A FORDULÓ RANGADÓJA – Más pálya, más játék
A Hungária körúti gyepen szélsebes volt a labda, ez a kispestieknek szokatlan volt, de Nagy Gergő tudja, nem emiatt kapott ki a Mol Viditől a Honvéd, amely először játszotta a hazai mérkőzését az MTK létesítményében, a Bozsik József Stadion újjáépítése miatt. Az ötödik győzelem már nem sikerült sorozatban – bár a Honvéd remekül rajtolt az idényben, a Mol Vidi FC már túl nagy falatnak (0–3) bizonyult.
„Az első húsz percben tartottuk a lépést a Vidivel, voltak helyzeteink is, de sajnos semmilyen téren sem éreztük, hogy hazai pályán futballoznánk – mondta Nagy Gergő, a Bp. Honvéd középpályása és csapatkapitánya. – A pálya talaja kifogástalan, de már a bemelegítésnél beszéltük a társakkal, hogy sokkal gyorsabb a labda, mint a Bozsik-stadion gyepén. Amíg Kispesten lehet, hogy volt idő javítani a hibát, a Hungária körúton biztosan nincs. Máshogyan kell kitámasztani, máshogyan kell elindulni ezen a pályán, kicsit hasonló az érzésünk, mint amikor a Ferencváros ellen játszunk idegenben. Persze biztos vagyok benne, hogy idővel megszokjuk. Sajnálom, hogy nem sikerült legalább a szépítő gólt megszerezni. Hajtottunk a becsületünkért, de a fehérvári van annyira rutinos csapat, hogy kihasználja emberelőnyét.”
A kispestiek a vereség ellenére a második helyen maradtak, a Ferencváros csak egy ponttal előzi meg őket a tabellán.
„Nincs mit tennünk, megyünk előre, a Debrecen ellen mindenképpen nyernünk kell szombaton. Láttam a Loki legutóbbi bajnokiját, izgalmas meccsen végzett döntetlenre az MTK-val. Látszik, hogy Herczeg András vezetőedző remek közösséget alakított ki, egységes a Debrecen.”
A FORDULÓ TÖRTÉNETE – Itt is, ott is tűzijáték
A brazil-magyar Lucasé a dicsőség, hogy a kisvárdai futballcsapat első élvonalbeli gólját szerezte.
Virágkarnevál, kertészkedés és egy kis pihenés. Ebből állt a Debrecen mellett élő kisvárdai futballista, Lucas Bertucci augusztus 20-i programja – ha már az ünnepnapra szabadnapot kapott. A tűzijátékot a szombati felcsúti mérkőzés hajrájában már megelőlegezte a Kisvárda két játékosa, hiszen a 76. percben Anderson Pico kapufát lőtt, majd egy perc múlva Lucas 22 méteres lövésből megszerezte a Kisvárda történetének első NB I-es gólját.
„Nem volt ilyen vágyam, hogy enyém legyen a történelmi gól, de már nagyon vártam, hogy megkezdjük végre a gól- és pontszerzést – mondta a kisvárdaiak részéről 437 perc után a kapuba találó futballista. – Hasonló helyzetből szereztem már gólt az NB II-ben az MTK ellen, de ez azért mégiscsak szebb volt. Végre egy meccs, amelyen nem magunk alatt vágtunk a fát, hogy összehoztunk egy korai tizenegyest vagy egy kiállítást, és bár a győzelemtől sem álltunk messze, az egy pontnak is tudunk örülni. Főként hogy idegenben szereztük.”
Ami azt illeti, tizenegyes azért most is volt, csakhogy Horváth Zoltán azt a mérkőzés 24. percében kihagyta. Vajon a hazaúton vigasztalásra szorult a csapattárs?
„Mondtuk neki, hogy semmi baj, legközelebb is bízunk benne – jelezte Lucas, hogy csapatkapitánynak sem utolsó. – Tavaly a Fradit Zoli tizenegyesből lőtt góljával győztük le a Magyar Kupában, akkor is középre lőtte a labdát. Most a Puskás Akadémia nyilván készült belőlünk, talán arra emlékezett Braniszlav Danilovics is, és nem mozdult el a helyéről. Biztos voltam benne, hogy Zoli most is középre rúgja, és amilyen passzban voltunk, úgy voltam vele, így legalább biztos a gól, mert a kapus úgyis elindul valamelyik irányba. Nem indult el, ilyen a mi formánk, de legalább innen is fel tudtunk állni. Bízom benne, hogy szombaton a Diósgyőr ellen már az első győzelmünk is meglesz.”
A FORDULÓ KAPUSPÁRBAJA – Semmiből jött a csapás
Az egyikük úgy összpontosított a gólvonal előtt, hogy szinte bármelyik pillanatban lövés érkezhet a kapujára, míg kollégája tudta, a kilencven perc során legfeljebb egy-két védést kell bemutatnia – akkor viszont muszáj hárítania, ellenkező esetben pontot veszíthet csapata. A paksi Nagy Gergely és a Ferencváros kapuját őrző Dibusz Dénes ellentétes érzésekkel játszotta végig a szombati összecsapást. Végül mindkét kapusnak egyszer kellett maga mögé nyúlnia, az 1–1-es végeredménynek értelemszerűen a vendégek örültek jobban. Pedig eleinte úgy tűnt, a Fradi megszórhatja a Paksot, Ivan Petrjak ugyanis már a 3. percben megszerezte a vezetést egy megpattanó lövés után.
„A kezdés hasonló volt, mint a negyedik fordulóban, az Újpest ellen, akkor is a harmadik percben kerültünk hátrányba – mondta lapunknak Nagy Gergely. – Örülök, hogy mind a kétszer talpra álltunk, a Groupama Arénában különösen nehéz úgy futballozni, hogy a találkozó elején hátrányba kerülünk. Egyfelől fényezhetnénk magunkat, hogy felállunk a padlóról, de jobban járnánk, ha a jövőben az első perctől kezdve megfelelően összpontosítanánk. Ilyen kezdés után ugyanis sokkal nehezebb nyerni. Igaz, a végén majdnem sikerült, a hajrában nekünk volt meccslabdánk, de el kell ismerni, hogy a kilencven perc alatt a Fradinak adódott több lehetősége. Az volt a kulcs, hogy egygólos hátrányban nem kaptunk újabb gólt, ha a hazaiak elmennek kettő-nullára, aligha lett volna esélyünk a pontszerzésre.”
A második hazai gól megszületését nemegyszer a paksi kapus akadályozta meg, többször is bravúrral hárított, a közeli fejest éppúgy védte, mint a távoli bombát vagy a megpattanó lövést. Nem csoda, hogy lapunk a nyáron szerződtetett labdarúgót látta a találkozó legjobbjának, míg Dibusz Dénes hiába tudta, mi vár rá, az első félidő hosszabbításában nem háríthatott. Bertus Lajos bal oldali beadása után Hahn János négy méterről, Miha Blazic és Botka Endre között fejelt a kapuba. Ám ha a csatár az öt és felesen belülről talál a kapuba, a kapus felelőssége is felvetődik…
„Nem gondolom, hogy egymásra vártunk volna a védőkkel – felelte lapunknak az egyenlítő góllal kapcsolatban Dibusz Dénes. – Bertus Lajos nagyon jól adott középre, Hahn Jánosnak szinte fel sem kellett ugrania, éppen a fejére érkezett a labda. De érzésem szerint akkor sem értem volna el, ha kimozdulok a vonalról. Sajnos a védőink sem tudtak felszabadítani, a labda épp köztem és a hátvédek között landolt, Hahn János pedig lendületből érkezett és befejelte. Megint az első félidő végén kaptunk gólt, ez nagyon bosszantó, mert nem először fordult elő velünk a mostani idényben. Addig kézben tartottuk a meccset, semmilyen előjele nem volt a Paks egyenlítésének. A semmiből kaptuk a gólt, az ellenfélnek még csak nyomást sem kellett helyeznie a védelmünkre. A második félidőben sajnos nem tudtunk elegendő helyzetet kialakítani, inkább csak szögletek és szabadrúgások után veszélyeztettünk, de a felépített támadások után nem voltunk kellően hatékonyak.”
A szünet utáni első negyedórában kifejezetten rosszul játszottak a hazaiak, Blazic hazaadása után például becsúszva kellett mentenie a hatszoros válogatottnak, nehogy a kapujába guruljon a labda.
„Akkor valóban nem találtuk a ritmust, többször ütemkésésben voltunk, tompán játszottunk – folytatta a Fradi kapusa. – Ez a hatvanadik perc után megváltozott, onnantól mi irányítottunk, sokkal többet birtokoltuk a labdát, de nem tudtuk megbontani az ellenfelünk védelmét. Ha mégis helyzetbe kerültünk, Nagy Gergely védett.”
A meddő hazai mezőnyfölény ellenére kevés hiányzott, hogy a paksiak három pontot szerezzenek, a 87. percben ugyanis Haraszti Zsolt a saját térfeléről indulva vezette a labdát Dibusz Dénesre, ám 16 méterről a lécet találta el.
„Szerencsére Miha Blazic nagy sprintet vágott ki, a lövés előtt már ott lihegett Haraszti Zsolt nyakán, talán ez is közrejátszott abban, hogy a lécen csattant a labda. Egyébként meglepett a megoldás, arra számítottam, hogy valamelyik sarokba próbálja majd elpasszolni a labdát, ehhez képest okosan felemelte a fejem fölött. Mivel az volt a meccslabda, utólag talán örülnünk kellene a döntetlennek, de sokkal inkább csalódottságot érzek az elveszített két pont miatt.”
A ziccert Nagy Gergely is lélegzet- visszafojtva figyelte a másik kapuból.
„A meccs utolsó helyzete valóban a miénk volt, de ettől még reálisan kell nézni a történteket – vette vissza a szót a paksiak nyáron szerződtetett kapusa. – Egy pontot szereztünk, ez az Üllői úton nem rossz teljesítmény, de az első győzelmünk továbbra is várat magára. Mondhatjuk, hogy öt bajnokiból csak kétszer kaptunk ki, ám az igazság az, hogy a mostani helyzetünkben égetően szükségünk lenne a győzelmekre. Szombat este majd kiderül, lökést adhat-e a Fradi ellen elért döntetlen. Az Újpest elleni bajnoki után egyébként Csertői Aurél arra kért minket, hogy felejtsük el az első négy fordulót. Ha akadtak is addig pozitívumok, inkább felejtsük el, és futballozzunk úgy, mintha a Fradi ellen kezdődne a bajnokság. Ha innen közelítünk, elégedettek lehetünk a teljesítményünkkel, de a Puskás Akadémia elleni hazai bajnokin már nincs kifogás, győznünk kell.”
A FORDULÓ FEJESE – Kajakból a kapu elé
Első élvonalbeli gólját szerezte a diósgyőri Tóth Barnabás, aki kacskaringós úton jutott el csapata kezdőjébe.
Tudják, milyen út vezet a dunakeszi kajaktelepről a diósgyőri stadionba? És hogy a vizet lapáttal szelő ifjú sportemberből hogyan lesz futballmeccsen nyerőember? Tóth Barnabást kérdeztük erről. A DVTK–Haladás (1–0) bajnokit fejesével eldöntő középpályás messziről indulva, kanyargós úton jutott el odáig, hogy Király Gábor kapujába küldje a labdát, és kulcsfontosságú három ponthoz segítse együttesét.
„Dunakeszin élek ma is, hároméves koromtól hat esztendőn át úsztam – mondta a Diósgyőr 24 éves játékosa. – Ám túl monotonnak éreztem, és mert a testvérem kajakozott, kipróbáltam én is. Két, két és fél évig sportoltam ott, és ma már tudom, nagyszerű versenyzőkkel: Lucz Dóra is akkor, ott kezdett, tavaly két Európa-bajnoki címet nyert, egyesben kétszázon győzött, és tagja volt az ötszáz méteren aranyérmes négyesnek is. De belőlem nem lett kajakos, mert tizenegy éves korom körül már egyre jobban érdekelt a futball, és Vácra kezdtem el edzésre járni.”
A gyerekkor már a múlté, ettől még a kérdés jogos: mit adtak a gyerekkori sportok? Tóth Barnabás szerint az úszás és a kajakozás is megfelelő alap-állóképességgel, monotóniatűréssel, átlag feletti erőnléti alapokkal látta el.
„Utánpótlás-játékosként Felcsútra kerültem, másfél év után mentem vissza Vácra – folytatta a bemutatkozást a középpályás. – A felnőttek között az NB III-ban mutatkoztam be, majd két szezont a másodosztályban töltöttem, többek között Papp Kristóffal együtt, aki ma a Paks erőssége. Egy évvel ezelőtt keresett meg a Diósgyőr, és nagyon kíváncsi voltam, mire lehetek képes a legmagasabb osztályban.”
A középpályás fokozatosan kapta a terhelést – akkor még az őt a klubhoz csábító Bódog Tamástól –, az előző idényben kilenc bajnokin mutathatta meg magát. Aztán jött az edzőcsere, és a spanyol Fernando Fernández a tavasszal nem számolt vele, sőt a mostani bajnokság rajtján sem kapott lehetőséget. Ezek után nagy lépés az első élvonalbeli gól, amely az eddig nyeretlen Diósgyőrnek győzelmet ért.
„Az MTK ellen már ott voltam a pályán, és a Haladás ellen is kezdtem – érkeztünk el napjainkhoz. – Idegesség volt a csapaton belül, mert égető szükségünk volt a három pontra, így azzal mentünk ki az öltözőből: mindegy, hogyan, de muszáj győzni. Nem futballoztunk jól, ám harcoltunk, futottunk, küzdöttünk, és végül sikerült győznünk. A gól? Sokat gyakoroljuk az ilyen szabadrúgásokat, Vernes Richárd remekül csavart a kapu elé, megelőztem a védőmet, éreztem, hogy közel vagyok a kapuhoz, csak arra figyeltem, hogy el ne találjam Király Gábort. Nagyszerű érzés gólt szerezni, de az tett igazán boldoggá, hogy a csapat győzött. Sokan gratuláltak, mégis túl kell lépni ezen a meccsen, sok munka vár ránk, hogy előrébb jussunk. Bízom benne, hogy a folytatásban is hasznos tagja leszek a Diósgyőrnek.”
A FORDULÓ BOSSZÚSÁGA – Jó lecke volt, az utolsó pillanatig figyelni kell
Micsoda bosszúság. Az MTK péntek este 3–1-re vezetett Debrecenben, de a Loki a lefújás előtti pillanatban egyenlített, 3–3 lett a vége. Így csalódottan hagyta el a pályát Lencse László, pedig 170. NB I-es meccsén a 64. és a 65. élvonalbeli gólját is megszerezte.
„Persze hogy bosszankodik az ember, ha néhány perccel a vége előtt két góllal vezet, mégsem nyer – mondta az MTK 30 éves támadója. – Ugyanakkor eltelt néhány nap, és elpárolgott az indulat. Hagytuk feltámadni, és a Loki erős csapat. Értékes lesz az ott szerzett pont, mert sokan elbuknak a debreceni stadionban. Sokat támadott a hazai együttes, voltak helyzetei, reális az eredmény, noha kétgólos előny birtokában meg kellett volna nyernünk a találkozót.”
Az újonc nem rajtolt rosszul, három győzelme van öt forduló után.
„Újonc? Értem, az NB II-ből jöttünk, de nem szeretem ezt a kifejezést – mondta a csatár. – Ha a címerre nézek, két csillag jelzi, hogy huszonhárom bajnoki címmel a második legeredményesebb klub a miénk, és rendben, ez a dicső múltnak köszönhető, a mostani keretben is rengeteg tapasztalt játékos van, a stadionunk sem éppen újoncot idéz. Értem, hogy ez most illik ránk, mégis, igazi élvonalbeli csapatnak tekintjük magunkat. Ha valaki azt mondja, öt meccs után tíz pontunk lesz, szerintem mindenki aláírja, most mégis a Debrecenben hagyott két pont miatt szomorkodunk. Hiányérzet van bennünk, de jó lecke volt: az utolsó pillanatig figyelni kell.”
A támadó elmondta, két év másodosztályú szereplés után (egy a Puskás Akadémia, majd egy az MTK Budapest színeiben) motiváltan tért vissza az élvonalba, és örül, hogy három gólja mellett három gólpasszal kezdte az idényt. Ráadásul három év után először szerzett egynél több gólt élvonalbeli bajnokin (legutóbb 2015 áprilisában, a PAFC játékosaként a Dunaújváros ellen sikerült ez neki, akkor háromszor talált be).
„Lendületesebb lett az NB I – mondta Lencse László.– Korábban sok volt az ütközés, a pozíciós játék, mára jelentősen több lett a villámgyors támadó a csapatokban, nőtt a játék sebessége. Úgy tűnik, tudtunk alkalmazkodni, hiszen nálunk is vannak kimagasló sprinterek.”
AZ 5. FORDULÓ VÁLOGATOTTJA
NAGY G. 7 (Paksi FC) – NEGO 6 (Mol Vidi FC), SZALAI A. 6 (Mezőkövesd Zsóry), SZATMÁRI CS. 6 (Debreceni VSC), SZABÓ J. 6 (Paksi FC) – LUCAS 7 (Kisvárda) – HUSZTI 7 (Mol Vidi FC). KOVÁCS I. 7 (Mol Vidi FC), KANTA J. 7 (MTK Budapest), A. HADZIC 7 (Mol Vidi FC) – LENCSE 8 (MTK Budapest)
A forduló játékvezetője: Andó-Szabó Sándor (9) (Diósgyőr–Haladás) – Szécsényi István, Horváth Róbert, Molnár Attila, Takács János
A forduló játékosa: LENCSE László 8 (MTK Budapest)
Kiemelkedően futballozott az MTK Budapest támadója: két góllal, valamint egy gólpasszal vette ki a részét a Debrecen ellen pontszerzésből. Lencse László hetek óta jó formában van, öt mérkőzés után három gól áll a neve mellett, rendszerint lendületesen, gólveszélyesen futballozik. Az előző szezonban 22 gólig jutott az NB II-ben, jó úton halad, hogy az élvonalbeli idényét is remekül zárja.
AUGUSZTUS 17., PÉNTEK | HELYSZÍN | JÁTÉKVEZETŐ | NÉZŐSZÁM |
DVSC–MTK Budapest 3–3 | Debrecen, Nagyerdei Stadion | Berke Balázs | 4002 |
AUGUSZTUS 18., SZOMBAT | |||
Ferencváros–Paks 1–1 | Budapest, Groupama Aréna | Erdős József | 7147 |
Puskás Akadémia–Kisvárda 1–1 | Felcsút, Pancho Aréna | Kassai Viktor | 589 |
Újpest–Mezőkövesd 1–1 | Budapest, Szusza Ferenc Stadion | Pintér Csaba | 2075 |
Budapest Honvéd–Mol Vidi 0–3 | Budapest, Új Hidegkuti Nándor Stadion | Farkas Ádám | 2007 |
DVTK–Szombathelyi Haladás 1–0 | Miskolc, DVTK-stadion | Andó-Szabó Sándor | 3023 |
GÓLLÖVŐLISTA |
1. Ferencvárosi TC | 5 | 4 | 1 | – | 14–4 | +10 | 13 |
2. Budapest Honvéd | 5 | 4 | – | 1 | 9–5 | +4 | 12 |
3. MTK Budapest | 5 | 3 | 1 | 1 | 9–8 | +1 | 10 |
4. Debreceni VSC | 5 | 2 | 3 | – | 8–5 | +3 | 9 |
5. Mol Vidi FC | 4 | 2 | 2 | – | 9–2 | +7 | 8 |
6. Újpest FC | 5 | 1 | 3 | 1 | 5–6 | –1 | 6 |
7. Mezőkövesd Zsóry FC | 4 | 1 | 2 | 1 | 5–4 | +1 | 5 |
8. Szombathelyi Haladás | 5 | 1 | 1 | 3 | 7–10 | –3 | 4 |
9. Diósgyőri VTK | 5 | 1 | 1 | 3 | 4–9 | –5 | 4 |
10. Paksi FC | 5 | – | 3 | 2 | 4–7 | –3 | 3 |
11. Puskás Akadémia FC | 5 | – | 2 | 3 | 5–8 | –3 | 2 |
12. Kisvárda | 5 | – | 1 | 4 | 1–12 | –11 | 1 |