Vinícius: A legjobbkor találkozunk a Ferencvárossal

– Túltette magát a BL-kiesésen?
– Azért az nem megy egyik napról a másikra – felelte a Mol Vidi FC hatszoros magyar válogatott védője, Vinícius. – Az egyik pillanatban csalódott vagyok, mert olyan közel voltam a Bajnokok Ligája-szerepléshez, mint még soha, a másikban viszont örülök annak, amit elértünk. Amikor elkezdtük a nyári felkészülést, kitűztünk magunk elé egy célt, konkrétan azt, hogy a nemzetközi porondon eljussunk a főtábláig. Hogy melyik sorozatban, akkor még majdnem mindegy volt. Aztán ahogy egyik lépcsőfokot vettük a másik után, egyre inkább erősödött bennünk az érzés, de jó lenne, ha a BL-csoportkörben játszhatnánk!

– Gyanítom, az elmúlt napokban nemegyszer feltette magában a kérdést: min múlott, hogy nem sikerült?
– Az első meccsen. Még azt sem mondom, hogy a korai kiállításon, inkább azon, hogy több nagy helyzetet is elpuskáztunk. Jóval könnyebb dolgunk lett volna Athénban, ha úgy lépünk pályára, hogy adott esetben elég csak egy gólt szereznünk. Az odáig rendben volt, hogy a visszavágó első félidejében nem kaptunk gólt, a baj az volt, hogy nem is rúgtunk. A szünet után viszont megint azt az arcunkat mutattuk, amit az Üllői úti meccs utolsó fél órájában, más kérdés, hogy az sem volt elég a továbbjutáshoz.

– Marko Nikolics úgy fogalmazott, amikor összehívta a játékosokat a kezdőkörben, büszkeséget és szomorúságot látott a tekintetükön. Helytálló megállapítás?
– Abszolút. Szerintem még most is ugyanez olvasható le az arcunkról. A már részletezett okok miatt szomorúak vagyunk, de büszkék is lehetünk, hiszen péntek délután, amikor elkészítik az Európa-liga sorsolását, nekünk is lesz miért izgulnunk. Minél több idő telik el az athéni meccs óta, annál inkább erősödik bennem az érzés: ha a legmerészebb álmunk nem is teljesült, a küzdőszellemünknek és a hitünknek köszönhetően maradandót alkottunk. Mindent összevetve boldognak kell lennünk.

– Az érzés nem ismeretlen önnek: hat évvel ezelőtt tagja volt annak a csapatnak, amely legutóbb „feliratkozott” az Európa-liga főtáblájára.
– Hat éve már, te jó ég! Sajnos ez is bizonyítja, hogy a futballban rohan az idő. Ha nem tévedek, az akkori gárdából hárman maradtunk meg mára, Kovács István, Stopira és én. Ha jobban belegondolok, mi beírtuk a nevünket a klub históriás könyvébe azzal, hogy a magunk módján hozzájárultunk ahhoz, hogy a Vidi kétszer is eljutott a csoportkörig. Hálás vagyok mindenkinek, aki kicsit is tett azért, hogy ezt átélhessem.

– A klub honlapján a 2012. október 4-i, Sporting elleni találkozót jelölte meg a legemlékezetesebb kilencven perceként. Az elmúlt másfél hónapban nem akadt olyan meccsélmény, amely felülmúlná a hat évvel ezelőttit?
– Azt nehéz. Az volt az első hazai csoportmérkőzésünk, szenzációs hangulatban játszhattunk, és akkor még nem beszéltem arról, hogy három-nullára legyőztük a nálunk jóval magasabban jegyzett portugálokat, ráadásul az első gólunkat én lőttem. Míg élek, nem feledem azt a napot. Nem mondom, mostanság nem volt hiány nagy meccsekből, a telt ház előtt megvívott malmői csata éppúgy hatalmas élményt nyújtott, mint a Ludogorec elleni hazai visszavágó. Talán ha az AEK otthonában úgy nyerünk, hogy azzal továbbjutunk, módosul a képzeletbeli rangsor, de egyelőre marad az élen a Videoton–Sporting. Aztán ki tudja, az előttünk álló hónapokban hátha lesz olyan mérkőzésünk, amely leszorítja onnan.

– Térjünk rá a soron következőre: vasárnap a Ferencvároshoz mennek.
– Méghozzá a legjobbkor! Fizikai problémáink nincsenek, szerdára szabadnapot kaptunk, kipihenhettük magunkat. A keddi kiesés után leginkább arra van szükségünk, hogy mentálisan feltöltődjünk. Kevésbé szépen fogalmazva: át kell kapcsolnunk arra, hogy nem a BL-ben, hanem az NB I-ben lépünk pályára. Anélkül, hogy bárkit is megbántanék, van különbség a kettő között. Azért is mondom, hogy a legjobbkor csapunk össze a Fradival, mert a Groupama Aréna vetekszik a legmodernebb európai stadionokkal, a légkör bizonyára fantasztikus lesz, motiválni pedig egyikünket sem kell… Ha ma még kesergünk is a BL-búcsú miatt, a hétvégére rendben leszünk.

– Idegenben jó az iksz?
– Ha azt nézem, jelen pillanatban nyolc pont választ el minket a listavezetőtől, nyilván nem. Ha azt nézem, két meccsel kevesebbet játszottunk, azaz a vesztett pontok tekintetében csak kettő a különbség – akkor sem. Elismerem, remek csapatot alkotnak a zöld-fehérek, de mindent megteszünk azért, hogy legyőzzük őket az otthonukban. Senki előtt nem titok, hogy jövő nyáron ismét ki akarunk jutni a nemzetközi porondra, márpedig ennek érdekében minél több csapatot meg kell előznünk a bajnokságban. Lehetőleg az összeset, mert azt az érzést, amit a BL-szereplés adott nekünk, szeretnénk újra átélni.

– Ehhez Böde Dánielnek, Davide Lanzafaménak vagy éppen Ivan Petrjaknak is lesz egy-két szava…
– Természetes, hogy a Ferencváros is bajnok akar lenni. A kerete erőssége is feljogosítja arra, hogy bízzon az elsőségben, Lanzafame és Petrjak egyaránt kiváló igazolás volt. Nemcsak vasárnap, hanem az egész idényben nagy harcra készülünk a Fradival, a végén meglátjuk, melyikünk volt a jobb. Ma még csak remélem, hogy mi.

– Egy biztos, unatkozni nincs ideje: a rangadó lefújása után Telkibe megy a válogatott összetartására.
– Megtisztelő, hogy Marco Rossi úgy ítélte meg, helyem van a meghívottak között. Ha lehetőségem nyílik rá, büszkén viselem a válogatott mezét. Új kapitánya van a nemzeti együttesnek, a Nemzetek Ligájával új sorozat indul, bízom benne, hogy ez új, sikeres korszak kezdetét jelenti. Sosem tagadtam, sokat kaptam Magyarországtól és a magyar labdarúgástól, ami tőlem telik, megteszem, hogy ezt viszonozzam. Egyébként tudja, mi a szép a futballban? Többek között az, hogy az Üllői útról ferencvárosi és székesfehérvári játékos együtt indul el a válogatott bázisára. Kilencven percig ellenfelek leszünk, aztán a következő meccsen már egymásért és egy nemzetért küzdünk. Ezért is a világ legszebb játéka a futball.