Schäfer András: Dolgozni kell, akkor lehet előrelépni

– Miért sírt Dorogon?
– Kikaptunk – mondta a 19 éves középpályás Schäfer András, aki az MTK Budapest csapatától az olasz élvonalbeli Genoához szerződött. – Még kétezertizenhét őszén történt: az NB II-ben az első nyolc fordulóban hétszer győztünk, meg volt egy döntetlenünk, és veretlenül szerettünk volna feljutni. Dorogon mindent megtettünk, de kikaptunk, és a lefújás pillanatában nagyon csalódott voltam.

– Mondjuk, sokan azt állítják, a mai futballistákból hiányzik a szenvedély.
– Nem is tudom. Az biztos, hogy fiatal voltam, gyerek még, és most sem vagyok felnőtt igazán, de azért sokat fejlődtem azóta, azt hiszem. A társak később ugrattak, ám emlékszem, Kanta József írt egy üzenetet, amelyben az állt: nagyon rossz volt kikapni, de jó volt látnia, hogy ez ennyire fontos nekem, hogy ekkora győzni akarás van bennem. Nagyon jólestek a sorai, és igaza volt, uralkodnom kell az érzelmeimen.

– Most épp nincs oka borúlátónak lenni: Európa egyik legerősebb bajnokságában játszhat.
– Nagy büszkeséget érzek, alig várom, hogy bemutatkozzam a Genoában, de tisztában vagyok azzal, hogy a keret huszadik játékosa leszek – ha egyáltalán… De ezzel semmi baj sincs. Korábban nagyon türelmetlen voltam, nehezen viseltem, ha valami nem úgy alakult, ahogy elterveztem, most változtatnom kell ezen. Természetesen szeretnék mielőbb a Genoa játékosaként bajnokin játszani, benne van azonban a pakliban, hogy előbb a második csapatban tesztelnek. Dolgozni kell, és akkor lehet előrelépni.

– Hogyan tudta meg, hogy eladták?
– Az engem képviselő cég, a CMG vezetőivel folyamatosan kapcsolatban vagyunk. Pataky Tibor és Kövesdi Viktor intézte ezt a szerződést is, kedd este hívtak, hogy vannak érdeklődők, és úgy fest, a Genoa komolyan gondolja. Rendben, gondoltam, s készültem a szerdai edzőmeccsünkre. Reggel felébredtem, és láttam a hajnali üzenetet: a két klub egy lépésre a megállapodástól… Feczkó Tamás vezetőedző behívott a szobájába, és elmondta, úgy néz ki, eladnak, így már az edzőmeccsen sem játszom.

– Milyenek voltak az első benyomásai Olaszországban?
– Amikor az orvosi vizsgálatról kijöttem, Miguel Velosóval, a portugál válogatottal találkoztam, megölelt, sok sikert kívánt, és hozzátette, várják, hogy megismerjenek. Aztán a román kapussal, Andrei Raduval futottam össze, ő is kérdezte, mikor jövök edzésre, meg akarnak ismerni. A korosztályos válogatottból ismerem Szabó Leventét, aki a tartalékcsapatban játszik, amint meghallotta, hogy érkezem, írt nekem, segít, megmutatja a várost, nagyon jólesett ez is.

– No és mikor edz először az új csapatával?
– Hétfőn Empoliban játszik a Genoa bajnokit, vagyis most már mondhatom, játszunk. Ezért nincs edzés, de mondtam, ott akarok lenni, meg akarom nézni az összecsapást. És aztán kedden ott leszek az edzőközpontban. Tele vagyok kíváncsisággal, meg akarom mutatni magam.

– S mire számít az olasz bajnokságban?
– Nagyon jó érzés, hogy ennyi pénzt fizettek értem (a hírek szerint egymillió eurót – a szerk). Sokat kaptam az MTK-tól, valamit törlesztettem ezzel, azt gondolom. Magam sem tudom, mi vár rám. Ami tőlem telik, megteszem, időm van, tanulni, fejlődni szeretnék, és aztán meglátjuk, mit hoz az élet.