NB I: lustasága és magassága miatt lett kapus a Kisvárda „félistene”

Abban a korban, amikor nagyítóval kell keresni a minőségi bajnokságokban szereplő magyar légiósokat és a Magyarországon futballozó minőségi külföldi játékosokat, az ember kikerekedő szemmel nézi annak a futballistának a nacionáléját, aki megfordult a két legközkedveltebb brazil klubban. Mit megfordult? A Corinthians kapuját 108, a Flamengóét 88 bajnoki mérkőzésen védte, utóbbinak csapatkapitánya is volt.

Eddigi kisvárdai teljesítménye alapján nagyon is hihető, hogy Luiz Felipe Ventura dos Santos, azaz
Felipe ünnepelt sztár volt Brazíliában. Arról, hogy mégis hogyan került egy ilyen kaliberű futballista – akár 34 évesen is – az ország legkeletibb csücskébe a magyar élvonal abszolút újoncához, később ejtünk szót, előbb azt tisztáztuk Felipével, miként lett belőle kapus. Mert azt is hihetnénk, hogy Brazíliában mindenki gólt akar szerezni – nem pedig kapni.

„Egyszerű ez, lusta voltam – feleli teljesen természetesen Felipe, akinek szavait jelenlegi brazil-magyar csapattársa, Lucas fordította nekünk egy kisvárdai cukrászdában, és a hallgatóság tagja volt Sassá, aki együtt érkezett Felipével Magyarországra. – Ugyanakkor magas is voltam, és a futballpályákról gyerekként sem hiányozhattam, így aztán a kapuba álltam. Az első igazolásom egy futsalcsapathoz kötött, de aztán a nagypályán is számítottak rám. Az iskolában csábítottak a kosárlabda- és röplabdacsapathoz is, ki is próbáltam ezeket a sportágakat, de mindig a futball volt az igazi.”

Kicsit még leragadnánk Felipe szakmájánál, merthogy Magyarországon a kapusokat (nemcsak futballban, más sportágakban is) „flúgosnak” is szokás nevezni. Így van ez a dél-amerikai országban is, ahol a a szegénységből való kitörésre a labdarúgás kínálja gyakran az egyetlen esélyt?

„Nem voltunk szegények, pedig nagycsaládban nőttem fel Salvador városában, három húgommal együtt. Édesapám katona, és szeretett volna engem is abba az irányba terelni. Tizenöt évesen lehetőségem nyílt rá, hogy városunk csapata, a Vitória bennlakásos akadémiájára kerüljek. Apukám nem akart engedni, azt mondta, ha elmegyek, soha többet nem mehetek haza. Mégis elmentem... Néhány évig nem beszéltünk egymással, de utólag az »Öreg« is belátta, hogy jól döntöttem. Hogy rendeződött a viszonyunk, annak ékes bizonyítéka, hogy Kisvárdán is meglátogatott, eltöltött itt egy hónapot, ott volt velem minden edzésen és mérkőzésen. Kár, hogy éppen akkor kellett kihagynom egy meccset – eddig az egyetlent a magyarországi pályafutásom alatt –, a Honvéd ellenit... Ami pedig a kapusok brazíliai megítélését illeti: hogy mit is gondolnak róluk, azt nem biztos, hogy leírhatná... Maradjunk annyiban, a nemi identitásukat kérdőjelezik meg, vagy éppen bolondnak tartják őket. Én inkább vállalom, hogy bolond vagyok... A kapusnak rendelkeznie kell egy kis »flúggal«, de az is fontos, hogy a társak lássák rajtad, nyugodt vagy, és képes vagy kezelni a kapu előtt kialakult helyzetet. Ez a legfontosabb!”

Vitória, Corinthians, Braga, Flamengo...

Az 1899-ben alapított, a baiano állami bajnokságot 29 alkalommal megnyerő Esporte Clube Vitória színeiben futballozni is nagyszerű lehet, de befutni a Corinthiansban vagy a Flamengóban, az olyasmi, mintha Európában a Real Madrid vagy a Barcelona szintjéig jutna az ember gyereke. Felipe azt is elmeséli, mit jelentett neki a brazil „Újpestben” és „Fradiban” védeni.

„Áldom a sorsot, hogy Brazília két legnépszerűbb klubjában játszhattam, ráadásul mindkettő színeiben nyertem bajnokságot és kupát is, a Flamengónak csapatkapitánya lehettem. Ha csak ezt nézem, azt hiszem, kijelenthető, hogy remek karriert futottam be. De azért lehetett volna jobb is, a mai fejemmel már biztos másként alakítanám a pályafutásomat, ám így sem lehet okom panaszra. Ez a második időszakom Európában, korábban a portugál Braga színeiben a Bajnokok Ligájában is szerepeltem, olyan klubok ellen, mint a Sahtar Doneck, az Arsenal és a Partizan Beograd. A hatból öt csoportmeccsen én védtem a csapat kapuját, csoportharmadikként tavasszal az Európa-ligában folytathattuk. De én azt már nem vártam ki, mert teljesült életem vágya, és hívott a Flamengo. Az a klub, amely az életben csak egyszer hívja az embert, és amelynek gyerekkoromban is szurkolója voltam, és amikor a nagy rivális Corinthiansban védtem, akkor is arra vágytam, hogy egyszer a Flamengóhoz kerülhessek. Nem hagyhattam ki ezt az esélyt!”

Meglehet, amikor Felipe a pályafutásával kapcsolatos hiányérzetéről beszél, arra gondol, hogy nem viselhette a brazil válogatott mezét. Holott olyan korban vágyakozhatott erre, amikor 1998-ban (ekkor 14 esztendős volt) és 2002-ben (előző évben az U17-es válogatott tagja volt) is világbajnoki döntőt játszhatott Brazília. Mennyire meghatározó élmény a két vb-döntő, a franciaországi vereség és a négy évvel későbbi világbajnoki cím?

„A kilencvennyolcas világbajnokság idején a Vitória utánpótláscsapatával észak-amerikai turnén vettünk részt, ott néztük a meccsek egy részét, a döntőt is. Brazilként, ráadásul focistaként persze hogy rosszulesett a franciáktól elszenvedett vereség, talán még sírtunk is. Hogy mit tudni Brazíliában Ronaldo rejtélyes mérkőzés előtti rosszullétéről? Később csapattársak voltunk a Corinthiansban, beszélgettünk is a döntő előtt történtekről, de igazából ő sem emlékezett sok mindenre. Rosszul lett, néhány perc kiesett az emlékezetéből, aztán magához tért, és Roberto Carlos talált rá a szobájukban. A négy évvel későbbi világbajnokság idején már valóban korosztályos válogatott játékos voltam, játszottam az U17-es Dél-Amerika- és világbajnok nemzeti csapatban, és az U21-gyel bezárólag valamennyi korosztályos válogatottban szóhoz jutottam. Természetesen szerettem volna, ha egyszer a felnőtteknél is az én nevemmel kezdődik az összeállítás, de ez végül nem adatott meg nekem, másként írták meg a sorsomat az égiek.”

Ronaldo, Dida, Ronaldinho, Neymar

A Felipe és a másik két kisvárdai játékos szerződtetése ügyében tavasszal Brazíliában járó Révész Attila sportigazgatótól és az őt elkísérő Gelei Károlytól, korábbi válogatott kapustól, menedzsertől és FIFA-licences mérkőzésszervezetől tudjuk, hogy megállt az élet a találkozó helyszínéül szolgáló szállodában, amikor belépett Felipe. Ha Ronaldo-féle kaszt tagjai a brazil labdarúgás istenei, akkor a Kisvárda jelenlegi kapusa félistennek tekinthető?

„Aki a két, legtöbb brazíliai szurkolóval büszkélkedő klubban játszott – amelyek drukkerei számát világszinten is az első tíz között jegyzik –, azt mindenhol felismerik Brazíliá­ban. Nekem is természetes, hogy a mai napig megismernek az utcán, hogy szelfiznek velem és autogramot kérnek. Ezzel együtt kell élni, Brazíliában ez a normális, hiszen ott szinte minden a futball körül forog.”

A korábbi csapattársak közül Ronaldo neve már elhangzott, de Felipe portfóliójában benne van az is, hogy védte már ki Ronaldinho tizenegyesét, és Neymar neki lőtte 2011-ben a Santos–Flamengo mérkőzésen a később Puskás-díjasnak választott gólját. Mennyire elérhetők ezek a sztárok? Ha most felhívná valamelyikőjüket, felvenné a telefont?

„Az egyik kommunikációs telefonos alkalmazásban van egy csoportunk, amelynek a korábbi játékostársaim is tagjai, így Ronaldinho vagy éppen Ronaldo is. Most nem tennék rá kísérletet, hogy felhívjam őket, de minden decemberben találkozunk, már csak azért is, mert sok felkérést kapunk, jótékonysági meccseket játszunk. Amikor Ronaldinhóval különváltak az útjaink, és ellenfélként találkoztunk, mezt is cseréltünk egymással, azt a felsőt ajándékoztam jelenlegi kapusedzőmnek, Szabó Attilának.”

A legtöbbet védte, Várda-mezt rendelt

Most, hogy elég sok mindent tudunk már Felipéről, igazán aktuálissá vált a kérdés: mi is hozta őt Kisvárdára? Leginkább a kalandvágyat tudjuk elképzelni lehetséges válaszként.

„A legutóbbi brazíliai állomáshelyem már egy kiscsapat volt, a Bragantino, ráadásul elszenvedtem egy kellemetlen sérülést is, ami miatt nem tudtam védeni. Ezért csak olyan ajánlatokat kaptam, amelyek nem nyerték el a tetszésemet, és ekkor futott be a kisvárdaiak megkeresése. Utánanéztem, majd személyesen is meggyőződtem róla, hogy Magyarországon fejlődésben van a futball, sok új stadion épül, és amikor orvosi vizsgálatra, valamint a szerződés aláírására Kisvárdára érkeztem, megtetszett a város is. Kihívásnak érzem, hogy újabb európai ország élvonalában is megmutassam magam.”

A magyar bajnoki meccseket is elemző InStat-rendszerben jól látszik, hogy eddig Felipe kapujára tartott a legtöbb lövés a bajnokságban. És bár a kisvárdaiak kapták eddig a legtöbb gólt az NB I-ben, Felipe védte ki a legtöbb lövést is. A bravúrok után nem ritkán következik egyféle magánszám is, hol buzdítja, hol pedig korholja a játékostársakat. A diósgyőri meccs hosszabbításában bemutatott földöntúli parádéja után pedig nem félt a hazai tábor felé fordulva hergelni az ultrákat. Ez is része annak a „flúgnak”, amelyről korábban is beszéltünk?

„Nem minden védés után ragadtatom el magam, de az olyan után, mint amilyen a diósgyőri volt, nem tudtam türtőztetni magam. Pontot érő védés volt, ráadásul a kapu mögötti lelátóról a meccs alatt többször is rasszista megjegyzéseket kaptam, így kénytelen voltam jelezni, hogy mindezt érzékeltem.”

A kisvárdai felszerelések beszerzője, Spekker Tamás árulta el nekünk, hogy Felipe nem kevés Várda-mezt rendelt és visz haza Brazíliába a szombati utolsó mérkőzést követően – azok után, hogy egy nagyobb kontingenst már a nyár végén is beszerzett. Ezek egy része a karácsonyfa alá kerül?

„A családtagokat és a barátokat lepem meg velük elsősorban, ez minden korábbi állomáshelyemen is így volt. A két fiamat és a lányomat már korábban felöltöztettem Kisvárda-mezekkel, és azt tervezzük, hogy januárban, amikor visszatérünk az egyiptomi edzőtáborból, ők is meglátogatnak. Nem fognak csalódni, ebben biztos vagyok, de egyelőre azt várom nagyon, hogy végre találkozhassak velük. Az MTK elleni meccsünk másnapján utazom is haza, a karácsonyt már a családommal töltöm.”