még éreztem, hogy az erőállapotom nem százszázalékos.”

Ilyen is van, ez a hozzáállás elvárható egy profi futballistától. A felcsúti kupameccsen a felvételek alapján szabályos gólt vettek el tőle, a DVSC ellen pedig nagy helyzetbe került Simon András passza után.

„Nem találtam el jól a labdát – mondta a középpályás. – Ezzel együtt élmény volt újra bajnoki meccsen futni, küzdeni, harcolni, és éreztem, nagyon egységesek vagyunk. Nem utólag mondom: amikor a Loki vezetést szerzett, nem izgultam, éreztem, képesek vagyunk fordítani. Még messze a vége, dolgozunk tovább, és remélem, ahogy jönnek sorra a mérkőzések, úgy javul a teljesítményem.”

A FORDULÓ ÖNKRITIKÁJA – KOVÁCS ISTVÁN

Győztes gólt szerzett korábbi csapata ellen Kovács István, aki reméli, nyomás alatt tudják tartani a Ferencvárost, és a listavezető ismét hibázik.

A Haladásban lett élvonalbeli labdarúgó, 185 NB I-es meccse közül az első tizennyolcat szombathelyi szerelésben játszotta le, és bár 2012 januárja óta a Mol Vidit erősíti, sohasem titkolta, nevelőklubja mennyire fontos neki. A tízszeres válogatott Kovács István nem élete meccsét játszotta szombaton (ahogy csapattársai sem...), ugyanakkor a mérkőzés hajrájában három pontot érő gólt szerzett, amit érthetően kellő visszafogottsággal ünnepelt meg. Egyébként nem ez volt az első gólja a Haladás ellen: 2015. október 28-án, a Magyar Kupa nyolcaddöntőjének első összecsapásán Szombathelyen találkozott a két csapat, Kovács István szerezte a meccs egyetlen találatát, és mert a visszavágó 1–1 lett, a Vidi harcolta ki a továbbjutást.

„Sajnáljuk, hogy futballélménnyel nem sikerült megörvendeztetnünk a nézőket – nyilatkozta a klub honlapjának a bajnokit követően kellő önkritikával a 26 esztendős középpályás. – A mi helyzetünkben az volt a legfontosabb, hogy győztesen hagyjuk el a pályát, még ha a sereghajtó volt is az ellenfelünk. A Haladás dicsérete, hogy nem tudtuk azt játszani, amit szerettünk volna, nemigen jutottunk levegőhöz a támadóharmadban. Nem ez volt az első fontos gólom a Haladás ellen, de kettősség van bennem. Tudom, honnan jöttem, honnan indultam, a Haladás a nevelőklubom, számomra mindig különleges az ellene játszott mérkőzés, nem egy sima mezei bajnoki. Persze örültem a gólnak, de megadtam a tiszteletet, nem ünnepeltem látványosan. A mi helyzetünkben a győzelem volt a legfontosabb, főleg annak tükrében, hogy az előző két hazai találkozón nem sikerült megszerezni a három pontot. Folyamatosan nyomás alatt kell tartanunk a Ferencvárost, mert akkor »jöhet ki« az a fajta teher, amit az elmúlt idény végén nem bírt el, és mi örülhettünk a bajnoki címnek.”

A FORDULÓ GÁLÁJA – SZIHNYEVICSÉK BOLDOGSÁGA

Az első magyarországi gólját szerző Mikalaj Szihnyevics csak az elpuskázott helyzetek miatt kesergett.

Úgy nyert a Ferencváros, ahogy egy éllovasnak nyernie kell. Afféle erődemonstrációt tartottak a zöld-fehérek a Puskás Akadémia ellen, jellemző, hogy a vesztes csapat felettébb reálisan értékelő vezetőedzője, Radoki János kijelentette, még olcsón megúszták a négy kapott góllal. Megjegyzendő, a négy gólt negyvenöt perc alatt kapták a felcsútiak: Fernando Gorriarán a 47. percben juttatta előnyhöz a Fradit, hogy aztán Mikalaj Szihnyevics zárja le a gálát a 92. percben.

„Remek eredményt értünk el, boldogok lehetnek a szurkolóink, és boldogok vagyunk mi is – mondta az első NB I-es találatát jegyző fehérorosz támadó. – Fontos volt, hogy minél többször találjunk az ellenfél kapujába, hiszen ezzel is megmutattuk, mekkora erő van bennünk. Noha a gólokat a szünet után szereztük, az első félidei teljesítményünkkel sem volt probléma, hacsak azt nem tekintjük annak, hogy három-négy nagy helyzetet kihagytunk – sajnos az én lábamban is maradt két gól. A lényeg persze az, hogy nyertünk, így megőriztük a hatpontos előnyünket a Vidivel szemben. Annak külön örülök, hogy jó játékkal értük el a sikert, sőt ha őszinte vagyok, nagyobb különbséggel is győzhettünk volna. Persze elégedetlen nem vagyok, a négy nullás győzelem tökéletes eredmény.”

A héten újabb két mérkőzés vár a Fradira: kedden a Kisvárda elleni Magyar Kupa-nyolcaddöntő következik, szombaton pedig a Diósgyőr érkezik az Üllői útra. Ha a múlt heti forgatókönyvet vesszük alapul, elképzelhető, hogy Mikalaj Szihnyevicsre inkább a bajnoki, mintsem a kupameccsen hárul nagyobb szerep – a 2–0-s ferencvárosi előnyről induló visszavágón, csakúgy, mint a párharc első felvonásán, alighanem Böde Dániel és Davide Lanzafame rohamozza az ellenfél kapuját.

„A kupában mindenképpen tovább kell jutnunk, a DVTK ellen pedig folytatnunk kell a pontgyűjtést – tette hozzá a 15-szörös fehérorosz válogatott csatár. – Hogy őszinte legyek, a Diósgyőrt még nem ismerem, de afelől nincs kétségem, hogy mire kell, minden lényeges információt megtudok. Mint minden vetélytársból, ellene is tisztességesen felkészülünk. Ha képesek leszünk megismételni a Puskás Akadémia elleni játékunkat, újabb fontos három ponttal gazdagodhatunk. A pályafutásom során egyvalamit megtanultam: aki keményen dolgozik a sikerért, el is éri a célját. Márpedig mi keményen dolgozunk.”

A FORDULÓ IJESZTŐ SÉRÜLÉSE – HEGEDŰS JÁNOS

Viszonylag megnyugtató hírek érkeztek a 32. percben sérülés miatt lecserélt Hegedűs János állapotáról. A védő Sigér Dáviddal ütközött a levegőben, hordágyon, nyakmerevítőben hagyta el a játékteret, sőt a Groupama Arénából nyomban kórházba szállították, ahol CT-vizsgálaton is átesett. A lefújást követően Radoki János is csak abban reménykedett, hogy nincs nagy baja.

Nos, vasárnapra kiderült, hogy Hegedűs János enyhe agyrázkódással „megúszta”. Ugyan hazaengedték, de az edzéslátogatástól egy időre eltiltották, a szakmai stáb ezen a héten – a Paks elleni MK-visszavágón és a Debrecen elleni bajnoki mérkőzésen – biztosan nem számíthat rá.

A FORDULÓ FELTÁMADÁSA – MEZŐKÖVESD

A Kisvárda negyedóra alatt csaknem eldöntötte a mérkőzést, de a Mezőkövesd nem adta fel, sőt nyerhetett is volna.

A forduló eredményeinek tükrében a Mezőkövesd Zsóry elégedett is lehetne a hazai pályán szerzett egy ponttal, mert a közvetlen riválisnak számító Puskás Akadémia és Diósgyőr is vereséget szenvedett, így a 8. helyezett, Kuttor Attila vezette csapat ötpontosra növelte előnyét a mögötte álló felcsútiakkal szemben. Sőt, mivel az MTK kikapott a Bp. Honvédtól, a Mezőkövesd egy pontra megközelítette a hatodik helyezett fővárosi együttest. Ugyanakkor a szakmai stáb biztosan nem elégedett a Kisvárda elleni döntetlennel, különösen az első negyedórában mutatott teljesítmény ismeretében – ekkor ugyanis a kieső, 11. helyen szerénykedő szabolcsi csapat két szögletet követően kétszer is bevette a kövesdiek kapuját. Mindemellett a Kisvárda erőszakosan letámadta ellenfelét.

A Ferencváros elleni Magyar Kupa-nyolcaddöntő hétközi első mérkőzésén is hasonló szellemben kezdett, és bár 2–0-s vereséget szenvedett az Üllői úton, szombaton bízott az eredményesebb szereplésben. A Mezőkövesd tartását jelezte, hogy kétgólos hátrányból is talpra állt, s bár „csak” egy tizenegyesnek és a görög Sztavrosz Cukalasz öngóljának köszönhetően talált be, Dajka László, a Kisvárda vezetőedzője is elismerte, a hajrában a házigazda a győzelmet is megszerezhette volna.

A következő fordulóban ugyancsak hazai pályán játszanak a kék-sárgák, s az MTK-hoz hasonlóan csak egy pont előnnyel előttük álló Paks lesz az ellenfél.

A FORDULÓ VÉDÉSE – GRÓF DÁVID TITKA

Gróf Dávid remekül hárítja a büntetőket, a kispesti kapus az MTK ellen kettőből egyet kivédett.

Nem könnyű túljárni Gróf Dávid eszén, ugyanis a Budapest Honvéd kapusa kispesti pályafutása során, vagyis 2016 júniusa óta tizenhárom tizenegyesből hetet(!) fogott meg a bajnoki mérkőzéseken. A válogatott keretbe is meghívót kapó játékost a legutóbbi fordulóban, az MTK Budapest ellen (2–1) kétszer is próbára tették: Bognár István hibázott, Torghelle Sándor azonban nem rontott.

Az elmúlt kevesebb mint három évben a diósgyőri Ugrai Roland lába remegett meg (kétszer is), amikor szemben állt a 29 éves futballistával, de rontott a balmazújvárosi Bacsana Arabuli, a debreceni Holman Dávid, a fehérvári Huszti Szabolcs, a szombathelyi Karol Mészáros és legutóbb az MTK középpályása, Bognár István is.

Szívesen megkérdeznénk erről a főszereplőt, de a kapus nem nyilatkozhat, mondván, a nyáron lejár a megállapodása – csakúgy, mint a góllövőlistát vezető Holender Filipnek és a brazil Danilónak –, s egyelőre nem hosszabbította meg szerződését. Korábban ezt mondta lapunknak Gróf Dávid édesapja, az egykori kapus, Attila: „Hogy mi Dávid titka? Tudom, hiszen én árultam el neki, mire figyeljen a tizenegyeseknél. A nyolcvanas években nemzetközi tornán vett részt az olimpiai válogatott az NDK-ban, s az oroszok elleni döntőben Bicskei Bertalan szövetségi edző a rúgó játékosok mögé állt. Mutatta, merre vetődjek – hármat megfogtam, s megnyertük a tornát... Igen, hátulról is meg lehet állapítani, hogy valószínűleg hová rúgja a labdát a futballista. Ezzel a módszerrel nagyon nagy százalékban lehet büntetőt hárítani.”

Úgyhogy tovább retteghetnek a Gróf Dávidnak tizenegyest rúgó játékosok.