FTC: Örülök én ilyenkor is, csak nem látványosan – Böde Dániel

– Számolja a góljait?
– Nem vagyok az a nagy statisztikus – mondta Böde Dániel, a Ferencváros támadója, aki egyes statisztikák szerint a századik gólját szerezte a fővárosi klub mezében. – Azt megnéztem a szezon előtt, hogy nyolcvankét gólt értem el eddig a Fradiban, és eszembe jutott, jó lenne eljutni százig, ez volt ebben a szezonban az ötödik.

– Korábban harminchatot szerzett még a Paks játékosaként, összesen a százhuszonötödik élvonalbeli góljától sincs messze.
– Azt tudom, hogy a válogatottban ötnél járok – ez nem sok, ezt könnyű fejben tartani. Két meccsen három találat Feröer ellen, míg az első gólomat címeres mezben Törökországban lőttem, és volt még egy az észtek ellen. Szóval azért lehetne több... Viszont most, hogy a paksi gólokat említi, sokáig védekező középpályást játszottam, ahhoz képest talán tényleg nem rossz számok ezek.

– Az idei öt bajnoki gól sok vagy kevés? Annak tükrében érdemes talán ezt megnézni, hogy bár a tizenharmadik bajnokija volt a szombat esti, három meccset játszott végig, ötször húsz percnél kevesebb jutott önnek.
– Az öt gól nem sok, de igaz, a pályán töltött percekhez viszonyítva nem is annyira kevés.

– Önnel kapcsolatban most ez a kérdés: miért ennyi a pályán töltött ideje? Lapunk többször is elemezte már, mennyire lehet hatékony a párosuk Davide Lanzafaméval. Az olasz légiós is sokkal hatékonyabb lehet, ha van egy csatártárs mellette, előtte.
– Erre a felvetésre rövid lesz a válaszom: az a fontos, hogy a csapat nyerjen.

– Diplomatikus.
– A felállás, a taktika az edző dolga, a játékos elfogadja a döntését. Az én dolgom az, hogy a tőlem telhető legjobb teljesítményt nyújtsam az edzésen, mindennap megmutassam, számíthatnak rám, s ha a pályán vagyok, szeretném gólokkal, gólpasszokkal győzelemhez segíteni a csapatot. Szombat este Pakson sikerült, győztünk, ez volt a fontos.

– Ilyen Paksra számított?
– Nem.

– Hanem?
– Nemcsak én, az egész csapat sokkal harciasabb ellenfélre készült, talán a korai gól megfogta a hazaiakat, és a második után már nem tudtak újítani, váltani, végig uraltuk a mérkőzést.

– Régi téma: szabad-e, illik-e örülni annak a gólnak, amelyet az ember egy korábbi klubja ellen szerez? Az rendben, hogy a futballista tekintettel van korábbi szurkolói érzéseire, de jelenlegi csapatának drukkereit meg az zavarhatja, ha nem örül annyira a gólnak. Mi a jó megoldás?
– Előre nem terveztem semmit, de azt tudom, hogy Pakson sokan szeretnek, én is sok embert kedvelek, és tudtam azt is, hogy közülük többen ott voltak a lelátón. Örülök én ilyenkor is, csak nem látványosan, ennyi, nem több. Korábban is szereztem gólt a volt csapatom ellen, még olyan is előfordult, sokkal jobban látszott rajtam, hogy örültem neki, most nem annyira mutattam ki, de azért boldog voltam, hogy sikerült a hálóba találnom.

– Szép lövés volt.
– Köszönöm. Jól jött a beadás, és mert Gévay Zsolt fején megcsúszott a labda, nem volt egyszerű a mozdulat, kissé visszalépve, egyből elrúgtam. A paksi kapus beleért, de volt benne erő és jó helyre is ment, szerencsére nem tudta kivédeni.

– Számít-e, hogy nagyobbik fia, Dani ott volt a nézőtéren?
– Örülök neki, ha látja, amikor az édesapja gólt rúg, az apósom, a sógornőm hozta el szombaton, de több hazai meccsen is ott volt már. A másik fiam, Gergő még kicsi, hároméves, s áprilisban bővül a család... Danika a madocsai kissrácok között játszik, de nem én erőltetem, ha van kedve, csinálja. Annak persze örülök, hogy látom, mennyire foglalkoztatja, vannak albumai, amelyeket teleragaszt a kedvencei fotójával, gyűjti a sztárok fényképeit, ha kap egy új labdát, simogatja, vigyáz rá, ez jó érzés. A Bozsik-tornákon vesz részt a korosztálya.

– És milyennek látja?
– Kicsik még, de a sajátomról amúgy is mit mondhatnék? Nem rosszabb, mint a többi gyerkőc, akiket látok a meccsein, maradjunk ennyiben. Mondom, nekem az is jó, hogy szeret futballozni, van kedve hozzá, várja a meccseket, nagyon örülök, hogy szereti csinálni, és nem a számítógépes játékokat nyomkodja csak a szobában, hanem kint szaladgál a jó levegőn.

– Hogy látja most, ki lesz a bajnok?
– A Ferencvárosban játszom hat és fél éve, itt minden meccset, minden bajnokságot, kupát meg kell nyerni, így állunk hozzá. A tabella nem néz ki rosszul, nyugodtak lehetünk, de hátradőlni nem szabad.